A Turul dísztáborozása alkalmából jelentette ki Gömbös Gyula mi-niszterelnök: „Tudjátok jól rólam, hogy ugyanannak a világnézetnek vagyok...Tovább
„A látszat a fontos." A Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. feldarabolása és elsorvasztása
A második világháborút követő államosítások és a vállalati formák átalakítása nem minden esetben ment végbe olyan egyszerűen, mint az kormányzati körökben remélték. A vállalatokban lévő akár 1-2%-os külföldi érdekeltség is nehezebben kezelhető helyzetet teremtett az állami apparátus számára. Egy ilyen esethez válogattam össze néhány dokumentumot.
Feljegyzés a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. cégkerete ügyében
1953. január 15.
(Másolat)
A Vadásztöltény, Gyutacs és Fémárugyár Rt. cégkeret kezelésének a Középgépipari Minisztériumtól való átvételével kapcsolatban a következőket jelentjük:
A Rt.-nak Budapesten a Régiposta u. 13. szám alatt jelenleg is bérelt helyisége és a Váci utca 18. számú ház pincéjében nagytömegű iratot tartalmazó irattára van. A Régiposta utcai helyiség bére havi 300.- Ft, hozzá véglegesen még meg nem állapított fűtési díj, a Váci utcai pince bére havi 170.- forint.
A Rt.-nak folyó üzletei nincsenek ugyan, de az üzemeiből alakult vállalatokkal (Mechanikai Művek, Törökbálint, Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó, Bányagyutacsgyár, Nagytétény, Vadásztölténygyár, Székesfehérvár) kapcsolata áll fenn, amennyiben ezek a vállalatok régebbi ügyekre nézve gyakran kérnek felvilágosítást.
A Rt. üzemeiből alakult vállalatok gyártmányaik készítésénél használják azokat a külföldi szabadalmakat, amelyeket a Rt. örökáron ugyan, de oly feltétellel vásárolt meg, hogy azok csak saját gyártmányainak előállításánál alkalmazhatók, át nem ruházhatók és abban az esetben, ha a Rt. megszűnne, vagy lehetőséget nyújtana arra, hogy a szóban forgó szabadalmazott eljárásokat más vállalatok alkalmazzák, a szabadalmakat értékesítő külföldi érdekelteknek újból joguk nyílik a szabadalmi díjak követelésére. A Rt.-nak a Magyar Nemzeti Banknál egyszámlája van, és azon cca. 140 000.- forint követeléssel rendelkezik.
A Rt. keret további kezelése, mérlegének elkészítése, az irattár már megkezdett selejtezésének folytatása, legalább egyenlőre [!] feltétlenül olyan dolgozó közreműködését kívánja meg, aki a Rt. ügyeit korábban is ismerte.
Javasoljuk:
A Rt. könyvelésének naprakész állapotba hozatalára az elintézetlenül maradt és a folyamatosan beérkező levelek elintézéséhez, az 1951. évi mérleg jóváhagyásához és lekönyveléséhez, az 1952. évi mérleg elkészítéséhez a szükséges pénzügyi tervek elkészítéséhez, általában a Rt. adminisztratív munkálatainak ellátásához vegyük igénybe Véghelyi Béla kartársat, aki a Rt. kezelését a múlt évi október hó közepéig egyedül intézte. Véghelyi Béla ezt a megbízást a Vadásztöltény, Gyutacs és Fémárugyár Rt. állományon kívüli béralapja terhére, mellékfoglalkozásként láthatná el. Foglakoztatása 3 havi időtartamra, hetenként 4 alkalommal 3-3 órai munkára terjedhetne ki. Részére ezért a munkálatokért havi 500.- Ft illetményt javasolunk.
A fentiekben vázolt munkálatok elvégzése után függőben maradna még az irattár selejtezésének befejezése és esetenként felmerülhető olyan kérdések, amelyeknek elintézéséhez Véghelyi Béla szakismeretére lesz szükség. Ezek elintézésére Véghelyi Bélát esetenként megállapítható szakértői díjazás ellenében vehetők igénybe.
A Rt. ügyeinek megismeréséhez és azoknak a pénzügyminisztérium intenciói szerint való intézéséhez a Pénzintézeti Központ részéről szakértőkként rendeljük ki Horváth István és Greisinger Béla kartársakat, akik ezért a munkájukért szakértői díj címén a Pénzintézeti Központtól járó fizetésüknek a Rt.-nál eltöltendő időnek megfelelő arányos részét kapnák.
A vállalat jelenlegi kirendelt vállalatvezetője: Vida Imre Budapest XII., Kútvölgyi út 68. sz. alatti lakos; a cég jegyzésére jogosultak még: Viola Elemér a Középgépipari Minisztérium III. főosztályának dolgozója és Véghelyi Béla a Középgépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó Prés- és Kovácsoltárugyár pénzügyi osztályának vezetője.
Vida Imre vállalatvezető felmentendő, Viola Elemér cégjegyzési jogosultsága megszüntetendő. Véghelyi Béla cégjegyzési jogosultságának további fenntartását javasoljuk, tekintettel arra, hogy aláírása a külföldi összeköttetések előtt ismeretes. Az aláírási jogosultsággal kapcsolatban olyan nyilatkozat volna beszerzendő, amelyben Véghelyi Béla kijelenti, hogy aláírásával kapcsolatban semmiféle dotációra igénye nincs.
A külföldi szabadalmakra vonatkozó iratokat a Pénzintézeti Központ a mai nap folyamán átveszi és azokat január 16-án a pénzügyminisztériumnak részletes jegyzék kíséretében átadja.
Budapest, 1953. január 15.
Jelzet MNL OL XXIX-F-391. 1. doboz, 1. tétel. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 10.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő