A Magyar kir. Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) feldarabolása

1948-1949

Az 1948-1949 folyamán lezajlott vállalati profilírozás során a feldarabolás sorsára jutott az 1944 előtti legnagyobb állami tulajdonban lévő, széles vertikumú nehézipari nagyvállalat, a Magyar kir. Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) is. Az alábbi források erre a folyamatra nyújtanak betekintést, jelezve, hogy a korabeli intézkedések nem az ésszerűség kívánalmainak megfelelően születtek, hanem a kommunista hatalom a szovjet mintát vette alapul.

2.

2. A Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak vezérigazgatóságának körrendelete

1948. október 5.

 

64405/1948

50. sz. KÖRRENDELET

 

A Nehézipari Központ vezérigazgatóságának előterjesztése alapján az 1948:XXXVII. t.c. értelmében a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak-ból három nemzeti vállalat alakul:

 

Budapesti gépgyárból:           "MÁVAG MOZDONY ÉS GÉPGYÁR NV"

Diósgyőri C gyárból:              "MÁVAG DIÓSGYŐRI KOHÁSZATI ÜZEMEK NV"

Diósgyőri D gyárból:             "MÁVAG GÉPGYÁR NV"

 

A nemzeti vállalattá alakulással kapcsolatban a MÁVAG vagyonának felosztása akként történik, hogy a gyárak területén lévő, illetve a gyárak üzemköréhez tartozó vagyontárgyak egyedileg kerülnek szétosztásra. A MÁVAG-nak a diósgyőri gyárakban lévő vagyontárgyai közül a közös rendeltetésű és használatú vagyontárgyak tulajdona akként oszlik meg, hogy

C gyárat 60%

D gyárat 40%

illeti meg. E vagyontárgyak használati aránya a f. é. október 1-i dolgozó létszám figyelembevételével állapítandó meg. Az így megállapított arány határozza meg a közös vagyontárgyak fenntartási költségeit és az egyes gyárak ennek az aránynak megfelelően jogosultak a közös vagyontárgyak használatára. Az 1949. valamint az ezt követő évekre a használati arány megállapításánál mindenkor az előző naptári év átlagos dolgozói létszámának arányát kell alapul venni. A lakóteleppel összefüggő költségek szétosztásánál az egyes gyárak alkalmazottai által ténylegesen használt szobák számának arányát kell alapul venni, melynek figyelembevételével ez idő szerint,

C gyárra 68%

D gyárra 32% esik.

A közös vagyontárgyak kezelését a 7./ pontban említett közös szervként működő szociális osztály látja el.

Az egyes gyárak között egyedileg szét nem osztható vagyontárgyak /: ideértve a követeléseket és tartozásokat is :/ tekintetében a tulajdoni arány a következő:

B gyár 30%

C gyár 54%

D gyár 16%

Ez az arány irányadó a MÁVAG igazgatóságánál nyugdíjazott, vagy kegydíjazott alkalmazottak nyug- és kegydíj terheinek szétosztására vonatkozóan is.

A diósgyőri gyárak nyugdíjasaival, keddíjasaival és járadékosaival kapcsolatos terhek a C és D gyár között 70-30% arányban oszlanak meg.

Az igazgatósági nyugdíjak, stb. folyósítását, mint közös szerv, a B gyári nyugdíj számfejtőség, a diósgyőri nyugdíjak, stb. folyósítását pedig, mint közös szerv a C gyári nyugdíj számfejtőség végzi.

A MÁVAG-tól leváló vagyontárgyakhoz fűződő nyugdíj, stb. terhek az átvevő nemzeti vállalatot terhelik, a folyósítás azonban a személyi és dologi kiadások felszámítása mellett, a B gyári, illetőleg a C gyári nyugdíjszámfejtőség feladata.

Az átalakulás során jogutódként kijelölt, budapesti B gyárból alakítandó „MÁVAG MOZDONY ÉS GÉPGYÁR NV" gondoskodik fenti arányban megosztott követelések behajtásáról, illetve a tartozások kifizetéséről. A behajtott követeléseket, valamint a kifizetett tartozásokat havonként egyszer szétosztja az aránynak megfelelően a MÁVAG-ból alakítandó 3 nemzeti vállalat között.

Mindaddig, amíg az új nemzeti vállalatok a cégjegyzékbe való bejegyzéssel meg nem alakulnak (1948:XXXVII. t.c. 13. szakasz) a nemzeti vállalattá alakítandó budapesti gépgyár, diósgyőri C gyár és diósgyőri D gyár f[olyó] é[v] október hó 1-től kezdődően a MÁVAG eddigi cége alatt, a vezérigazgatóság irányítása mellett, egyébként azonban mint önálló gazdasági egységek működnek.

Ezen a napon történt december 14.

1911

Roald Amundsen csapata először éri el a Déli-sarkot.Tovább

1921

Népszavazás kezdődik Sopron hovatartozásáról. A szavazók 65%-a Magyarországot választja, a város ezért megkapja a „Civitas...Tovább

1939

Adolf Hitler utasítja a Wehrmacht főparancsnokságát, hogy kezdje meg a Norvégia elleni invázió előzetes tervezését (Weserübung hadművelet...Tovább

1955

Magyarországgal együtt Albánia, Ausztria, Bulgária, Finnország, Írország, Jordánia, Kambodzsa, Laosz, Líbia, Nepál, Olaszország,...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő