Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább
Osztályharc – bélyegharc – diplomácia
„A Magyar Kormány megütközéssel értesült arról, hogy Görögországban az előzetes magyar diplomácia lépések ellenére, magyar bíróság által hazaárulásért elítélt és kivégzett magyar állampolgár, Nagy Imre képével ellátott bélyegsorozatot jelentettek meg. Ez arra mutat, hogy egyes görög kormánytényezők sajnálatos módon nem veszik figyelembe a két nép őszinte barátságát és a két nép között az utóbbi években fejlődésnek indult politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A Görög Kormány e lépése megzavarhatja az eddig jól fejlődő államközi kapcsolatainkat.”
Karamanos görög ideigl. ügyvivő látogatása
I. sz. Politikai Osztály
BOROS RÓBERT
mb. osztályvezető
425/Bo.-
SZIGORÚAN TITKOS
Sík E. miniszter
Puja F. miniszterhelyettes
Szucsné osztályvezetőh.
Athén
TÜK
Osztály
Feljegyzés
Tárgy: Karamanos görög ideigl. ügyvivő
látogatása
Ma délelőtt kérésemre felkeresett Karamanos görög ideigl. ügyvivő, akivel az alábbiakat közöltem:
A Magyar Kormány nagyon sajnálja, hogy Görögországban előzetes hivatalos magyar lépések ellenére kibocsátották a Nagy Imre képével ellátott bélyegeket. A Magyar Kormány e lépést, mint ismeretes, a magyar belügyekbe való beavatkozásnak, barátságtalan magyarellenes lépésnek tekinti, ezért elhatározta, hogy a maga részéről megtorló intézkedéseket fog alkalmazni. Magyar postai szervek utasítást kaptak, hogy a Nagy Imre képével ellátott leveleket és egyéb postai küldeményeket küldjék vissza a feladónak.
Karamanost az ügy láthatólag nagyon kellemetlenül érintette, feszenget a helyén, majd kijelentette, hogy végtelenül sajnálja, amiért ilyen kényes kérdésben neki a magyar kormánnyal és személyesen velem szemben kell állnia, s csak azt tudja mondani, amit annakidején Skeferi külügyminiszterhelyettes mondott athéni követünknek, nevezetesen, hogy a bélyeg kibocsátása nem a magyar kormány ellen irányul, hanem a Szovjetunió elleni megtorló lépés az ott kibocsátott Manolisz Glézosz bélyeg miatt.
Emlékeztettem Karamanost, hogy érvelésüket ismerjük, azonban mint már korábban közöltük-nem fogadhatjuk el. A bélyeg kibocsátását- mondottam- magyarellenes kampány részének kell tekintenünk, amit az is bizonyít, hogy a bélyeg kibocsátása után közvetlenül nagy mennyiségben kaptunk ilyen bélyeggel ellátott leveleket. Utaltam arra, hogy a görög delegátus az ENSZ legutóbbi ülésszakán az úgynevezett magyar kérdésben ellenünk szavazott, míg az elmúlt évben ugyanebben a kérdésben tartózkodott a szavazástól. Ez lépés visszafelé. Elmondottam továbbá, hogy a görög felelős kormányférfiak részéről olyan állítások láttak napvilágot, melyek alkalmasak a Magyarország elleni antipátia felkeltésére. Kérésére megmutattam neki a Messager d'Athenes december 8-i számát, melyben ismertetik Kanellopulos görög miniszterelnökhelyettesnek azon állítását, hogy több európai népi demokratikus országban iskolákon képzik ki az ott élő görögöket Görögország elleni új akciók érdekében, Magyarországon- mondotta Kanellopulos- 2 ilyen iskola létezik. Ilyen iskola- mondottam- Magyarországon nics.
Karamanos e tényekre azzal válaszolt, emlékeztetett az ENSZ-ben történő szavazások esetében szokásos kisebb- nagyobb politikai manőverekre, egyezkedésekre: az iskolákra vonatkozóan pedig kijelentette, hogy az utóbbi néhány évben a görög Belügyminisztérium adatai szerint Bulgáriából és Albániából mintegy ötszáz kémet és szabotőrt dobtak át hozzájuk, akiket ilyen iskolákban képeztek ki.
E kérdésekről nem kívántam vitát indítani, s ezért azzal a megjegyzéssel zártam le, hogy a tények azok tények maradnak, bárhogy is igyekszik őket interpretálni; utaltam arra a furcsa helyzetre , hogy más or4szágokkal fennálló nézeteltéréseiket kiterjesztik a magyar- görög kapcsolatokra.
Karamanos ezek után kijelentette, hogy ő kormányának csak egy tisztviselője, s most hivatalos véleményt nem tud mondani az általam kifejtettekre, mindenesetre annyit mondhat, hogy a Görög Kormány nem viseltetik ellenszenvvel a Magyar Koránnyal szemben, s amit ő tehet az csak annyi, hogy a beszélgetés tartalmáról minél hamarabb informálja a Görög Kormányt, s amint bármilyen válasz érkezik, azt azonnal közli velem.
Elvárjuk- mondottam végül-, hogy a Görög kormány legalább annyit tesz a két ország közötti kapcsolatok érdekében, mint a Magyar Kormány tett és tenni fog a jövőben. Karamanos erre kijelentette, hogy ezt ő is reméli, sőt- mondotta kijavítja magát- ebben biztos is.
A beszélgetés komoly hangnemben 30 percig tartott. Karamanos végig láthatóan kellemetlenül érezte magát, a zavarát alig tudta leplezni.
Budapest, 1959. december 15.
MOL XIX-J-1-j-Görögo.-006650/3/1959. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok 006650/3/1959.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 05.
1914
1914
a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő