Egy szocialista nagyüzem, a Csepel Autógyár első lépései

„Elektroacél nélkül autóalkatrészeket gyártani nem lehet."

„Meg kell jegyeznünk, hogy a 2. ponttal kapcsolatban a javaslat már a helyszínen felvetődött vizsgálatunk nyomában, de igen nagy ellenállásra talált és azt a következtetést vontuk le, hogy az illetékes műszaki vezető, Herceg elvtárs, a Motorgyár fődiszpécsere, kissé belemerevedett a megszokott módon történő gyártásba, és nem tudja elképzelni, hogy a 'jól bevált módszere' mással is helyettesíthető".

3.

A Kohó- és Gépipari Minisztérium levele az MDP KV Ipari és Közlekedési Osztályához a Csepel Autógyárban tapasztalható rohammunkákról

1952. szeptember 20.

Kohó- és Gépipari Minisztérium

Budapest, V. Szabadság tér 5-6.

 

MDP Országos Pártközpont Ipari és Közlekedési Osztály

Sebő e[lv]t[árs] részére

Budapest

telefon felszólítására megvizsgáltuk a Csepeli Autógyárban a 24, 36, sőt egyes esetekben 60 órás egyfolytában ledolgozott munkaidőket, és a következőket állapítottuk meg: a Motorgyárban, ahol a kérdés a legélesebben vetődik fel, beszélgettünk a Párttitkár elvtárs, a S[zakszervezeti] B[izottság] elnök elvtárs, a fődiszpécser és a munkaügyi osztály vezetője jelenlétében a dolgozókkal. Ezekből a beszélgetésekből kiderült, hogy vasárnap és ünnepnap is állandóan 12 órát dolgoztatnak a munkavállalókkal, de a III. dekád utolsó napján 24, 36 órás túlmunkák is előfordulnak.

Hozzájárul még ehhez az is, hogy a bent töltött időnek átlagosan 1/3-as részét, vagy a felét a munkavállalók állásidőben töltik el (12 órából 4-6 órát).

A fő oka a túlmunkáknak elsősorban az

kikerülő karter-öntvények selejtje (kb. 9%), ami csak a huszadik művelet után tűnik ki. Miután a szalagot megszakítani nem akarják és a szereldének biztosítani kell az állandó szállítást, ezért mindent túlórát és állásidőt vállalva, bent tartják és berendelik az embereket.

Természetesen ez csak az egyik döntő oka a mértéktelen túlórázásnak, amihez hozzátartozik azonban még más cikkeknek a késői beérkezése, vagy selejtje is. Ilyen ok van még azonban több is. Ezek közé tartozik a motorgyár egyik legfontosabb gépének, az országban egyetlen Krause finomfúró gépnek az állandó meghibásodása is, mely szintén akadályozza a szalag zavartalan működését.

Vizsgálatunk eredményeképpen a következő javaslatokkal fordultunk az Autó- és Traktoripari Tröszt műszaki osztályához, ahova a Csepel Autógyár közvetlenül kapcsolódik:

1. Vizsgálják meg a Krause-gép generálozási lehetőségét, helyesebben azt, hogy hogyan lehetne egy hétre - amíg a generálozás tart - a Krause-gép nélkül is biztosítani a szalag működését.

2. Az Autó- és Traktoripari Tröszt műszaki osztálya nyújtson segítséget a Csepel Autógyár műszaki szervének arra vonatkozólag, hogy a második húsz műveletet olyképpen szervezzék át, hogy a selejtek miatt fennálló kieső idő ezen keresztül csökkenjen és így a dolgozók túlóráztatása megszűntethető legyen.

3. Megvizsgálandó továbbá az is, hogy mi okozza az R. M. Fémöntödéjéből kikerülő anyag ilyen nagy százalékú selejtjét, különös tekintettel arra, hogy 3 hónappal ezelőtt a szóban forgó karterek selejtje nem ment túl a szokásos öntvény-selejt átlagon. Meg kell jegyeznünk, hogy a 2. ponttal kapcsolatban a javaslat már a helyszínen felvetődött vizsgálatunk nyomában, de igen nagy ellenállásra talált és azt a következtetést vontuk le, hogy az illetékes műszaki vezető, Herceg elvtárs, a Motorgyár fődiszpécsere, kissé belemerevedett a megszokott módon történő gyártásba és nem tudja elképzelni, hogy a „jól bevált módszere" mással is helyettesíthető.

Mint említettük, javaslatainkat az Autó- és Traktoripari Tröszt műszaki osztálya felé megtettük, akik azonban határidő haladékot kértek f[olyó] hó 24-ig, miután a kérdés megoldása komoly feladat és a rendelkezésre álló idő a mai napig nem volt elegendő, ezért a tett intézkedésre vonatkozólag f[olyó] hó 25-ig újabb jelentésben fogunk beszámolni.

Budapest, 1952. szeptember 20.

Kálmán József

főosztályvezető-helyettes

Jelzet: MNL OL M-KS 276. f. 95. cs. 27. ő. e. - Magyar Dolgozók Pártja központi szervei, MDP KV Ipari és Közlekedési Osztály.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 30.

1905

Albert Einstein publikálja „A mozgó testek elektrodinamikájáról” című dolgozatát, melyben bevezeti a speciális relativitáselméletet.Tovább

1934

A „Hosszú kések éjszakáján” (június 30-ára virradó éjszaka) Hitler leszámol a náci párton belüli ellenzékével, és feloszlatja az SA-t. (...Tovább

1947

Az utolsó magyar hadifoglyot is elengedték nyugati szövetséges hatalmak.Tovább

1951

Lezárul a Marshall-terv segélyezési programja.Tovább

1954

A svájci labdarúgó világbajnokságon a magyar aranycsapat 4:2-re megveri a kétszeres világbajnok Uruguayt.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő