Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság csapatai elfoglalják Bukarestet.Tovább
Egy szocialista nagyüzem, a Csepel Autógyár első lépései
„Meg kell jegyeznünk, hogy a 2. ponttal kapcsolatban a javaslat már a helyszínen felvetődött vizsgálatunk nyomában, de igen nagy ellenállásra talált és azt a következtetést vontuk le, hogy az illetékes műszaki vezető, Herceg elvtárs, a Motorgyár fődiszpécsere, kissé belemerevedett a megszokott módon történő gyártásba, és nem tudja elképzelni, hogy a 'jól bevált módszere' mással is helyettesíthető".
A Kohó- és Gépipari Minisztérium levele az MDP KV Ipari és Közlekedési Osztályához a Csepel Autógyárban tapasztalható rohammunkákról
1952. szeptember 20.
Kohó- és Gépipari Minisztérium
Budapest, V. Szabadság tér 5-6.
MDP Országos Pártközpont Ipari és Közlekedési Osztály
Sebő e[lv]t[árs] részére
Budapest
telefon felszólítására megvizsgáltuk a Csepeli Autógyárban a 24, 36, sőt egyes esetekben 60 órás egyfolytában ledolgozott munkaidőket, és a következőket állapítottuk meg: a Motorgyárban, ahol a kérdés a legélesebben vetődik fel, beszélgettünk a Párttitkár elvtárs, a S[zakszervezeti] B[izottság] elnök elvtárs, a fődiszpécser és a munkaügyi osztály vezetője jelenlétében a dolgozókkal. Ezekből a beszélgetésekből kiderült, hogy vasárnap és ünnepnap is állandóan 12 órát dolgoztatnak a munkavállalókkal, de a III. dekád utolsó napján 24, 36 órás túlmunkák is előfordulnak.Hozzájárul még ehhez az is, hogy a bent töltött időnek átlagosan 1/3-as részét, vagy a felét a munkavállalók állásidőben töltik el (12 órából 4-6 órát).
A fő oka a túlmunkáknak elsősorban az
kikerülő karter-öntvények selejtje (kb. 9%), ami csak a huszadik művelet után tűnik ki. Miután a szalagot megszakítani nem akarják és a szereldének biztosítani kell az állandó szállítást, ezért mindent túlórát és állásidőt vállalva, bent tartják és berendelik az embereket.Természetesen ez csak az egyik döntő oka a mértéktelen túlórázásnak, amihez hozzátartozik azonban még más cikkeknek a késői beérkezése, vagy selejtje is. Ilyen ok van még azonban több is. Ezek közé tartozik a motorgyár egyik legfontosabb gépének, az országban egyetlen Krause finomfúró gépnek az állandó meghibásodása is, mely szintén akadályozza a szalag zavartalan működését.
Vizsgálatunk eredményeképpen a következő javaslatokkal fordultunk az Autó- és Traktoripari Tröszt műszaki osztályához, ahova a Csepel Autógyár közvetlenül kapcsolódik:
1. Vizsgálják meg a Krause-gép generálozási lehetőségét, helyesebben azt, hogy hogyan lehetne egy hétre - amíg a generálozás tart - a Krause-gép nélkül is biztosítani a szalag működését.
2. Az Autó- és Traktoripari Tröszt műszaki osztálya nyújtson segítséget a Csepel Autógyár műszaki szervének arra vonatkozólag, hogy a második húsz műveletet olyképpen szervezzék át, hogy a selejtek miatt fennálló kieső idő ezen keresztül csökkenjen és így a dolgozók túlóráztatása megszűntethető legyen.
3. Megvizsgálandó továbbá az is, hogy mi okozza az R. M. Fémöntödéjéből kikerülő anyag ilyen nagy százalékú selejtjét, különös tekintettel arra, hogy 3 hónappal ezelőtt a szóban forgó karterek selejtje nem ment túl a szokásos öntvény-selejt átlagon. Meg kell jegyeznünk, hogy a 2. ponttal kapcsolatban a javaslat már a helyszínen felvetődött vizsgálatunk nyomában, de igen nagy ellenállásra talált és azt a következtetést vontuk le, hogy az illetékes műszaki vezető, Herceg elvtárs, a Motorgyár fődiszpécsere, kissé belemerevedett a megszokott módon történő gyártásba és nem tudja elképzelni, hogy a „jól bevált módszere" mással is helyettesíthető.
Mint említettük, javaslatainkat az Autó- és Traktoripari Tröszt műszaki osztálya felé megtettük, akik azonban határidő haladékot kértek f[olyó] hó 24-ig, miután a kérdés megoldása komoly feladat és a rendelkezésre álló idő a mai napig nem volt elegendő, ezért a tett intézkedésre vonatkozólag f[olyó] hó 25-ig újabb jelentésben fogunk beszámolni.
Budapest, 1952. szeptember 20.
Kálmán József
főosztályvezető-helyettes
Jelzet: MNL OL M-KS 276. f. 95. cs. 27. ő. e. - Magyar Dolgozók Pártja központi szervei, MDP KV Ipari és Közlekedési Osztály.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. november 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő
