Osztályharc – bélyegharc – diplomácia

„A Magyar Kormány megütközéssel értesült arról, hogy Görögországban az előzetes magyar diplomácia lépések ellenére, magyar bíróság által hazaárulásért elítélt és kivégzett magyar állampolgár, Nagy Imre képével ellátott bélyegsorozatot jelentettek meg. Ez arra mutat, hogy egyes görög kormánytényezők sajnálatos módon nem veszik figyelembe a két nép őszinte barátságát és a két nép között az utóbbi években fejlődésnek indult politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A Görög Kormány e lépése megzavarhatja az eddig jól fejlődő államközi kapcsolatainkat.”

Nagy Imrét ábrázoló bélyeg forgalomba hozatala

Magyar Népköztársaság Követsége

212/1959. szig. titk.
készült 3 pld.-ban
2 pld. Központnak
1 pld. Köv. archiv

SZIGORÚAN TITKOS!
Athén, 1959. december 17.

Tárgy: Nagy Imrét ábrázoló bélyeg forgalomba hozatala
Mell.: 2 bélyeg
Előadó: Gárdos L.

A görög posta december 8-án kibocsátotta a Nagy Imrét ábrázoló 2 értékből álló bélyegsort /mellékelten felterjeszettem/.

December 9-én másutas rendelet alapján felkeresetem Himariost a görög Külügyminisztérium főosztályvezetőjét és a magyar kormány nevében tiltakoztam a görög kormány barátságtalan magatartása miatt. Himarios a már előzőleg ismert görög állásponthoz hasonlóan azt igyekezett bizonygatni, hogy ez az akció nem ellenünk irányul, ők velünk továbbra is kívánják a kapcsolatok fejlesztését és ezt a bélyeget a Szovjetunióban kiadott Glezosz bélyeg retorziójaként adták ki. Válaszomban kihangsúlyoztam, hogy ez az érvelésük abszolút logikátlan és elfogadhatatlan, Nagy Imre magyar állampolgár volt, akit a magyar bíróság a magyar nép ellen elkövetett buneiért ítélt el, ezért egy őt ábrázoló bélyegsor kiadása mindenképpen barátságtalan lépés Magyarországgal szemben. Himarios ezután kijelentette, hogy ők azért adtak ki Nagy Imrét ábrázoló bélyeget, mert Nagyot a szovjet csapatok tartóztatták le. Azt válaszoltam, hogy összekeveri a dolgokat, mert ez a kérdés nem tartozik a tárgyhoz. a magyarországi ellenforradalomról és Nagy Imre szerepéről a magyar kormány Fehér Könyvet adott ki, amelyet annakidején részükre is megküldtünk. Ebből világos tájékoztatást nyerhetnek ebben a kérdésben is. Leszögeztem, hogy a szovjet csapatok a törvénye magyar kormány kérésére segítettek a magyar népnek az ellenforradalom leverésében. Ez Magyarország belügye. Különben is a lényeg az, hogy ők egy magyar állampolgárt ábrázoló bélyeget adtak ki, amely lépést egyértelmuen irányunkban tanúsított barátságtalan magatartásnak tekintjük.

Ezt követően Himarios kénytelen volt visszakozni és kijelentette, reméli a bélyegek nem sokáig maradnak forgalomban és ez az ügy nem fog rontani a kapcsolatainkon. Erre megjegyeztem, - és ezzel a látogatás be is fejeződött- hogy talán azt gondolja, hogy ez elősegíti kapcsolataink továbbfejlesztését, amire ő a beszélgetés során célzott/ azaz, hogy a maguk részéről továbbra is kívánják a kapcsolatok fejlesztését/.

Látogatásomat követő másnap olyan hírek jelentek meg a sajtóban, hogy a görög posta nyomdahiba miatt / Nagy helyett Naghi-t írtak/ visszavonja a forgalomból a bélygeket. Ez azonban nem történt meg. A posta közölte, hogy a bélyegek továbbra is forgalomban maradnak, mert ha kivonnák a forgalomból, teret nyerne a spekuláció és ezzel kárt okoznának a bélyeggyujtőknek. Természetesen ez a magyarázat kissé sántít, az igazi ok feltehetően az, hogy mindenképpen forgalomba akarják tartani egy bizonyos ideig a bélyeget, azzal sem törődve, hogy hibásan nyomták.

Ráth Károly
követ

MOL XIX-J-1-j-Görögo.-006650/6/1959. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok 006650/6/1959.)

Ezen a napon történt október 04.

1915

I. világháború: Orosz csapatok elfoglalják Máramarosszigetet.Tovább

1944

A szovjet és román előrenyomulás miatt a magyar honvédség kiüríti és feladja Torda városát.Tovább

1957

A szovjetek fellövik a Szputnyik–1 műholdat a világűrbe: ezt a napot tekintjük az űrkorszak kezdetének.Tovább

1957

Várnai Ferenc a KISZ szervezőinek tartott részletes beszámolója során bejelentette a MAFISZ, a MEFESZ, és a Diákszövetség megszűnését.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő