„Tényleg ellenforradalom volt 1956 októberében”

„Megelégedést váltott ki, hogy amint azt a párt megígérte, az árulókat felelősségre vonják, és ez most meg is történt, anélkül, hogy engedtek volna a belső és külső nyomásnak.” Az MSZMP KB Agitációs és propaganda, Adminisztratív, valamint Párt- és tömegszervezetek osztálya által kiadott feljegyzések Nagy Imre és társai perében hozott ítélet társadalmi visszhangjáról, fogadtatásáról tájékoztatnak, elfogultan, a pártállami propaganda torzításával.

Az Országos Rendőr-főkapitányság feljegyzése a Nagy Imre perrel kapcsolatos politikai hangulatról
1958. június 29.

BM ORFK Politikai (nevelő) Osztály

Szám: 418-623/58

Feljegyzés
a politikai hangulatról Nagy Imre és társai ellen
lefolytatott büntető eljárással kapcsolatban

Az állomány hangulata, véleménye alapján - amely valamennyi főkapitányság, tanosztály, a vasúti rendőrség és a Tököli Tábor politikai helyettesének alapján áll rendelkezésünkre - az alábbiak állapíthatók meg:

Általános tapasztalat, hogy a személyi állomány döntő többsége fokozott érdeklődést tanúsított a sajtóban megjelent ítélet iránt. A fokozott érdeklődést mutatta, hogy úgyszólván az egész állomány még aznap tájékozott volt a közleményről, még olyanok kezében is lehetett újságot látni, akik egyébként nemigen olvasnak újságot.

Több helyen, pl. Budapest, Hajdú és Borsod megye területén minden felsőbb utasítás és szervezés nélkül sajtóvitán, csoportos beszélgetésen, pártnapon, pártcsoport-értekezleteken vitatták meg a közleményt. Egyes főkapitányságok, pl. Pest és Zala megye területén a közleményt a megye intézkedésére szervezettszerűen vitatták meg.

Általában jellemző, hogy az állomány körében megelégedést váltott ki az ítélet, amellyel döntő többsége egyetértett, azt igazságosnak és jogosnak tartják. Van olyan tapasztalat, hogy a rendőrök szolgálat közben is kiállnak az ítélet jogossága mellett. Pl. a bősárkányi őrs járőrének a farádi ág. agronómusa felvetette, hogy helyteleníti az ítéletet. A járőrben lévő elvtársak e nézetet megcáfolták, és az esetet jelentették.

Az egyöntetű helyeslés mellett több különböző vélemény hangzott el, melyek az alábbiak szerint csoportosíthatók:

1./ Amellett, hogy az ítéletet már régebben várták, sokan meglepődtek, mivel ezt minden előzetes tájékoztatás nélkül hozták nyilvánosságra. Ezzel általában egyetértenek az elvtársak és kihangsúlyozták, hogy ezáltal nem adtunk lehetőséget az ellenségnek a támadásra. A tárgyalás titkosságának helyeslése mellett egyesek Budapesten, Borsod és Baranya megyében hiányolták a nyílt tárgyalást.
Amellett, hogy általában a végrehajtás időpontját helyesnek tartják, többen úgy vetették fel, hogy már korábban kellett volna az ügyet lezárni, sőt egyesek Nógrád, Tolna és Veszprém megyékben úgy nyilvánultak meg, hogy már 1953-ban ki kellett volna végezni Nagy Imrét. Az időpont helyeslése mellett egyesek Borsod megyében azon aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy most a választások előtt nem volt helyes az ítélet időpontjának kiválasztása, mert esetleg befolyással lesz a választásra.
A pártdemokráciára hivatkozva Budapesten, Vas és Tolna megyékben egyes elvtársak hiányolták, hogy a párttagságot miért nem tájékoztatták előre.
A Keleti-pu.-i őrsön helytelenül az ítéletet a revizionizmus feletti ítéletnek értelmezték a kérdés tisztázásáig.

2./ Bár az ítélettel egyetértettek, több személlyel szemben azonban az ítéletet enyhének tartják, elsősorban Kopácsi és Tildyvel kapcsolatban. Ez a felvetés szinte általános.
Kopácsival szemben felvetik, hogy rendőri vonalon ugyanolyan felelősség terheli, mint a honvédségi vonalon Malétert. Felhozzák, hogy felelős a rendőrség dezorganizálásáért, az ellenforradalmárok felfegyverzéséért. Budapesten többen felvetették, hogy munkásmozgalmi múltja és származása csak súlyosbító körülmény, és hogy osztályáruló. Általában rá is kivégzést tartottak volna reálisnak.
Emellett Budapesten többen Kopácsi korábbi népszerűsége alapján helyeslik, hogy nem végezték ki.
Tildyvel szemben pedig számos helyen felvetették, hogy nála az államhatalom elleni szervezkedés már a második eset és komoly szerepet játszott az ellenforradalomban, megérdemelte volna a halált.
Általában a többi személlyel szemben is felvetik, hogy ki kellett volna őket végezni.
Több helyen, pl. Zala, Veszprém és Borsod megyékben, valamint Budapesten egyesek Mindszenti halálra ítélését is helyesnek tartanák. Szabolcs és Békés megyékben többen felvetik, hogy miért nem kérik ki az amerikai követségről Mindszentit.
Budapesten egyes elvtársak részéről felvetődött, hogy a disszidált ellenforradalmi vezetőket távollétükben miért nem ítélték el. Ugyancsak Budapesten vetették fel, hogy Rákosit és Gerőt is el kellett volna ítélni, mert az ő helytelen politikájuk segítette az ellenforradalom előkészítését. Heves megyében egyesek felvetették Bata és Piros felelősségét is, hogy azokat is fel kellett volna akasztani.
Többen érdeklődtek, hogy a kisebb ellenforradalmárokkal mi lesz, ügyük mikor lesz lezárva, így pl. Budapesten Kiss [István], Deszpot [László] és Vári [József]személyével, Borsodban pedig Földvárival [Rudolf] kapcsolatban.
Budapesten a Vasúti Kapitányságon többen érdeklődtek Losonczy halálának körülményei felől, mivel olyan híreket hallottak, hogy a kihallgatások során verték agyon. Ugyancsak Budapesten vetődött fel, hogy a közlemény egyesek, pl. Gimesi és Dr. Szilágyi esetében nem tartalmaz elég konkrétumot, bűnösségük súlyos voltának bizonyítására.
Bács, Békés, Szabolcs és Borsod megyékben vetődött fel Rajkné személye, hogy azt is el kellett volna ítélni, jelenleg hol van és mi lesz vele. Budapesten, Zala, Tolna és Baranya megyékben egyes elvtársak úgy vetették fel a Nagy Imre-ügyet, hogy nem lesz-e ebből második Rajk-ügy, vagyis egy pár év múlva nem rehabilitálják-e a most elítélteket.
Baranyában vetették fel, hogy a Rajk-ügy tapasztalatain okulva ezt a kérdést nem kellene napirenden tartani a sajtóban, mert ezzel csak tápot adunk az ellenséges propagandának.

3./ Budapesten, Békés és Baranya megyékben vetődött fel Jugoszlávia felelőssége a Nagy Imre-üggyel kapcsolatban, és több elvtárs elítélőleg nyilatkozott Jugoszlávia szerepéről. Ugyanakkor felvetették, hogy az ügy következtében kapcsolatunk nem fog-e elmérgesedni. A Dzserzsinszkij iskolán a hallgatók között az utóbbi időben jugoszláv ellenesség tapasztalható.

4./ A rendőrök több helyen észleltek az üggyel kapcsolatban ellenséges tevékenységet, pl. a mohácsi és siófoki vasúti állomás WC-jének falán ellenséges feliratokat, Fejér megyében több ellenséges kiejtést, sajnálkozást, Lepsényben pedig többen fekete karszalagot viseltek. Az észleltekkel kapcsolatban a megfelelő intézkedéseket elvtársaink megtették.

5./ A sajtóban megjelent közleményeket továbbra is figyelemmel kísérik az elvtársak, és azok továbbra is vita tárgyát képezik. Egyedül Nógrád megye és a Tököli tábor jelentette, hogy az ügy felett az elvtársak napirendre tértek és azt lezárták.

A politikai apparátus és a pártszervek mindenhol igyekeznek megmagyarázni és tisztázni a felmerült kérdéseket, tisztázatlan kérdést a megyék nem jelentenek Jugoszlávia szerepén kívül. A területi pártbizottságok legtöbb helyen a rendőri pártszervezetek titkárai részére tájékoztatót tartottak a Nagy Imre-üggyel kapcsolatban.

Budapest, 1958. június 29.

Rózsa Andor
r. alezredes

MOL M-KS 288. f. 30/1958/4. 64-67.

Ezen a napon történt április 20.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők