Mezőgazdasági gépgyárból orosz tankjavító üzem

(1945. január-szeptember)

„már január első napjai óta az oroszok lefoglalták gyárunkat, azt kizárólag tankjavításra rendezték be, emiatt azután faipari gépektől kezdve minden olyan termelési eszközt, gépet, amely a mezőgazdasági gépgyártás céljait szolgálta, leszereltek, és a pincébe dobtak úgy, hogy üzemünk eredeti rendeltetése: a mezőgazdasági gép- és alkatrészgyártás ezen idő óta szünetel."

Források

            

                       

                                                     

                                                              

1.

  

Erdős Jenő vezérigazgató feljegyzése az üzemben tett látogatásról

1945. január 23.

 

FELJEGYZÉS

 

A f. hó 20-22-én kispesti üzemünkben tett látogatásomról

 

Folyó hó 20-án (szombaton) éppen akkor érkeztem üzemünkbe, amikor a már megalakult műszaki bizottság éppen megkezdte ülését. A bizottság 9 tagból áll, a munkásság részéről SCHWARCZBÜCHLER a főember. A tisztviselői karból pedig 3 személy van delegálva éspedig: BEREDI, BÉLER és GRÁZL KÁROLY. Az érdemi megbeszélések során Schwarczbüchler előadta, hogy a gyár orosz katonai parancsnoka Ponomarjov alezredes, akivel a bizottság részéről az összekötő tiszt szerepét Beredi látja el, főleg azért is, mert utóbbi a gyárban lakik, és így az érintkezés technikai része biztosítva van. A bizottság azért alakult meg - folytatta - mert az orosz katonai parancsnokság ilyennek felállítását kívánta és éppen őt bízta meg a bizottság személyeinek összeállításával.

Előadtam, hogy nemcsak mint vezérigazgató, hanem mint a nagy-részvényes, illetve tulajdonos Magyar Általános Hitelbank képviseletében is jelentem meg, és semmi kifogásunk a bizottság felállítása, illetve működése ellen, minthogy azonban erre vonatkozólag törvényes intézkedésről még nem tudunk, mindaddig, amíg ilyen irányban valamilyen intézkedés jön, próbáljuk meg az együttműködést. Lehet - mondtam - hogy egy bizonyos idő múlva rájövünk arra, hogy talán így nem tudunk egymással dolgozni a vállalat érdekében, ez esetben azután vagy [!] én jelentem majd ki, hogy a bizottsággal pedig tovább dolgozni nem óhajtok. Schwarczbüchler is és a munkásság jelen volt képviselői is helyeslőleg vették tudomásul ezt a kölcsönös kijelentésünket, és abban maradtunk, hogy a bizottság még maga között tárgyal, a vállalat vezetőségével való együttműködés tekintetében.

Beredi, Béler és Grázl látható meglepetést és tartózkodást tanúsítottak ezen megbeszélések során, melyek inkább csak a munkássággal, illetve Schwarczbüchlerrel folytak. Beredi állandóan azt igyekezett kihangsúlyozni, hogy milyen "szerencse" hogy kéznél volt, mert sikerült ezáltal a társaság javait "megmenteni". Nem óhajtottam ennek részletezésébe bocsátkozni, ami Beredit láthatólag ingerelte is.

A továbbiak során a megbeszélést lezártuk azzal, hogy másnap, 21-én vasárnap délelőtt összejövünk, hogy a további sürgős érdemleges kérdésekről tárgyaljunk.

 

- : -

 

Vasárnap, azaz f. hó 21-én meg is kezdődött a megbeszélés, amelyről azonban hol Beredi, hol Grázl, hol mindketten hiányoztak, el-, eltünedeztek azzal, hogy a kapitány hívatja őket. Bennünket azonban ez nem zavart, és megbeszéléseinket folytattuk, amelyek eredményeképpen Schwarczbüchler közölte, hogy a gyár munkássága kész a vállalat tulajdonosával, illetve annak képviselőjével és egyben vezérigazgatójával a továbbiakban is a legmesszebbmenően együttműködni, és ezt be is jelentik a katonai parancsnokságnak, Ennek időpontját a következő napra, január 22-ére, hétfőre halasztottunk, miután megtudtuk, hogy az alezredes a Beredi-féle lakásban bekvártélyozott tábornokkal együtt Budapesten vannak.

 

-:-

 

Elmenőben értesültem, hogy 2 órakor a tábornok és az alezredes visszaérkeznek, amely időpontra bemondattam magam náluk. Meg is jelentem az uraknál a Beredi-féle lakásban, ahol jelen volt egy vezérezredes, egy tábornok, az alezredes, mint a gyár katonai parancsnoka, egy kapitány, további Beredi, Béler és Grázl. A vezérezredesnek mutatkoztam be elsősorban, aki már informálva volt, hogy hol töltöttem az elmúlt 10 hónapot. Szívesen fogadott, mindkét kezét a vállamra tette és a hajamat vizsgálta, hogy mennyit őszültem az elmúlt idő alatt. Végül kijelentette, hogy:

„Erdős - direktor"

„Beredi - direktor"

„Grázl - főmérnök"

Mint mondja, hogy Erdős is, Beredi is igazgatók lesznek, míg Grázl a főmérnök. Tovább ezután erről a témáról nem beszéltünk, mert bőséges étel és ital állt előttünk, csak a tábornok jelentette ki, hogy a továbbiakat majd beszéljük át az alezredessel, mint a gyár katonai parancsnokával. Miután láttam, hogy érdemleges további tárgyalás nem lehetséges, ½ óra múlva búcsúszó nélkül - angolosan - távoztam.

Ez alkalommal egy érdekes jelenséget tapasztaltam, nevezetesen megkértem Beredit, hogy dr. Benczik és részemre, nemkülönben dr. Waltersdorfer részére, aki a kispesti üzemben óhajtott jelentkezni, egy-egy igazolványt állítsanak ki, és a katonai parancsnoksággal írassák alá. Beredi fel is hozatott egy nagycsomó igazolványt, közöttünk az utóbb említett három igazolványt is, de láttam, hogy ezeket külön adja az alezredes kezébe, és valamit sugdos a fülébe. Ebből rögtön gondolhattam, amint később be is igazolódott, hogy nem kapjuk meg az igazolványokat.

 

-:-

 

Másnap, január 22-én megjelentem ismét a gyárban és ép[pen] az üzemi bizottsággal discuráltunk, amikor jelentették, hogy az alezredes vár. Erre bementünk hozzá, mégpedig Beredi, Grázl, Schwarczbüchler, magam és Lichosit művezető, mint tolmács. A rövid ideig tartó megbeszélést az alezredes azzal kezdte, hogy a gyár a vörös hadseregé, és így tulajdonosi minőséget nem hajlandó elismerni, de kész nekem a gyárban beosztást adni. Előadta még, hogy a vörös hadsereg nemsokára úgy is előre megy, amikor ők is mennek, amely után ismét átvehetem a gyárat, és tehetünk a gyárral, amit akarunk. A jelenvoltak előtt Lichosit tolmács útján azt válaszoltam, hogy ilyen előfeltételekkel inkább megvárom, míg előre mennek, és a gyárat visszakapjuk, bár érdekelne, hogy milyen beosztásra gondolt az alezredes. Erre azt válaszolta, hogy azt csak 2-3 nap múlva tudná megmondani. Ezután az alezredes szobáját elhagytuk, visszamentünk az üzemi bizottság helyiségébe, ahol az urakat ismételten kértem, hogy mindent kövessenek el a vállalat vagyona megmentésére, és ha majd ismét felvesszük a munkát, illetve átvesszük a gyár vezetését, vizsgálat tárgyává is fogjuk tenni, hogy ennek érdekében ki milyen magatartást tanúsított.

 

Budapest, 1945. január 23.

 

Erdős s. k.

 

Jelzet: MNL OL Z 450 494. tétel (82. d.) - Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Titkársági iratai

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 20.

1919

Az Újvárosháza Váci utcai épületének tanácstermében összeült a KIMSZ első kongresszusa, amelyen szervezeti szabályzatot és prog-ramot...Tovább

1928

Puniša Račić merényletet hajt végre a belgrádi parlamentben Stjepan Radić és más HSS-vezető ellen.Tovább

1940

Olaszország megkezdi a Franciaország elleni sikertelen megszállási kísérletet.Tovább

1963

A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok megállapodása a Kreml és a Fehér Ház közti forró drótról (állandó közvetlen telefonkapcsolat...Tovább

1976

A Jugoszláviában megrendezett V. labdarúgó Európa-bajnokságot Csehszlovákia nyeri, Panenka 11-esből szerzett góljával.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő