Tervezet a rendőrség 1945-ös újjászervezéséhez

„A régi rendszer a rendőrséget is, meg a csendőrséget is határozottan népellenes szellemben nevelte. Föltétlen meggyőződésévé tette, mind a tiszteknek, mind a legénységnek, hogy a nép felforgató hajlamú tömeg, amelyet kíméletlenül féken kell tartani, ha meg akarjuk védeni az állami és társadalmi rendet. […] Demokratikus államban ennek gyökeresen meg kell változni. Hazafias, demokratikus nevelést kell adni a rendőrség tagjainak, és állandó felvilágosítással a demokrácia és a népérdekeinek a védelmét kell szolgálatuk alapjává tenni.”

Bevezetés 

„...államhatalmilag is nekünk, kommunistáknak kell 
megszabnunk, kiket tartunk a nép ellenségének"

Vas Zoltán

Az alábbiakban szöveghűen közölt feljegyzés a Debrecenben székelő Ideiglenes Kormánypénzügyminisztériumi iratai között található. A forrás nemcsak tartalma, hanem lelőhelye és keletkezésének dátuma miatt is figyelemre méltó. A rendőrséget általában a Belügyminisztériumhoz kötik, nem pedig a Pénzügyminisztériumhoz. Azonban ne feledjük, hogy ebben az esetben, egy romjaiban lévő, még háború sújtotta frontországról beszélünk. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a meg-, ill. újjászervezendő országban (is) mindennek voltak pénzügyi vonatkozásai. Ugyancsak fontos, hogy a debreceni kormány nem a választásokon megfogalmazódó népakaratot, hanem sokkal inkább az egyes pártok kapcsolatrendszerének erősségét fejezte ki. Vagyis a kiváló szovjet kapcsolatokkal rendelkező Magyar Kommunista Párt erősen felülreprezentált volt mind az ideiglenes nemzetgyűlésben, mind az ideiglenes kormányban, eltérően például a későbbi választást megnyerő kisgazdáktól. Az iraton szereplő dátum - 1945. január 13. - pedig azért is figyelemre méltó, mert abban az időpontban még javában folytak a hadműveletek a Dunántúlon, sőt Budapesten a pesti oldal egy része még a német Wehrmacht és a velük szövetséges magyar csapatok kezében volt. Ebben az időszakban a debreceni kormányban még a kisgazda jobbszárnyhoz sorolható Vásáry István volt a pénzügyminiszter, a belügy élén azonban a hivatalosan a Nemzeti Parasztpárthoz tartozó Erdei Ferenc állt, államtitkára pedig a kommunista 

 volt.

Ugyanakkor az irat keletkezési dátuma több mindenre rávilágít. Egyrészt, hogy a közrend biztosítása, ha úgy tetszik az emberek nyugalmának biztosítása fontos ügy volt. Ennek fontosságát, főleg a Budapest ostroma utáni hónapok kaotikus viszonyai

 Másrészt, a debreceni kormány tisztán látta, hogy a valós hatalom gyakorlásához nem elégséges rendeleteket kiadni, azokat valakikkel végre kell hajtatni. A kommunistákat vélelmezhetően az a gondolat is vezérelhette, hogy - a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hathatós támogatása mellett - egy erős és felügyeletük alatt álló rendőrséggel még könnyebben megszerezhetik a totális hatalmat.

Mi adja forrásunk érdekességét, különösen ismerve az 1945 után ujjászervezett rendőrség felépítését? Az, hogy 1945 januárjában az első tervezetek gyakorlatilag a „régi", vagyis Horthy kori rendőrségi szervezeti és felépítési

 Hasonlóan elmondható mindez a rendőrség alapvető feladatainak meghatározásáról, valamint az alá-fölérendeltségi viszonyrendszerről is. (A rendőrségnek egyfelől a demokratikus államrend védelmét és megszilárdítását kell szolgálnia, másfelől pedig a rendet és a közbiztonságot biztosítania a közönséges bűncselekményekkel szemben.)

Mivel magyarázható ez? A magyar politikai elit egy jelentékeny része azt gondolta, hogy ha a hatalmi struktúra, ill. a pártrendszer alapjaiban meg is változik, az ország hagyományos közigazgatási berendezkedési struktúrája változatlan marad; hasonlóan az első világháború utáni időszakhoz. Látnunk kell azt is, hogy az irat keletkezésekor még az igazolóbizottsági és népbírósági eljárások előtt állt az ország.

A szervezeti felépítés kapcsán talán érdemes még néhány megjegyzést tenni. Egyrészt, hogy hivatalosan deklarálták, hogy a rendőrség hagyományos feladat, vagyis a közrend biztosítása mellett immár az új, demokratikus államrendet is védenie kell. Ez a tervezet is hangsúlyozza, és a későbbiekben végig érvényes lesz, hogy a rendőrségen belül a bűnügyi és a politikai osztályok párhuzamosan működnek. Ennek a struktúrának a visszaütése volt az 1945 tavaszán megszervezett két Politikai Osztály működése. A budapesti élén Péter Gábor, míg a vidéki élén Tömpe András állt. A helyzetet még tovább bonyolította, hogy

 Formálisan - és elméletileg - a rendőrség a belügyminiszteren keresztül a kormány alá tartozott. A civil-kormányzat erősített - legalábbis formálisan - azzal, hogy külön Rendőrségi Főosztály létesült a Belügyminisztérium keretében, amelynek élén a kommunista  állt. Szintén a „horthysta" örökségnek nevezhetjük, hogy a vidéki és budapesti kapitányság külön futott, a feljegyzés szerint nem volt egy olyan országos főkapitány, akinek joghatósága az ország teljes területére kiterjedt volna. Kis túlzással, ez a szerep 1945 nyarán Szebenyinek jutott.

A feljegyzésben nem véletlenül kap hangsúlyos helyet, hogy „egységes államrendőrség" szervezése a cél. Magyarországon - hasonlóan számos európai országhoz - a rendőrség sokáig az önkormányzatoknak volt alárendelve, és éppen a „vidéki" rendfenntartás indokolta többek között az egységes csendőrség megszervezését. Már a két világháború közötti időszakban is történtek kísérletek a különböző közrendvédelmi szervek hatásköreinek korábbinál pontosabb elhatárolására, majd pedig valamiféle egységes szervezeti rendszerbe való betagolásába. Utóbbira hozták létre 1942-ben az Államvédelmi Központot (ÁVK). Azonban az ÁVK messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Valószínűleg a magyar közrendvédelmi szervek egységesítésének gondolata nem merült teljesen a feledés homályába; s ezért ebben az iratban is visszaköszön. Másrészt az egységes, az egész ország területére kiterjedő rendőrségi szervezet feleslegessé tette a csendőrséget. Azt a szervezetet, amely mint már utaltunk rá, vidéken tartotta fenn a rendet. A csendőrség megítélése ugyanakkor - finoman fogalmazva is - vegyes volt. A legendás csendőrpofon mellett a rendszer politikai ellenfeleinek üldözése, 1944-ben a zsidó deportálások idején a bevagonírozásában való részvétel sokak szemében gyűlölté tette a szervezetet. Ugyanakkor jelzés értékű a dokumentumra kézzel írt számsor, ahol a csendőrség tiszti és legénységi létszámát is feltüntették. Vagyis feltételezhetjük, hogy a politikailag megbízható csendőrökre már 1945. januárjában számított az

 Sokat mondóak a feljegyzés vidéki rendfenntartással, ill. a csendőrséggel kapcsolatos utolsó mondatai is: „Az államrendőrség körvonalazott szervezetében minden lehetősége meg van annak, hogy a községi és külterületi rendőrségi szervek hibátlanul ellássák azt a karhatalmi szolgálatot, amelyet korábban a csendőrség végzett el. Természetesen a csendőrség helyén működő rendőrszervezeteket különleges felszereléssel és kiképzéssel kell megszervezni, és e vonatkozásban föl lehet használni a csendőrség tapasztalatait."

Szintén a szervezet létszámának feltöltésének módjára adalék, hogy: „Szigorú felülvizsgálással a régi rendőrtisztek megbízható elemeiből kell kiegészíteni a rendőrtiszti állományt és ezen felül szükséges új tisztek alkalmazása is." Vagyis az elismerten jó szakmai színvonalú magyar rendőrség legjobb, és háborús bűncselekményt nem elkövető tagjait átvette az új rendőrség. A statisztikák szerint a háború előtt szolgáló rendőrtisztek, altisztek és legénység fele jelentkezett szolgálattételre a harcok befejeztével. Az igazoló bizottsági eljárások mintegy kétharmaduknak tette lehetővé a továbbszolgálást. Ezeket az embereket egészen 1948-1949-ig tartotta állományában a rendőrség. A feljegyzés nem tesz róla említést, de 1945-ben számos, egykor Ludovikát végzett katonatiszt is csatlakozott a rendőrséghez. Igaz: többségük rendőrségi pályafutása

A feljegyzésben felmerült az az igény is, hogy a

. Az ideológiai nevelés, mint a kiképzés része, nóvum volt a korábbi korszakok rendőrtisztképzési rendszeréhez képest. Korábban egyszerűen nem volt a felkészítésnek célirányosan ideológiai része. Ugyanakkor a „rendőrség demokratikus nevelés" címszó értelmezése meglehetősen tágan értelmezhető. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kommunisták és a kisgazdák ezen a kifejezésen teljesen mást értettek.

Az alábbiakban olvasható tervezetet tehát egyfajta köztes állapotnak tekinthetjük a rendőrség megszervezésével kapcsolatos különböző vélemények özönében. Fellelhető benne a praktikum, vagyis a rendőrség szervezeti felépítésének az ország közigazgatási rendszerét kell követnie. A Horthy kori rendőrök kiszorítására még csak homályos utalások, míg a csendőrség felszámolására már ebben az iratban is konkrét tervek olvashatók. Ugyanakkor a feljegyzésben szereplő utalások az ideológiai oktatásra és az államvédelem fontosságára, valamint a tény, hogy a Belügyminisztérium kulcspozícióiban kommunisták voltak, előre vetítették a szomorú jövőt.

Az egységes államrendőrség felállításáról szóló rendelet végül 1945. május 10-én jelent meg 1700/1945 sz. ME alatt, három hónappal a 

 [popup title="létrejötte után." format="Default click" activate="click" close text="Kozáry [1997], 81."]

Ezen a napon történt június 24.

1916

Elkezdődik a Somme-i ütközet.Tovább

1919

Katonai zendülés Budapesten a Tanácsköztársaság ellen.Tovább

1935

Jugoszláviában az uralmi külsőségeiben Mussolinihez igazodó Milan Stojadinović alakít kormányt.Tovább

1948

Megnyitják az Úttörővasutat, ahol a vasutas szolgálatot gyermekek látják el (ma Gyermekvasút néven üzemel).Tovább

1948

Az Egyesült Államok meghirdeti az Európai Újjáépítési Programot (Marshall-segély).Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő