Nagy Imre váltja fel Rákosi Mátyást a Minisztertanács élén.Tovább
Osztályharc – bélyegharc – diplomácia
„A Magyar Kormány megütközéssel értesült arról, hogy Görögországban az előzetes magyar diplomácia lépések ellenére, magyar bíróság által hazaárulásért elítélt és kivégzett magyar állampolgár, Nagy Imre képével ellátott bélyegsorozatot jelentettek meg. Ez arra mutat, hogy egyes görög kormánytényezők sajnálatos módon nem veszik figyelembe a két nép őszinte barátságát és a két nép között az utóbbi években fejlődésnek indult politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A Görög Kormány e lépése megzavarhatja az eddig jól fejlődő államközi kapcsolatainkat.”
Nagy Imrét ábrázoló bélyeg forgalomba hozatala
Magyar Népköztársaság Követsége
212/1959. szig. titk.
készült 3 pld.-ban
2 pld. Központnak
1 pld. Köv. archiv
SZIGORÚAN TITKOS!
Athén, 1959. december 17.
Tárgy: Nagy Imrét ábrázoló bélyeg forgalomba hozatala
Mell.: 2 bélyeg
Előadó: Gárdos L.
A görög posta december 8-án kibocsátotta a Nagy Imrét ábrázoló 2 értékből álló bélyegsort /mellékelten felterjeszettem/.
December 9-én másutas rendelet alapján felkeresetem Himariost a görög Külügyminisztérium főosztályvezetőjét és a magyar kormány nevében tiltakoztam a görög kormány barátságtalan magatartása miatt. Himarios a már előzőleg ismert görög állásponthoz hasonlóan azt igyekezett bizonygatni, hogy ez az akció nem ellenünk irányul, ők velünk továbbra is kívánják a kapcsolatok fejlesztését és ezt a bélyeget a Szovjetunióban kiadott Glezosz bélyeg retorziójaként adták ki. Válaszomban kihangsúlyoztam, hogy ez az érvelésük abszolút logikátlan és elfogadhatatlan, Nagy Imre magyar állampolgár volt, akit a magyar bíróság a magyar nép ellen elkövetett buneiért ítélt el, ezért egy őt ábrázoló bélyegsor kiadása mindenképpen barátságtalan lépés Magyarországgal szemben. Himarios ezután kijelentette, hogy ők azért adtak ki Nagy Imrét ábrázoló bélyeget, mert Nagyot a szovjet csapatok tartóztatták le. Azt válaszoltam, hogy összekeveri a dolgokat, mert ez a kérdés nem tartozik a tárgyhoz. a magyarországi ellenforradalomról és Nagy Imre szerepéről a magyar kormány Fehér Könyvet adott ki, amelyet annakidején részükre is megküldtünk. Ebből világos tájékoztatást nyerhetnek ebben a kérdésben is. Leszögeztem, hogy a szovjet csapatok a törvénye magyar kormány kérésére segítettek a magyar népnek az ellenforradalom leverésében. Ez Magyarország belügye. Különben is a lényeg az, hogy ők egy magyar állampolgárt ábrázoló bélyeget adtak ki, amely lépést egyértelmuen irányunkban tanúsított barátságtalan magatartásnak tekintjük.
Ezt követően Himarios kénytelen volt visszakozni és kijelentette, reméli a bélyegek nem sokáig maradnak forgalomban és ez az ügy nem fog rontani a kapcsolatainkon. Erre megjegyeztem, - és ezzel a látogatás be is fejeződött- hogy talán azt gondolja, hogy ez elősegíti kapcsolataink továbbfejlesztését, amire ő a beszélgetés során célzott/ azaz, hogy a maguk részéről továbbra is kívánják a kapcsolatok fejlesztését/.
Látogatásomat követő másnap olyan hírek jelentek meg a sajtóban, hogy a görög posta nyomdahiba miatt / Nagy helyett Naghi-t írtak/ visszavonja a forgalomból a bélygeket. Ez azonban nem történt meg. A posta közölte, hogy a bélyegek továbbra is forgalomban maradnak, mert ha kivonnák a forgalomból, teret nyerne a spekuláció és ezzel kárt okoznának a bélyeggyujtőknek. Természetesen ez a magyarázat kissé sántít, az igazi ok feltehetően az, hogy mindenképpen forgalomba akarják tartani egy bizonyos ideig a bélyeget, azzal sem törődve, hogy hibásan nyomták.
Ráth Károly
követ
MOL XIX-J-1-j-Görögo.-006650/6/1959. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok 006650/6/1959.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 02.
1953
1957
Képernyőre került az első magyar TV híradó, amely az ország fiatalságának folyamatos tájékoztatását, egyben pártpolitikai befolyásolását...Tovább
1989
A Műegyetemi Mozgalom a Modern Magyarországért (4 M) politikai ifjúsági szervezet felhívással fordult az ország valamennyi felsőoktatási...Tovább
1998
Merénylet a budapesti Aranykéz utcában; 4 halott, köztük az alvilágban közismert Boros TamásTovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő