A Magyar kir. Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) feldarabolása

1948-1949

Az 1948-1949 folyamán lezajlott vállalati profilírozás során a feldarabolás sorsára jutott az 1944 előtti legnagyobb állami tulajdonban lévő, széles vertikumú nehézipari nagyvállalat, a Magyar kir. Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) is. Az alábbi források erre a folyamatra nyújtanak betekintést, jelezve, hogy a korabeli intézkedések nem az ésszerűség kívánalmainak megfelelően születtek, hanem a kommunista hatalom a szovjet mintát vette alapul.

2.

2. A Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak vezérigazgatóságának körrendelete

1948. október 5.

 

64405/1948

50. sz. KÖRRENDELET

 

A Nehézipari Központ vezérigazgatóságának előterjesztése alapján az 1948:XXXVII. t.c. értelmében a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak-ból három nemzeti vállalat alakul:

 

Budapesti gépgyárból:           "MÁVAG MOZDONY ÉS GÉPGYÁR NV"

Diósgyőri C gyárból:              "MÁVAG DIÓSGYŐRI KOHÁSZATI ÜZEMEK NV"

Diósgyőri D gyárból:             "MÁVAG GÉPGYÁR NV"

 

A nemzeti vállalattá alakulással kapcsolatban a MÁVAG vagyonának felosztása akként történik, hogy a gyárak területén lévő, illetve a gyárak üzemköréhez tartozó vagyontárgyak egyedileg kerülnek szétosztásra. A MÁVAG-nak a diósgyőri gyárakban lévő vagyontárgyai közül a közös rendeltetésű és használatú vagyontárgyak tulajdona akként oszlik meg, hogy

C gyárat 60%

D gyárat 40%

illeti meg. E vagyontárgyak használati aránya a f. é. október 1-i dolgozó létszám figyelembevételével állapítandó meg. Az így megállapított arány határozza meg a közös vagyontárgyak fenntartási költségeit és az egyes gyárak ennek az aránynak megfelelően jogosultak a közös vagyontárgyak használatára. Az 1949. valamint az ezt követő évekre a használati arány megállapításánál mindenkor az előző naptári év átlagos dolgozói létszámának arányát kell alapul venni. A lakóteleppel összefüggő költségek szétosztásánál az egyes gyárak alkalmazottai által ténylegesen használt szobák számának arányát kell alapul venni, melynek figyelembevételével ez idő szerint,

C gyárra 68%

D gyárra 32% esik.

A közös vagyontárgyak kezelését a 7./ pontban említett közös szervként működő szociális osztály látja el.

Az egyes gyárak között egyedileg szét nem osztható vagyontárgyak /: ideértve a követeléseket és tartozásokat is :/ tekintetében a tulajdoni arány a következő:

B gyár 30%

C gyár 54%

D gyár 16%

Ez az arány irányadó a MÁVAG igazgatóságánál nyugdíjazott, vagy kegydíjazott alkalmazottak nyug- és kegydíj terheinek szétosztására vonatkozóan is.

A diósgyőri gyárak nyugdíjasaival, keddíjasaival és járadékosaival kapcsolatos terhek a C és D gyár között 70-30% arányban oszlanak meg.

Az igazgatósági nyugdíjak, stb. folyósítását, mint közös szerv, a B gyári nyugdíj számfejtőség, a diósgyőri nyugdíjak, stb. folyósítását pedig, mint közös szerv a C gyári nyugdíj számfejtőség végzi.

A MÁVAG-tól leváló vagyontárgyakhoz fűződő nyugdíj, stb. terhek az átvevő nemzeti vállalatot terhelik, a folyósítás azonban a személyi és dologi kiadások felszámítása mellett, a B gyári, illetőleg a C gyári nyugdíjszámfejtőség feladata.

Az átalakulás során jogutódként kijelölt, budapesti B gyárból alakítandó „MÁVAG MOZDONY ÉS GÉPGYÁR NV" gondoskodik fenti arányban megosztott követelések behajtásáról, illetve a tartozások kifizetéséről. A behajtott követeléseket, valamint a kifizetett tartozásokat havonként egyszer szétosztja az aránynak megfelelően a MÁVAG-ból alakítandó 3 nemzeti vállalat között.

Mindaddig, amíg az új nemzeti vállalatok a cégjegyzékbe való bejegyzéssel meg nem alakulnak (1948:XXXVII. t.c. 13. szakasz) a nemzeti vállalattá alakítandó budapesti gépgyár, diósgyőri C gyár és diósgyőri D gyár f[olyó] é[v] október hó 1-től kezdődően a MÁVAG eddigi cége alatt, a vezérigazgatóság irányítása mellett, egyébként azonban mint önálló gazdasági egységek működnek.

Ezen a napon történt július 30.

1919

Román csapatok átkelnek a Tiszán, és megindulnak Budapest felé. Két nap múlva elbukik a Magyar Tanácsköztársaság.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők