A KISZ KB megvitatta a „legégetőbb kérdésnek” minősített eszmei-politikai nevelés kérdését, ill. annak „Irányelveit”. Az 56 oldalas...Tovább
A Magyar kir. Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) feldarabolása
1948-1949
Az 1948-1949 folyamán lezajlott vállalati profilírozás során a feldarabolás sorsára jutott az 1944 előtti legnagyobb állami tulajdonban lévő, széles vertikumú nehézipari nagyvállalat, a Magyar kir. Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) is. Az alábbi források erre a folyamatra nyújtanak betekintést, jelezve, hogy a korabeli intézkedések nem az ésszerűség kívánalmainak megfelelően születtek, hanem a kommunista hatalom a szovjet mintát vette alapul.
3. A nehézipari központ javaslata a MÁVAG vállalatok új vezetőire. Jelentés a vállalatok vagyonáról
Szent István krt. 12.
Jogügyi 1948. december 6.
Iparügyi Miniszter Urnak,
Budapest
II., Fő-u. 68.
Előadó: dr. Varjasi Béla
Telefon: 124-250
Mávag három nemzeti vállalattá alakítása
A Magyar állami vas-, acél- és gépgyárak három nemzeti vállalattá alakítására vonatkozó javaslatunkat az alábbiakban terjesztjük elő:
I.
1./ A/. alatt mellékeljük a Minisztertanácsi határozat tervezetét és kérjük, hogy azt a minisztertanács elé terjeszteni szíveskedjék.
2./ Javasoljuk, hogy a nemzeti vállalatok vezérigazgatóinak, illetőleg azok helyetteseinek kinevezése iránt a minisztertanács elé az alábbi személyeket szíveskedjék előterjeszteni:
a/ MÁVAG Mozdony- és Gépgyár N. V.-hoz
vezérigazgatónak: Florek Gyulát,
vezérig. h.-nak: Jodál Sándort,
b/ MÁVAG Kohászati Üzemei N. V.-hoz
vezérigazgatónak: Herczeg Ferencet,
vezérig. h.-nak: Kovács Jánost,
c./ MÁVAG Diósgyőri Gépgyár N. V.-hoz
vezérigazgatónak: Pataki Lászlót,
vezérig. h.-nak: Kárpáti Albertet.
3. B/. alatt mellékeljük a három nemzeti vállalat alapítólevelének tervezetét és kérjük, hogy a minisztertanács határozata után azokat a
9.§-a alapján kibocsátani szíveskedjék. Az egyes nemzeti vállalatokhoz ügyvezetőségi tagokként a nvt. 15. § /1/ bek. 1/ pontja alapján alábbi személyek kijelölését javasoljuk:a/ MÁVAG Mozdony- és Gépgyár N. V.-hoz
Jordál Sándor, Veöres Boldizsár, Oravecz Béla, Kertész Béla, dr. Barakonyi Béla és Fáber Gusztáv
b/ MÁVAG Kohászati Üzemei N. V.-hoz
Kovács János, Némethy Imre, Claus Alajos, Tóth József és Bozsik Pál
c/ MÁVAG Diósgyőri Gépgyár N. V.-hoz
Kárpáti Albert, Szász Bertalan, Huszár Iván, Szilágyi Levente és Hámori Frigyes.
4. C/ alatt mellékeljük az illetékes cégbírósághoz intézendő miniszteri bejelentést és xxxx mellékleteinek tervezeti példányait. A vezérigazgatók és helyetteseik, valamint az ügyvezetőségi tagok cégjegyzési címpéldányaik a döntés megtörténte után pótlólag küldjük meg.
II.
A Mávag három nemzeti vállalattá alakulásával kapcsolatos vagyoni kérdésekre vonatkozó jelentésünket az alábbiakban tesszük meg:
5./ A Mávag által kezelt állami vagyon az 1948. július 31-i zárómérleg /D./ szerint 708 378 472,88 Ft-ot tesz ki.
Az egyes nemzeti vállalatok 1948. augusztus 1-vel felvett nyitómérlege szerint /E./ 1-3. mellékletek/ a vagyon akként oszlik meg, hogy
a/ a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár N. V.-ra 187 332 070,42 forint,
b/ a MÁVAG Kohászati Üzemei N. V.-ra320 856 340,72 forint,
c/ a MÁVAG Diósgyőri Gépgyár N. V.-ra 155 918 767,76 forint esik.
A jogutódként kijelölt MÁVAG Mozdony és Gépgyár N. V. nyitómérlegében szerepelnek azon vagyontárgyak, amelyek a Magyar Waggon- és Gépgyár bérel (Mávag győri telepe), illetőleg a Rima használ (Mávag tordaszentandrási és martonyi bányái).
Miután a Magyar Waggon és Gépgyár és a Rima külföldi részvényérdekeltségére tekintettel előreláthatólag korlátolt felelősségű nemzeti vállalattá alakul át, a 8230/1948. Korm. számú rendelet 9.§ /1/ bekezdésében foglalt rendelkezésre, valamint az alábbi szempontokra tekintettel nem tartjuk időszerűnek, hogy a szóban lévő vagyontárgyak tulajdoni átruházására tegyünk javaslatot. Ezeket a vagyontárgyakat ugyanis a nvt. 35. § /1/ bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az említett vállalatokban lévő állami vagyon betétének növelésére kellene fordítani akként, hogy a Magyar Waggon és Rima nemzeti vállalatokká alakulása után az állam a Mávag vagyontárgyak megvételére (beruházás) szükséges összeget bocsássa az említett vállalatok rendelkezésére. Az állami vagyoni betét ily módon való növelésének a Magyar Waggonnál van jelentősége, különösen abban az esetben, ha a beruházás a 2635/1948.
sz, határozat ( 256. szám c.) pontjában foglalt rendelkezés alapján a forgalmi értéknek megfelelően történik.Mindaddig, míg az említett vagyontárgyak átruházásának ügyében döntés nem történik, az eddigi szerződés, illetőleg rendelkezés hatályban tartását javasoljuk.
6./ Az F/. alatt mellékelt kimutatás tartalmazza azokat a követeléseket és tartozásokat, amelyek a Mávagból alakult egyes nemzeti vállalatok között egyedileg szétválaszthatóak nem voltak. Ezek a tételek az egyes vállalatok beruházott vagyonának és árukészletének arányában akként oszlanak meg, hogy
a/ a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár N. V.-ra 30%,
b/ a MÁVAG Kohászati Üzemei N. V.-ra 54% és
c/ a MÁVAG Diósgyőri Gépgyár N. V.-ra 16% esik.
Az említett tételek - amelyeket egyébként a jogutódként kijelölt nemzeti vállalat likvidál - a fent említett arányban kerültek az egyes nemzeti vállalatok nyitómérlegébe.
A Mávag diósgyőri gyárakban lévő vagyontárgyai közül a két diósgyőri nemzeti vállalat között egyedileg el nem különíthető, közös rendeltetésű és használatú vagyontárgyak (G melléklet) tulajdonjoga az egyedileg szétosztott vagyontárgyak arányának megfelelően került szétosztásra, mely szerint
a/ a MÁVAG Kohászati Üzemei N. V.-ra 60%
b/ a MÁVAG Diósgyőri Gépgyár N. V.-ra 40% esik.
A közös vagyontárgyak értéke ennek az aránynak megfelelően került a két vállalat nyitómérlegébe.
A három nemzeti vállalat között a fentiek szerint megosztani javasolt vagyontárgyak közül egyelőre a MÁVAG Mozdony és Gépgyár Nemzeti Vállalatnak jutó ingatlanok tulajdonjogának bekebelezése iránt teszünk javaslatot (H.) melléklet/, míg a másik két nemzeti vállalatnak jutó ingatlanok tulajdonjogának bekebelezése iránt a szükséges munkálatok elvégzése után teszünk javaslatot.
III.
7./ A J/. jelű kimutatás tünteti fel a Mávag által a Magyar Állami Szénbányák Rt.-nak 1946. október 15-én átadott bányákhoz tartozó vagyontárgyakat (beruházott vagyon), telepeként külön-külön. A beruházott vagyon értéke 1948, július 31-ével 32 519 674.84 forintot, a forgóvagyon pedig az átadás időpontjával, 1946. október 15-vel közösen felvetett leltár szerint 8 886 688,32 forintot tesz ki.
A K./ jelű kimutatás tartalmazza a Mávag-nak a kesznyétei vízerőműben lévő beruházott vagyonát, amit az idevonatkozó rendelkezés értelmében 1948. aug. 1-i hatállyal az AVIRT kötelékébe tartozó Bányavillamossági Rt-nak adunk át.
A Mávagnak a Magyar Vasötvözetgyár Rt.-ban lévő részvényérdekeltsége (3480 drb. részvény á 50.-Ft.), 174 000 forintot tesz ki.
8./ Javasoljuk, hogy a volt Mávag bányák vagyonának a MÁSZ-ból alakított illetékes nemzeti vállalatra, továbbá a kesznyétei erőműnél beruházott Mávag vagyonnak a Bányavillamossági Rt-ra átruházására a minisztertanácshoz előterjesztést tenni szíveskedjék azzal, hogy az átruházással egyidejűleg a bányákhoz fűződő mindennemű ellátás (nyugdíj, nyugbér, öregségi és baleseti járulék, kegydíj) az átvevő vállalatokat terhelje.
A Magyar Vasötvözetgyárban lévő Mávag részvényérdekeltség a cégnek nemzeti vállalattá történő átalakításával kapcsolatban állami tulajdonba kerül. Erre vonatkozóan egyébként az említett cégnek nemzeti vállalattá alakításával kapcsolatban teszünk részletes javaslatot.
Nehézipari Igazgatóság
Jelzet: MOL 1558 1911. doboz, Dr. Varjasi Béla a Mávag szétválásával kapcsolatos iratai.
Magyar Országos Levéltár M. kir. Vas- és Acélgyár, Diósgyőr Általános iratok.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 24.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő