Az ÁVH-sok, országszerte – egyházi visszaemlékezések szerint – egy időpontban, éjjel, megrohanták a rendházakat – néhányat később – és a...Tovább
„A látszat a fontos." A Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. feldarabolása és elsorvasztása
A második világháborút követő államosítások és a vállalati formák átalakítása nem minden esetben ment végbe olyan egyszerűen, mint az kormányzati körökben remélték. A vállalatokban lévő akár 1-2%-os külföldi érdekeltség is nehezebben kezelhető helyzetet teremtett az állami apparátus számára. Egy ilyen esethez válogattam össze néhány dokumentumot.
Feljegyzés a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. cégkerete ügyében
1953. január 15.
(Másolat)
A Vadásztöltény, Gyutacs és Fémárugyár Rt. cégkeret kezelésének a Középgépipari Minisztériumtól való átvételével kapcsolatban a következőket jelentjük:
A Rt.-nak Budapesten a Régiposta u. 13. szám alatt jelenleg is bérelt helyisége és a Váci utca 18. számú ház pincéjében nagytömegű iratot tartalmazó irattára van. A Régiposta utcai helyiség bére havi 300.- Ft, hozzá véglegesen még meg nem állapított fűtési díj, a Váci utcai pince bére havi 170.- forint.
A Rt.-nak folyó üzletei nincsenek ugyan, de az üzemeiből alakult vállalatokkal (Mechanikai Művek, Törökbálint, Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó, Bányagyutacsgyár, Nagytétény, Vadásztölténygyár, Székesfehérvár) kapcsolata áll fenn, amennyiben ezek a vállalatok régebbi ügyekre nézve gyakran kérnek felvilágosítást.
A Rt. üzemeiből alakult vállalatok gyártmányaik készítésénél használják azokat a külföldi szabadalmakat, amelyeket a Rt. örökáron ugyan, de oly feltétellel vásárolt meg, hogy azok csak saját gyártmányainak előállításánál alkalmazhatók, át nem ruházhatók és abban az esetben, ha a Rt. megszűnne, vagy lehetőséget nyújtana arra, hogy a szóban forgó szabadalmazott eljárásokat más vállalatok alkalmazzák, a szabadalmakat értékesítő külföldi érdekelteknek újból joguk nyílik a szabadalmi díjak követelésére. A Rt.-nak a Magyar Nemzeti Banknál egyszámlája van, és azon cca. 140 000.- forint követeléssel rendelkezik.
A Rt. keret további kezelése, mérlegének elkészítése, az irattár már megkezdett selejtezésének folytatása, legalább egyenlőre [!] feltétlenül olyan dolgozó közreműködését kívánja meg, aki a Rt. ügyeit korábban is ismerte.
Javasoljuk:
A Rt. könyvelésének naprakész állapotba hozatalára az elintézetlenül maradt és a folyamatosan beérkező levelek elintézéséhez, az 1951. évi mérleg jóváhagyásához és lekönyveléséhez, az 1952. évi mérleg elkészítéséhez a szükséges pénzügyi tervek elkészítéséhez, általában a Rt. adminisztratív munkálatainak ellátásához vegyük igénybe Véghelyi Béla kartársat, aki a Rt. kezelését a múlt évi október hó közepéig egyedül intézte. Véghelyi Béla ezt a megbízást a Vadásztöltény, Gyutacs és Fémárugyár Rt. állományon kívüli béralapja terhére, mellékfoglalkozásként láthatná el. Foglakoztatása 3 havi időtartamra, hetenként 4 alkalommal 3-3 órai munkára terjedhetne ki. Részére ezért a munkálatokért havi 500.- Ft illetményt javasolunk.
A fentiekben vázolt munkálatok elvégzése után függőben maradna még az irattár selejtezésének befejezése és esetenként felmerülhető olyan kérdések, amelyeknek elintézéséhez Véghelyi Béla szakismeretére lesz szükség. Ezek elintézésére Véghelyi Bélát esetenként megállapítható szakértői díjazás ellenében vehetők igénybe.
A Rt. ügyeinek megismeréséhez és azoknak a pénzügyminisztérium intenciói szerint való intézéséhez a Pénzintézeti Központ részéről szakértőkként rendeljük ki Horváth István és Greisinger Béla kartársakat, akik ezért a munkájukért szakértői díj címén a Pénzintézeti Központtól járó fizetésüknek a Rt.-nál eltöltendő időnek megfelelő arányos részét kapnák.
A vállalat jelenlegi kirendelt vállalatvezetője: Vida Imre Budapest XII., Kútvölgyi út 68. sz. alatti lakos; a cég jegyzésére jogosultak még: Viola Elemér a Középgépipari Minisztérium III. főosztályának dolgozója és Véghelyi Béla a Középgépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó Prés- és Kovácsoltárugyár pénzügyi osztályának vezetője.
Vida Imre vállalatvezető felmentendő, Viola Elemér cégjegyzési jogosultsága megszüntetendő. Véghelyi Béla cégjegyzési jogosultságának további fenntartását javasoljuk, tekintettel arra, hogy aláírása a külföldi összeköttetések előtt ismeretes. Az aláírási jogosultsággal kapcsolatban olyan nyilatkozat volna beszerzendő, amelyben Véghelyi Béla kijelenti, hogy aláírásával kapcsolatban semmiféle dotációra igénye nincs.
A külföldi szabadalmakra vonatkozó iratokat a Pénzintézeti Központ a mai nap folyamán átveszi és azokat január 16-án a pénzügyminisztériumnak részletes jegyzék kíséretében átadja.
Budapest, 1953. január 15.
Jelzet MNL OL XXIX-F-391. 1. doboz, 1. tétel. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 11.
1950
1958
Az Ifjú Gárda megalakulása. 1956-ban, a forradalom után megalakult ifjúsági csoportok kapták ezt a nevet.
Az Ifjú Gárda a KISZ...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő