A Magyar kir. Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) feldarabolása

Az augusztus 11-én lezajlott értekezleten az osztály a MÁVAG ügyeinek intézésével dr. Varjasi Bélát bízta meg. Ezzel egy időben a központi iparirányításban is változások zajlottak le: a vállalatok irányítását ezt követően az Iparügyi Minisztérium alatt, mint termelési szakosztályként működő Igazgatóságok (trösztök), illetve az alájuk besorolt, állami vállalatként működő „Központok" látnák el. A nehézipar esetében ez a NIK megszűnése mellett a Nehézipari Igazgatóság, valamint a Kohók és Hengerművek Központja és a Nehézgépipari Központ felállítását jelentette. Az augusztus eleji tervezet már azt is előrevetítette, hogy a MÁVAG-ot három részre darabolják fel. Az alapítandó MÁVAG diósgyőri Kohászati Üzemei N. V. a Kohók és Hengerművek, míg a MÁVAG Mozdony és Gépgyár N. V., valamint a MÁVAG Gépgyár N. V. a Nehézgépipari Központ felügyelete alá 

 Ezzel nemcsak egymástól, hanem a közös irányítástól is elszakították a korábban összehangolt munkát végző gyáregységeket. A MÁVAG telephelyek szétválasztásának előzetes megbeszélései már augusztus végén megkezdődtek, majd a folyamat részleteinek tárgyalására a felelősök szeptember eleji kinevezését követően  A legfontosabb kérdések a vagyon/tulajdon megosztása, a szükséges szerkezeti átalakítások, az alkalmazottak megosztása, valamint a leendő vezetőségi formák kialakítása voltak. A szeptember 6-ai értekezleten döntöttek arról, hogy a MÁVAG gyáregységei közt fel nem osztható vagyon 30-54-16%-os arányban fog megoszlani a B (Budapest), a C (diósgyőri Ógyár), illetve a D (diósgyőri Újgyár) gyáregység között. A diósgyőri tulajdonon pedig 60-40 arányban fog osztozni az Ó- és az Újgyár. A felosztás alapját az 1948. július 31-ei mérlegállás határozta meg, melynek elkészítését a hónap végéig kellett elvégezni. Az értekezlet számításai szerint az átalakulás során további 70 fő felvételére, valamint 1,5 milliós forintos beruházásra (irodaszerek, bútorok, stb.) szükség. Az átmeneti időszakban bizonyos ügyeket (eladás, beszerzés) továbbra is a budapesti központban kívántak intézni. A gépgyári részleg teljes szervezetét is fel kellett állítani, mivel csak néhány adminisztrációs osztály ott addig. Utóbbiak szervezése immáron központi séma alapján történt meg és a későbbiekben is mintául szolgált a nemzeti vállalatok szervezeti felépítésnél. Szeptember végére a vállalati mérlegek is  A gyáregységenként elkészített kimutatás szerint mindhárom üzem esetében veszteséggel is számolni kellett. Utóbbit az 1946-1948 között a vállalatnak nyújtott 103 milliós forint állami támogatás el.  A vállalati mérleg a végösszeg szerint 651 142 106,66 forintot tett ki. Utóbbi összegbe nem számolták már bele a MÁVAG győri telephelyén, valamint a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.-nek bérbe adott bányák (tornaszentandrási és martonyi) értékét. A korábban meghatározott arány alapján a „B" gyárra 174 366 997,20, a „C"-re 320 856 340,42, míg a „D"-re 155 918 768,76 forint jutott. Mint az egységes MÁVAG jogutódának szánt „B" gyár kezelte (havi 2000 forint ellenében) a későbbiekben a vállalat követeléseit és tartozásait is, melyeket havi rendszerességgel a megállapított arány alapján osztott szét. A nemzeti vállalatokról szóló egységes szabályozás alapján eldőlt, hogy a MÁVAG utódvállalatok élére vezérigazgatók kerülnek, akik munkáját 5-7 tagú ügyvezetőségek fognak segíteni. Ezt követően már csak a gyártási profilok megosztásáról kellett megegyezni. A budapesti részleg a mozdony és vagongyártás mellett Diesel-motorok, armatúrák, szivattyúk, különböző járművek, híd- és egyéb vasszerkezetek és generátorok gyártására rendezkedett be. A diósgyőri gyáregységek közül a „C" továbbra is főként kohászati tevékenységet (nyersvas, acélgyártás, hengerelés, sajtolás) folytatott, míg a „D" különböző berendezések (bányászat, gyár), szerszámgépek, vasúti kerékpárok és egyéb szerszámok gyártásával  Az átalakulás főbb pontjait a MÁVAG vezérigazgatóság 1948. október 5-én kiadott körrendelete foglalta össze. (Lásd a 2. forrást!) A korábban megfogalmazott diósgyőri vagyonelosztási arány (60-70) megerősítése mellett továbbiakról is döntöttek. Ezek is főként a két diósgyőri üzemre vonatkoztak. Ezek szerint a nyugdíjjal kapcsolatos tehervállalás 70-30, míg a lakótelepek költségeinek fedezése 68-32%-os arányban fog megtörténni. Az utasítás kimondta, hogy a gyáregységek a cégbejegyzésig továbbra is a központi vezérigazgatóság alá tartoznak, ám október 1-től önálló gazdasági tevékenységet folytathatnak. Véglegesítették a szervezeti átalakítási idejére közösen kezelt ügyeket (követelés-tartozás, jóvátétel, tarifa, deviza, árunyilvántartás, tranzit raktár), amelyeket továbbra is a „B" gyár osztályai, illetve a „D" relációjában a „C" szervezeti egységei láttak el. Felállítottak továbbá egy - mindhárom gyárat tömörítő - együttműködési bizottságot is. Novemberben a külföldi vonatkozású közös ügyek (tarifa, deviza, export) a NIK illetve a Ferrounion Magyar Műszaki Kereskedelmi N. V. és a Magyar Nehézipari Külkereskedelmi N. V. (NIKEX) hatáskörébe  A Minisztertanács elé benyújtandó tervezet utolsó lépéseként a kinevezendő vezérigazgatók javaslatot tettek az ügyvezetőségi tagokra is. A Varjasi Béla által összeállított december 6-ai tervezet foglalta össze a legfontosabb információkat. (Lásd a 3. forrást!) A korábban lefektetett alapelvek mellett ebből választ kapunk az alapítandó nemzeti vállalatok vezetőinek személyére is. Mindannyian már az eljövendő korszak jellemző munkásigazgatóit testesítik meg. Florek Gyula, akit a NIK nevezett ki még 1947-ben az egységes MÁVAG élére, a jogutód szerepét betöltő MÁVAG Vagon és Gépgyár vezérigazgatója lett. Herczeg Ferenc 1921-től egyszerű hegesztőként dolgozott a MÁVAG-ban. A háború alatt részt vett az ellenállásban, majd 1944-ben belépett a kommunista pártba. 1945-öt követően az üzemi bizottság alelnöki, majd pedig elnöki tisztségét töltötte be. 1947-ben kinevezték a diósgyőri C-gyár vezető igazgatójává, ekkor pedig a MÁVAG Kohászati Üzemek vezérigazgatói tisztét  A MÁVAG Gépgyár élére pedig a szintén egyszerű MÁVAG-munkás, ugyanakkor MKP-tag, Pataki László került.

A tervezet rendelkezik a MÁVAG által bérbe adott telep és bánya ügyében is. Utóbbiak ugyan a Magyar Vagon és Gépgyár (MVG), valamint a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. kezelésében voltak, ám a mérlegek összeállításnál mégsem számították bele értéküket a MÁVAG könyvelésébe. A tervezet mindezt politikai okra vezette vissza. A Rima és a MVG ugyanis részben külföldi tulajdonban volt, ezért átszervezésük során csak korlátolt felelősségű nemzeti vállalatokat hozhattak létre belőlük. Ám azzal, hogy vagyonuk állami tulajdonú tételekkel bővült, az állam növelhette a bennük birtokolt részesedését és így a későbbiekben a teljes államosítás is könnyebben megvalósítható volt a részükről. A MÁVAG feldarabolása végül a Minisztertanács 121/1948. számú határozata emelte hivatalossá, ám a cégbírósági bejegyzésre csak 1949. január végén került sor.

A vállalat a profilírozás során azonban az utódvállalatok a későbbiekben további átszervezéseken estek át. A MÁVAG Kohászai Üzemekről 1950-ben levált a Diósgyőri Beruházási Nemzeti Vállalat, mely a diósgyőri üzem beruházásainak lebonyolítását vette át a Nehézipari Beruházási Nemzeti Vállalattól. A Gépgyár sem kerülte el a további darabolást. A Népgazdasági Tanács 1949. szeptember 22-én megalkotott 226/11/1949. sz. 

 értelmében létrejött a Nehéz Szerszámgépgyár Beruházási N. V. (1950-től Nehézszerszámgépgyár N. V.). Utóbbiról 1951-ben kivált az előbb 7048. számú vállalatnak, majd pedig Könnyűgépgyárnak nevezett gyáregység.

Az eredetileg három leválasztott gyáregység eltérően élte meg az ötvenes évek végén megvalósuló újabb átszervezést, melynek keretében ún. ágazati nagyvállalatokat alakítottak ki. A MÁVAG Mozdony- és Gépgyárat összevonták a korábbi Ganz Művekkel, az immáron Lenin Kohászati Művek nevet viselő miskolci kohászati részleg változatlan formában működött tovább, míg a feldarabolt Gépgyárat ismét egyesítették Diósgyőri Gépgyár (DIGÉP) néven. A szétválasztás ellenére mindhárom utódvállalat még így is Magyarország legjelentősebb nehézipari cégei tudtak maradni.

Az alábbi források feldolgozásával azt igyekeztem bemutatni, hogy az 1948-at követő szocialista átalakulás folyamán a vállalatok milyen változásokon estek át. Az átszervezések szemléltetésére a viszonylag egyszerű esetnek tekinthető - nem volt benne külföldi tulajdon - MÁVAG tökéletesen megfelelt.

Az iratokat a mai helyesírási szabályoknak megfelelően közöljük, több esetben azonban megtartottuk a korszakban alkalmazott megfogalmazásokat.

A dokumentumokat a M. kir. Vas- és Acélgyár, Diósgyőr Általános iratok (Z 1558) iratanyagából válogattam.