Mezőgazdasági gépgyárból orosz tankjavító üzem

(1945. január-szeptember)

„már január első napjai óta az oroszok lefoglalták gyárunkat, azt kizárólag tankjavításra rendezték be, emiatt azután faipari gépektől kezdve minden olyan termelési eszközt, gépet, amely a mezőgazdasági gépgyártás céljait szolgálta, leszereltek, és a pincébe dobtak úgy, hogy üzemünk eredeti rendeltetése: a mezőgazdasági gép- és alkatrészgyártás ezen idő óta szünetel."

4.

Erdős feljegyzése az Iparügyi Minisztériumban folytatott tárgyalásairól

1945. május 26.

Feljegyzés

 

a kispesti üzem által munkabérek kifizetésére f. év 18-án már felvett, 3 millió P. valamint még felveendő további 3 millió P. tárgyában:

 

- : -

 

Szakasics Antal iparügyi min. osztályfőnök ma délelőtt erősen kapacitált, hogy írjam alá a nyugtát. Tárgyilagossággal és mint Gestapó fogolytársam, nagy jóindulattal kezeli az ügyet, és ezt kifejezetten hangsúlyozta is.

Előadta, hogy a munkások - mert hiszen nem tehetnek egyebet - azt a javaslatot tették, hogy az Iparügyi Minisztérium nevezzen ki „vállalatvezetőt", aki majd aláírja utólag a már felvett 3 millió P. nyugtáját, és aláírja a kiutalásra kerülő további 3 millió P. nyugtáját is.

Hangsúlyoztam az osztályfőnök úr előtt, hogy elvégre mindent meg lehet tenni, lehet vállalatvezetőt is kirendelni, csak éppen megsértjük a törvényt, egyébként ez a körülmény sem indít arra, hogy a nyugtákat aláírjam.

Még egyszer elmondtam a tényállást, amelyet egyébként az osztályfőnök úr ismert. Azt válaszolta csak, hogy mi volna a teendő? A munkások tényleg nem kapják meg a bérüket, mert az orosz nem fizet. Most már 4 heti a bérhátralék és 3200 munkást mégsem lehet nyugtalanságban tartani. Az oroszt nem kényszeríthetik a fizetésre, mert hiszen a Fegyverszüneti Szerződés keretében tulajdonképpen mi vagyunk minden szolgáltatásra kötelezve. Azt válaszoltam, hogy ha olyan nagy együttérzést tanúsít a munkásság érdekeivel, amelyet egyébként megértek, mert hiszen magam is igen nagy érdeklődéssel figyelem a kérdést, úgy miért szükséges, hogy a H.S.C.S. terhére utalják ki ezt az összeget?

Egyszerűbb lenne, mondtam, ha az Iparügyi Minisztérium, a megvédelmezni kívánt munkásság érdekeire való tekintettel, a munkásságnak, mint kollektív testületnek, közvetlenül adná a kölcsönt, amelyet vagy visszafizetnek, ha az oroszoktól mégis megkapják utólag a bért, vagy pedig ennek az összegnek mikénti sorsáról másképpen kell gondoskodni. Minden esetre, hangsúlyoztam, ez a Minisztérium hatásköre most. Ez azonban biztos, hogy ezek a munkabérek - figyelemmel a Fegyverszüneti feltételekre - a kollektív társadalom kötelezettsége, de semmiképpen sem hárítható át a H.S.C.S.-re, mint az üzem tulajdonosára.

Az osztályfőnök úr végül is annyit mondott csak, hogy gondolkodnia kell a megoldáson, de arra kért, hogy tegyem magam is konszideráció tárgyává álláspontomat, amelynek keretében, még sokat jelentően, annyit is mondott, hogy a fenti célokra folyósítható hitel felvételének kár olyan nagy jelentőséget tulajdonítani!

 

Budapest, 1945. május 26.                                                               Erdős s. k.

 

Jelzet: MNL OL Z 450 494. tétel (82. d.) - Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Titkársági iratai

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt április 18.

1949

Az Ír Köztársaság deklarálja az Brit Nemzetközösségből való kilépését.Tovább

1951

Aláírják a párizsi szerződést. Létrejön az Európai Szén- és Acélközösség, az Európai Unió alapja.Tovább

1955

Hegedüs András a miniszterelnök.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő