Ottlik Géza magyar író, nemzetközi szintű bridzsjátékos, szakíró. (†1990)Tovább
Egy szocialista nagyüzem, a Csepel Autógyár első lépései
„Elektroacél nélkül autóalkatrészeket gyártani nem lehet."
„Meg kell jegyeznünk, hogy a 2. ponttal kapcsolatban a javaslat már a helyszínen felvetődött vizsgálatunk nyomában, de igen nagy ellenállásra talált és azt a következtetést vontuk le, hogy az illetékes műszaki vezető, Herceg elvtárs, a Motorgyár fődiszpécsere, kissé belemerevedett a megszokott módon történő gyártásba, és nem tudja elképzelni, hogy a 'jól bevált módszere' mással is helyettesíthető".
A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének levele Kossa István kohó- és gépipari miniszterhez
1952. augusztus 6.
Varga/VE III.
Budapest, 1952. augusztus 6-án
Kossa István Kohó- és Gépipari Miniszter
elvtárs részére
Budapest
Kedves Kossa elvtárs!
Vizsgálatot tartottunk a Csepel Autógyárban és megállapítottuk, hogy az üzemben a hó végén, tehát a harmadik dekádban általános jelenség az úgynevezett rohammunka. Nagyon sok olyan dolgozó van, akit az üzem vezetősége 24-36, sőt még 48 órát is dolgoztat egyfolytában. A sok közül csak egy pár példát sorolok fel:
A Motorgyár 10. műhelyében Hatvani János, Gajdácsi István a 8. műhelyben 24 órát dolgoztak. A Hajtóműgyárban Panyi János szerelő a B műhelyben 36 órát dolgozott egyfolytában. Ugyanígy Nagy Ágnes gépmunkás is a Járműgyárban. Nagy Imre és Tóth József szerelők szerdán délutántól péntek délutánig egyfolytában dolgoztak, tehát 48 órát. Ugyanitt Varga László gumiszerelő 36 órát. De legsúlyosabb eset itt, hogy Lakatos István alkatrészműhelyben dolgozó kedden reggel ment be dolgozni és péntek estig egyfolytában bent volt. A Szerszámgyárban késes elvtárs csoportja, amely 8 főből áll és ezen kívül Szabó József, Sáfrány Bálint, Kovács Albert köszörűsök egyfolytában 24 órát dolgoztak. De ezen kívül még számtalan példát tudnák felsorolni, akiket 24-től 48 óráig egyfolytában bent tartottak.
Ez jelenti a fennálló törvények megsértését. Ugyanakkor ezek a dolgozók egyfolytában ennyi ideig dolgozni nem képesek. Az első 8 óra után már a munka intenzitásuk csökken és a 20 órán felüli munka jóformán semmit sem ér, azonban az a veszély áll fenn, hogy a balesetek száma megszaporodik. Bizonyítja továbbá azt, hogy a Csepel Autógyárban a műszaki vezetés nem teremtette meg Gerő [Ernő] elvtárs által kiadott útmutatás alapján az ütemes termelést.
De ha megnézzük, hogy mennyi állásidő volt különböző indokok alapján kifizetve, megállapítható, hogy a túlórák nagy részét nem kellett volna igénybe venni.
A Motorgyárban július első, második dekádjában a darabbéres dolgozóknál 5728 túlóra, a beállítók és a csoportvezetőknél, valamint a segédmunkásoknál 4345 túlóra volt. Ezzel szemben az állásidő anyag és munkavárás miatt több mint 26 000 órát tett ki. Ezek a tények mind mutatják, hogy még nagyfokú szervezetlenség uralkodik a Csepel Autógyárban.
Javaslom a Csepel Autógyár túlóra keretének a felülvizsgálását, valamint az igazgató, vagy az illető felelősnek, aki ezt elkövette, szigorú megbüntetését.
Kérem Kossa elvtársat, hogy az intézkedés eredményéről értesíteni szíveskedjék.
Elvtársi üdvözlettel:
Török István
titkár
Jelzet: MNL OL M-KS 276. f. 95. cs. 27. ő. e. Magyar Dolgozók Pártja központi szervei, MDP KV Ipari és Közlekedési Osztály.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 09.
1912
1915
Wittmann Viktor a legelső magyar repülőgépgyár (Magyar Repülő¬gépgyár Rt) első műszaki igazgatója (*1889)Tovább
1926
Richard Byrd és Floyd Bennett amerikai pilóták elsőként repülnek át az Északi-sark fölött (bár ellenőrizhető adatokkal nem bizonyították e...Tovább
1945
A győzelem napja. A II. világháború befejeződésének napja Európában.Tovább
1945
A Csatorna-szigeteket felszabadítják a német megszállás alól (az Alderney-i helyőrséget május 16-án).Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő