Milliárdos fegyverkezési program?

„Az 1938. év elején a kormány szükségesnek látta, hogy nagyobb mérvű beruházási munkálatot indítson meg, egyrészt a különböző közigazgatási szükségletek kielégítése és az állami üzemek fejlesztése céljából, másrészt a honvédség felszerelése érdekében. 1938 tavaszán Darányi Kálmán akkori miniszterelnök Győrben beszédet mondott, amelyben meghirdette az ún. milliárdos beruházási programot. Ezt követően a kormány törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlésbe s annak letárgyalása után jelent meg a honvédelmi és ezek költségeinek fedezéséről szóló 1938:XX. tc.”

1938. évi XX. törvénycikk

a honvédelem és a közgazdaság fejlesztéséről, egyes népjóléti beruházásokról s ezek költségeinek fedezéséről

 

1. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy honvédelmi, illetőleg légvédelmi célokra, utak és hidak építésére, az államvasutak és a hajózás, valamint a posta, távírda és távbeszélő felszerelésének és berendezésének fejlesztésére, a telepítés és házhelyszerzés előmozdítására, a mezőgazdasági termelés és értékesítés támogatására, az öntözéses gazdálkodás előmozdítása érdekében az 1937:XX. törvénycikkel elhatározott munkálatok tervszerű végrehajtására és más vízügyi beruházásokra, a mezőgazdasági szakképzés és a népoktatás céljait szolgáló iskolák, előadótermek és egyéb intézmények építésére és felszerelésére, a falu egészségügyi és szociális helyzetének emelése céljából az egészségügyi szervezet kiépítésére, egészséges ivóvízzel való ellátásra, bányászati és nyersanyagkutatásra, valamint a nyersanyagok felhasználásának előmozdítására és más közmunkákra, végül a mezőgazdasági hitel előmozdítására, az állami költségvetésekben megállapított összegeken felül, összesen mintegy Egyezer millió (1 000 000 000) P-t fordítson.

2. § (1) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az 1. §-ban említett állami beruházások és egyéb kiadások költségeinek részbeni fedezésére bemutatóra szóló kamatozó kötvények, nyereménykötvények, pénztárjegyek, kincstárjegyek, kincstári váltók vagy könyvjóváírás ellenében összesen mintegy Négyszázmillió (400 000 000) pengőt eredményező kölcsönöket vehessen fel.

(2) Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy

a) a jelen szakasz (1) bekezdése értelmében felveendő hosszúlejáratú kölcsönök, illetőleg a jelen törvény szerint fizetendő beruházási hozzájárulások eredményéből visszafizetendő rövidlejáratú kölcsönöket vehessen fel;

b) az állam függő tartozásainak rendezése céljából kamatozó, törlesztéses kötvényeket (adósleveleket) bocsáthasson ki;

c) az állam (állami alapok) pénztári készleteiből átmenetileg visszafizetett rövidlejáratú tartozások erejéig újabb rövidlejáratú kölcsönöket vehessen fel.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt felhatalmazások alapján felveendő kölcsönök tőkéi és kamatai, valamint a nyeremények a Magyarországon érvényben levő vagy ez után behozandó adó, illeték, váltság és egyéb bárminemű közteher levonása nélkül fizetendők ki.

3. § (1) Az 1. §-ban említett állami beruházások és egyéb kiadások költségeinek fedezése céljából egyszeri beruházási hozzájárulást kötelesek fizetni:

1. a jövedelem- és vagyonadóra vonatkozó törvényes rendelkezések szerint vagyonadó fizetésére köteles azok a természetes és jogi személyek, továbbá vagyontömegek, akiknek, illetőleg amelyeknek a 4. § értelmében számított tiszta vagyona az 1938. évi február hó 28. napján az 50 000 P-t meghaladta; a haszonélvezettel terhelt vagyont azonban a tulajdonosnál kell vagyonként számításba venni;

2. az államot, törvényhatóságokat és községeket (városokat), valamint az ezek által kezelt alapokat és alapítványokat, a törvény alapján működő nyugdíj- és más társadalombiztosítási intézményeket, az elismert és el nem ismert nyugdíjpénztárakat (nyugdíjalapokat) kivéve, minden olyan jogi személy, intézmény és vagyonközösség, amely vagyonadó fizetésére nem köteles ugyan, azonban a 4. § értelmében számított osztatlan tiszta vagyonának értéke az 1938. évi február hó 28. napján az 50 000 P-t meghaladta;

3. a társulati adó alá eső vállalatok - saját tőkéjük összegére való tekintet nélkül - még abban az esetben is, ha a társulati adó alól ideiglenesen mentesek, vagy a társulati adó kivetése csőd vagy felszámolás következtében szünetel.

(2) A fennálló törvényes rendelkezések szerint a társulati adó alól állandóan mentes, vagy a társulati adó legkisebb tételének fizetése alól állandóan felmentett vállalatok beruházási hozzájárulás fizetésére nem kötelesek. Tagjainak üzletrész vagy részvény ellenében öröklakást biztosító szövetkezet, illetőleg részvénytársaság ilyen célra szolgáló házának a 4. § (2) bekezdése szerint megállapított értékét pedig - üzletrészeik, illetőleg részvényeik arányában - az egyes üzletrész-, illetőleg részvénytulajdonosok vagyonaként kell a beruházási hozzájárulás kiszámítása során figyelembe venni.

4. § (1) A 3. § (1) bekezdésének 1. és 2. pontja értelmében kötelezettek által fizetendő beruházási hozzájárulás szempontjából a vagyont az 1928. évi február hó 28. napján fennállott állaga és értéke szerint általában a jövedelem- és vagyonadóra vonatkozó törvényes rendelkezéseknek megfelelően kell számításba venni. A tőketartozásokat annak a vagyontárgynak értékéből kell levonni, amelyet közvetlenül terhelnek. Ha a tőketartozás több vagyontárgyat közösen terhel, minden vagyontárgynál a tartozás aránylagos részét kell figyelembe venni.

(2) Olyan ingatlan értékéül, amelyen épület áll, annak az összegnek a tizenháromszorosát kell venni, amely az 1938. évi házadókivetés alapjául vett nyers házbérjövedelemből (haszonértékből) a házadónak és járulékainak (az eszményi házadónak és járulékainak) a levonása után fennmarad. Az ideiglenesen adómentes házaknál azonban ehhez az összeghez hozzá kell adni annak a különbözetnek az adómentesség még le nem járt idejére eső részét, amely különbözet az eszményi házadó figyelmen kívül hagyásával a tényleg kivetett adók levonása után fennmaradó bérjövedelem tizenháromszoros összege és az előbbiek szerint kiszámított összeg között mutatkozik.

(3) Ha az épület az ingatlannak csak egy kis részét foglalja el, vagy ha az épület avult vagy rozoga állapota miatt a bérjövedelem csekély, úgy hogy az előző bekezdésben megállapított szorzószám alkalmazásával kiszámított érték az ingatlan valóságos forgalmi értékének nem felel meg, a be nem épített ingatlanrész értékét is figyelembe kell venni. Ha az ingatlannak ily módon kiszámított értéke kisebb, mint az egész ingatlannak az épület nélkül számított telekértéke, az utóbbit kell számításba venni.

5. § (1) A 3. § (1) bekezdésének 3. pontja értelmében kötelezettek által fizetendő beruházási hozzájárulás alapjának megállapításánál a vállalat 1938. évi január hó 1. napja előtt zárult utolsó üzleti évének mérlegében kimutatott saját tőke összegéből kell kiindulni. Ha a vállalatnak az 1938. évi január hó 1. napja előtt zárult üzletéve nem volt, az 1938. évi február hó 28. napjával felállítandó mérlege az irányadó.

(2) A saját tőkét a társulati adóra vonatkozó törvényes rendelkezések szerint kell számításba venni, azonban a saját tőke összegéből a mérlegben kimutatott veszteséget le kell vonni.

(3) Az előző bekezdésekben foglaltak szerint számításba vett saját tőke összegéhez hozzá kell adni az utolsó három évi üzleti nyereség átlagának huszonötszörösét, és az ily módon kiszámított összeg felerésze a beruházási hozzájárulás alapja. A beruházási hozzájárulás szempontjából üzleti nyereségnek veendő az az összeg, amely a társulati adónál alapul vett nyereségből, a társulati adónál adózatlanul hagyott külföldről származó jövedelmekből és a tantiemadóval megrótt járandóságoknak e két összeg 10%-át meghaladó részéből alakul.

(4) Ha a vállalatnak a beruházási hozzájárulás fizetésére kötelezett más vállalat részvényeiből vagy részjegyeiből legalább 10% volt tulajdonában, azok értéke olyan arányban, amily arányban ezeknek a részvényeknek vagy részjegyeknek az értéke az alapul vett mérleg cselekvő vagyonához áll, a beruházási hozzájárulás alapjából - legfeljebb azonban a saját tőke 10%-a erejéig - levonandó.

(5) Ingyenes háramlás esetében a vállalat beruházási hozzájárulás alapjából le kell vonni azt az összeget, amely a háramlási tartalékba helyezett és a társulati adóra vonatkozó törvényes rendelkezések szerint e célra tartalékolható összegek között hiányként mutatkozik.

(6) A pénzügyminiszter előzetes engedélyével le lehet vonni a beruházási hozzájárulás alapjából a külföldön levő leányvállalatok részvényeinek a mérleg szerint mutatkozó tiszta értékét is, ha a vállalat igazolja, hogy azok vagy már az 1919. évi január hó 1. napja előtt tulajdonában voltak, vagy ha később kerültek a vállalat tulajdonába, a leányvállalat a fizetésre kötelezett vállalat 1919. évi január hó 1. napja előtt külföldön volt telepéből alakult. A pénzügyminiszter előzetes engedélyével le lehet vonni a beruházási hozzájárulás alapjából a vállalat külföldön levő telepeinek a mérleg szerint mutatkozó tiszta értékét is.

(7) A beruházási hozzájárulás alapja azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a saját tőke összegéből veszteség vonatott le, - a jelen § (5) és (6) bekezdéseiben említett eseteket kivéve - nem lehet kevesebb, mint a saját tőke 70%-a, a többi vállalatnál pedig, ugyancsak a jelen § (5) és (6) bekezdéseiben említett esetek kivételével, nem lehet kevesebb, mint a saját tőke 80%-a, viszont több sem lehet, mint annak 150%-a.

(8) Az állam, a törvényhatóságok és a községek (városok) társulati adó alá eső vállalatainál a beruházási hozzájárulás alapja azzal az összeggel egyenlő, amely a vállalat mérlegszerű vagyontételeinek összegéből a nem az üzemet létesítő közülettel szemben fennálló tehertételek levonása után fennmarad.

(9) Az 1938. évi február hó 28. napján a Pénzintézeti Központ felülvizsgálata alá tartozott pénzintézeteknél a beruházási hozzájárulás alapját a Pénzintézeti Központ által a fentebbi szabályok figyelembevételével és a rendelkezésre álló felülvizsgálati adatok alapján megállapított összeg képezi.

(10) A házrészvénytársaság, a mező- és erdőgazdasági ingatlanokon őstermeléssel és az annak keretébe tartozó mező- és erdőgazdasági üzemágakkal foglalkozó társaság, valamint a korlátolt felelősségű társaság beruházási hozzájárulását - az előbbi bekezdésekben foglaltaktól eltérően és a saját tőke összegére való tekintet nélkül - a 4. §-ban foglalt rendelkezések szerint úgy kell megállapítani, mintha a társasági vagyon valamely természetes személy osztatlan tulajdona volna. Azok a kölcsönök, amelyeket a társaság tagjai vagy azok hozzátartozói a vállalatnak akár kamatmentesen, akár kamat kikötése mellett nyújtottak, a beruházási hozzájárulás alapjának a megállapításánál csak abban az esetben vehetők tőketartozásként figyelembe, ha a vállalat igazolja azt, hogy a kölcsönt nyújtó a vállalatnak kölcsönadott tőkét az 1938. évre benyújtott jövedelem- és vagyonadó bevallásában bevallotta, illetőleg amennyiben a korlátolt felelősségű társaság valamely társulati adó alá eső jogi személy, ez a kölcsönadott összeget az 1938. évi társulati adó kivetésénél alapul vett mérlegében vagyonként beállította. Ha a kölcsönt nyújtó társasági tag külföldön lakó külföldi állampolgár, vagy külföldön székhellyel bíró jogi személy, a vállalat azt köteles igazolni, hogy a kölcsönt nyújtó természetes vagy jogi személy a kölcsönadott összeg után a magyar jövedelem- és vagyonadónak, illetőleg társulati adónak megfelelő adót külföldön fizet.

(11) Csőd, kényszeregyesség és felszámolás alatt álló vállalatokra, valamint az 1938. évi február hó 28. napja után egyesült vállalatokra a beruházási hozzájárulás alapjának megállapítását a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

6. § (1) A beruházási hozzájárulást a 3. § (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában, valamint az 5. § (10) bekezdésében említett kötelezettek a következő táblázat szerint fizetik:

 

 

A beruházási hozzájárulás alapja

 

 

A fizetendő beruházási hozzájárulás %-a

 

50,000 P-n felül

....................................

56,250 P-ig

5.-

 

56,250 P-n felül

....................................

62,500 P-ig

5.25

 

62,500 P-n felül

....................................

68,750 P-ig

5.50

 

68,750 P-n felül

....................................

75,000 P-ig

5.75

 

75,000 P-n felül

....................................

81,250 P-ig

6.-

 

81,250 P-n felül

....................................

87,500 P-ig

6.25

 

87,500 P-n felül

....................................

93,750 P-ig

6.50

 

93,750 P-n felül

....................................

100,000 P-ig

6.75

 

100,000 P-n felül

....................................

112,500 P-ig

7.-

 

112,500 P-n felül

....................................

125,000 P-ig

7.25

 

125,000 P-n felül

....................................

137,500 P-ig

7.50

 

137,500 P-n felül

....................................

150,000 P-ig

7.75

 

150,000 P-n felül

....................................

162,500 P-ig

8.-

 

162,500 P-n felül

....................................

175,000 P-ig

8.25

 

175,000 P-n felül

....................................

187,500 P-ig

8.50

 

187,500 P-n felül

....................................

200,000 P-ig

8.75

 

200,000 P-n felül

....................................

225,000 P-ig

9.-

 

225,000 P-n felül

....................................

250,000 P-ig

9.25

 

250,000 P-n felül

....................................

275,000 P-ig

9.50

 

275,000 P-n felül

....................................

300,000 P-ig

9.75

 

300,000 P-n felül

....................................

325,000 P-ig

10.-

 

325,000 P-n felül

....................................

350,000 P-ig

10.25

 

350,000 P-n felül

....................................

375,000 P-ig

10.50

 

375,000 P-n felül

....................................

400,000 P-ig

10.75

 

400,000 P-n felül

....................................

450,000 P-ig

11.-

 

450,000 P-n felül

....................................

500,000 P-ig

11.25

 

500,000 P-n felül

....................................

550,000 P-ig

11.50

 

550,000 P-n felül

....................................

600,000 P-ig

11.75

 

600,000 P-n felül

....................................

650,000 P-ig

12.-

 

650,000 P-n felül

....................................

700,000 P-ig

12.25

 

700,000 P-n felül

....................................

750,000 P-ig

12.50

 

750,000 P-n felül

....................................

800,000 P-ig

12.75

 

800,000 P-n felül

....................................

850,000 P-ig

13.-

 

850,000 P-n felül

....................................

900,000 P-ig

13.25

 

900,000 P-n felül

....................................

950,000 P-ig

13.50

 

950,000 P-n felül

....................................

1.000,000 P-ig

13.75

 

1.000,000 P-n felül

....................................

 

14.-

(2) Az 5. § (10) bekezdésében említett vállalatok, amennyiben a beruházási hozzájárulás alapja az 50,000 pengőt el nem éri, a beruházási hozzájárulást 5%-os kulcs mellett fizetik.

(3) A beruházási hozzájárulást a 3. § (1) bekezdésének 3. pontjában említett kötelezettek - az 5. § (10) bekezdésében említett kötelezettek kivételével - a következő táblázat szerint fizetik:

 

 

A beruházási hozzájárulás alapja

 

 

A fizetendő beruházási hozzájárulás %-a

 

 

 

 

 

 

 

 

100,000 P-ig

10.-

 

100,000 P-n felül

.....

250,000 P-ig

11.-

 

250,000 P-n felül

.....

500,000 P-ig

12.-

 

500,000 P-n felül

.....

750,000 P-ig

14.-

 

750,000 P-n felül

.....

1.000,000 P-ig

16.-

 

1.000,000 P-n felül

.....

5.000,000 P-ig

18.-

 

5.000,000P-n felül

 

 

20.-

(4) Az állam által megváltott helyiérdekű vasúti vállalatok - beruházási hozzájárulás fejében - öt évi megváltási járadékuknak 60%-át fizetik.

(5) A magasabb fokozatok alkalmazásánál a magasabb fokozat alkalmazásából eredő beruházási hozzájárulási többlet nem lehet nagyobb, mint a fokozatot meghaladó vagyonérték fele.

(6) A jelen § (1) bekezdésében foglalt táblázat szerinti kulcs megállapítása céljából a kötelezettnek a 4. § szerint megállapított egész tiszta vagyonát kell számításba venni. Az így megállapított kulcs szerint járó beruházási hozzájárulást azonban az után az összeg után kell fizetni, - még ha ez az összeg 50,000 pengőnél kisebb is - amely az egész tiszta vagyon értékének összegéből a kötelezettnek az állam törvényhatóságok, társulatok, valamint nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott akár adóköteles, akár adómentes kölcsönkötvényekben, elsőbbségi kötvényekben és záloglevelekben, továbbá a belföldi vállalatok részvényeiben és üzletrészeiben meglévő tőke tiszta értékének és a földadó alá eső ingatlanok, valamint a mezőgazdasági üzemi tőke tiszta értéke 3/8-ad részének levonása után fennmarad.

(7) Ha a 3. § (1) bekezdésének 3. pontjában említett vállalatok terhére jogerősen kivetett beruházási hozzájárulások végösszege 350 millió pengőn alul maradna, a pénzügyminiszter a vállalatok által fizetendő beruházási hozzájárulások összegét aránylagosan felemeli oly mérvben, hogy azok végösszege a 350 millió pengőt elérje.

7. § Ha valamely érdekképviselet a kötelékébe tartozó s a 3. § (1) bekezdésének 3. pontja alá eső kötelezettek beruházási hozzájárulásának tagjaira felosztását és beszolgáltatását elvállalja, a pénzügyminiszter az érdekképviselet tagjait terhelő beruházási hozzájárulásokat egyéni kivetés mellőzésével és jogorvoslat kizárásával egy összegben állapíthatja meg, és annak a tagokra felosztását és beszolgáltatását az érdekképviseletre bízhatja. A felosztásnak és a befizetés biztosításának módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

8. § (1) A 3. § (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában említett kötelezettek a pénzügyminiszter által rendeletileg megállapítandó határidő alatt a beruházási hozzájárulás összegének megállapítása céljából úgy a beruházási hozzájárulás alá tartozó, mint az alá nem eső vagyonokról részletes és számszerű bevallást kötelesek adni. A bevallásadási kötelezettséget nem érinti az, hogy a beruházási hozzájárulás fizetésére kötelezett személy a jövedelem- és vagyonadó kivetése céljából már szabályszerű bevallást adott.

(2) A 3. § (1) bekezdésének 3. pontjában említett vállalatok a pénzügyminiszter által megállapítandó határidő alatt mindazokat az adatokat kötelesek bevallani, amelyek az 5. § szerint a hozzájárulás alapjának megállapításához szükségesek.

(3) Abban az esetben, ha a kötelezett a jelen § (1) bekezdésében említett bevallásában olyan vagyontárgyakat, illetőleg értékeket is bevall, amelyeket az előző évekre, vagy az 1938. évre szóló jövedelem- és vagyonadó bevallásában elhallgatott, mentesül az 1938. évet megelőző időre a pótlólagos megadóztatás alól és ellene adócsalási vagy jövedéki kihágási eljárás nem indítható. Az 1938. évi vagyonadó kivetést azonban ennek a bevallásnak alapján helyesbíteni kell, kivéve, ha az adóköteles igazolja, hogy a vagyontöbblet az 1938. évi január hó 1. napja és az 1938. évi február hó 28. napja között keletkezett.

(4) A 3. § (1) bekezdésének 3. pontjában említett vállalatok az 1938. évet megelőző időre a pótlólagos megadóztatás alól csak akkor mentesülnek és ellenük adócsalási vagy jövedéki kihágási eljárás nem indítható, ha a vállalat egy összegben előre befizeti azt a többletet, amely a jelen törvény alapján fizetendő beruházási hozzájárulás és az 1935., 1936., 1937. évi üzleteredményekből adó alól elvont nyereségek figyelembe vétele mellett kiszámított beruházási hozzájárulás összege között mutatkozik.

(5) A kötelezett ellen, aki bevallásában olyan vagyontárgyakat, illetőleg értékeket is bevall, amelyek mint külföldi fizetési eszközök, külföldi pénzértékről szóló követelések, vagy külföldi értékpapírok a külfölddel való fizetési forgalom szabályozására vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében bejelentési és rendelkezésre bocsátási kötelezettség alá estek, nem lehet bűnvádi eljárást indítani amiatt, hogy bejelentési vagy rendelkezésre bocsátási kötelezettségének nem tett eleget, ha a bevallás benyújtásától számított 30 nap alatt a be nem jelentett, illetőleg rendelkezésre nem bocsátott külföldi fizetési eszközt, külföldi pénzértékről szóló követelést, illetőleg külföldi értékpapírt a Magyar Nemzeti Banknak bejelenti és rendelkezésre bocsátási kötelezettségének a Magyar Nemzeti Bank által megállapítandó idő alatt eleget tesz.

(6) A bevallott vagyontárgyakat, amennyiben azok értékének bevallása a jelen törvényben, vagy a vagyonadó kivetésére vonatkozó jogszabályokban foglaltaktól eltérően alacsonyabban történt, az állam a bevallott értékben a hozzájárulás elsőfokú kivetéséről szóló fizetési meghagyás kézbesítésétől számított egy éven belül megválthatja. Erre a célra a jelen törvény alapján felvett kölcsönökből vagy kivetett hozzájárulásból befolyó bevétel is felhasználható.

(7) A (6) bekezdésben említett megváltásra vonatkozó részletes szabályokat, úgyszintén az (1) és (2) bekezdésben említett bevallások részletes tartalmát és alakját, valamint kezelésüknek módját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

(8) Nem kell bevallást adniok azoknak, akikre nézve a beruházási hozzájárulás beszolgáltatására az érdekképviselet vállalt kötelezettséget.

9. § (1) A beruházási hozzájárulás összegét a bevallások, valamint a hivatalból rendelkezésre álló vagy megszerzett adatok alapján az a m. kir. pénzügyigazgatóság állapítja meg, amelynek területén a kötelezettnek jövedelem- és vagyonadóját, illetőleg társulati adóját is kivetették. Ha pedig a jelen törvény 3. §-a (1) bekezdésének 2. pontjában említett kötelezettek beruházási hozzájárulásának megállapításáról van szó, a beruházási hozzájárulás összegét az a m. kir. pénzügyigazgatóság állapítja meg, amelynek területén a fizetésre kötelezett ügyeit intéző központi szerv működik.

(2) A beruházási hozzájárulás helyes megállapítása céljából a m. kir. pénzügyigazgatóság mindazokat az intézkedéseket megteheti, amelyekre az állami egyenesadókra, továbbá a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések szerint az adóhatóságok jogosultak.

(3) A beruházási hozzájárulás összegéről a fizetésre kötelezettet fizetési meghagyással kell értesíteni.

(4) A beruházási hozzájárulás könyvelésének és nyilvántartásának szabályait a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

10. § (1) A 3. § (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában említett fizetésre kötelezettek a beruházási hozzájárulást megállapító fizetési meghagyás ellen a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt a pénzügyigazgatóság székhelyén alakított döntőbizottsághoz fellebbezéssel élhetnek. A döntőbizottság elnökből, nyolc rendes és nyolc póttagból áll. Elnököt, továbbá négy rendes és négy póttagot a pénzügyminiszter nevez ki; ugyancsak a pénzügyminiszter jelöl ki elnökhelyettest a rendes tagok sorából. Két rendes és két póttagot a döntőbizottság székhelye szerint illetékes mezőgazdasági kamara, egy rendes és egy póttagot a kerületi kereskedelmi és iparkamara, egy rendes és egy póttagot pedig a háztulajdonosok köréből annak a városnak a polgármestere jelöl ki, amelyben a pénzügyigazgatóság székhelye van.

(2) A székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatóság határozata ellen a kötelezettek a Budapest székesfővárosban kerületenként szervezett ahhoz a döntőbizottsághoz fellebbezhetnek, amelynek területén laknak. E döntőbizottságokba egy rendes és egy póttagot az Országos Mezőgazdasági Kamara két rendes és két póttagot a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, egy rendes és egy póttagot pedig a háztulajdonosok köréből a székesfőváros polgármestere küld ki. Elnököt és elnökhelyettest, úgyszintén négy rendes és négy póttagot a pénzügyminiszter az (1) bekezdésnek megfelelően nevez, illetőleg jelöl ki.

(3) A társulati adó alá eső vállalatok a beruházási hozzájárulás összegét megállapító fizetési meghagyás ellen a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt a pénzügyminiszter által erre a célra a fontosabb ipari és kereskedelmi városokban szervezett döntőbizottságokhoz élhetnek fellebbezéssel. A döntőbizottságok székhelyét és hatáskörének területét a pénzügyminiszter állapítja meg. A fellebbezés annak a döntőbizottságnak a hatáskörébe tartozik, amelynek területén a fellebbező vállalat székhelye van. Ez a döntőbizottság elnökből, hat rendes és hat póttagból áll. Elnököt, továbbá három rendes és három póttagot a pénzügyminiszter nevez ki; ugyancsak a pénzügyminiszter jelöl ki elnökhelyettest a rendes tagok sorából. Egy rendes és egy póttagot a döntőbizottság székhelye szerint illetékes kerületi kereskedelmi és iparkamara, egy rendes és egy póttagot a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, egy rendes és egy póttagot pedig a Takarékpénztárak és Bankok egyesülete küld ki.

(4) Abban az esetben, ha az előző (1)-(3) bekezdésekben említett bizottságba valamelyik érdekképviselet nem küld tagot, helyette a döntőbizottság székhelye szerint illetékes törvényhatóság közigazgatási bizottsága választ rendes és póttagokat azoknak a sorából, akik foglalkozásuk vagy vagyonuk túlnyomó része szerint ahhoz az érdekeltséghez tartoznak, amelynek a bizottságokban való képviseltetéséről ez úton történik gondoskodás.

(5) A fellebbezést a pénzügyigazgatóságnál írásban kell benyújtani. A pénzügyigazgatóság a fellebbezést az illetékes döntőbizottság elé terjeszti. A bizottságban az ügyeket a pénzügyigazgatóság kiküldöttje adja elő.

11. § (1) Az elsőfokú döntőbizottság határozata ellen úgy a fizetésre kötelezett, mint a bizottság előadója további fellebbezéssel élhet. A fellebbezést a fizetési meghagyást kibocsátó pénzügyigazgatóságnál kell írásban beadni.

(2) A másodfokú fellebbezések elbírálására Budapesten két országos döntőbizottságot kell alakítani. Az országos döntőbizottság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

(3) Az egyik országos döntőbizottság (I. számú Országos Döntőbizottság) a 10. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott, a másik országos döntőbizottság (II. számú Országos Döntőbizottság) a 10. § (3) bekezdésében meghatározott döntőbizottságok határozatai ellen beadott fellebbezések tárgyában jár el.

(4) Az I. számú Országos Döntőbizottság elnökből, nyolc rendes és nyolc póttagból áll. Elnököt, továbbá négy rendes és négy póttagot a pénzügyminiszter nevez ki; ugyancsak a pénzügyminiszter jelöl ki elnökhelyettest a rendes tagok sorából. Egy rendes és egy póttagot az Országos Mezőgazdasági Kamara, egy rendes és egy póttagot az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, egy rendes és egy póttagot a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, egy rendes és egy póttagot pedig a háztulajdonosok köréből a székesfőváros polgármestere küld a bizottságba.

(5) A II. számú Országos Döntőbizottság elnökből, hat rendes és hat póttagból áll. Elnököt, továbbá három rendes és három póttagot a pénzügyminiszter nevez ki; ugyancsak a pénzügyminiszter jelöl ki elnökhelyettest a rendes tagok sorából. Egy rendes és egy póttagot a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, egy rendes és egy póttagot a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, egy rendes és egy póttagot pedig a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete küld a bizottságba.

(6) Abban az esetben, ha akár az I. számú, akár a II. számú Országos Döntőbizottságba valamelyik érdekképviselet nem küld tagot, helyette az illető érdekképviselet felett a kormányhatósági felügyeletet gyakorló miniszter küld rendes és póttagot azoknak a sorából, akik foglalkozásuk, vagy vagyonuk túlnyomó része szerint ahhoz az érdekeltséghez tartoznak, amelyiknek a bizottságban való képviseltetéséről ez úton történik gondoskodás.

(7) Az országos bizottságban az ügyeket a pénzügyminiszter által kijelölt pénzügyi tisztviselő adja elő.

12. § (1) Mind az első-, mind a másodfokú döntőbizottságnak joga van arra is, hogy a kötelezett által fellebbezéssel megtámadott beruházási hozzájárulás összegét a kötelezett meghallgatása után felemelje, ha a beruházási hozzájárulás összegét a kötelezett vagyoni viszonyaival arányban állónak nem találja.

(2) A pénzügyigazgatóságnak a beruházási hozzájárulás tárgyában hozott fizetési meghagyását fellebbezés hiányában is fel kell terjeszteni az elsőfokú döntőbizottsághoz. Az elsőfokú döntőbizottság a fizetési meghagyásban megállapított beruházási hozzájárulást - a kötelezett meghallgatása után - kellő indokolással fellebbezés hiányában is felemelheti, ha a kivetés a törvény rendelkezéseinek nem felel meg.

(3) A döntőbizottságok ügyrendjére, határozatképességére és eljárására általában az adófelszólamlási bizottságra vonatkozó törvényes rendelkezések az irányadók.

13. § (1) A beruházási hozzájárulást - a jelen §-ban megállapított kivételekkel - az 1938. évi október hó 1. napjától kezdődően január, április, július és október hó 1. napján esedékes 20 egyenlő negyedévi részletben kell megfizetni. Ha a beruházási hozzájárulás összegét döntőbizottsági határozat felemeli vagy leszállítja, a jövőben fizetendő részletek összegét akként kell módosítani, hogy a tartozás a megállapított öt év alatt kiegyenlíttessék. A beruházási hozzájárulást 1938. évi október hó 1. napjától számított 25 egyenlő negyedévi részletben fizetik azok, akik kizárólag vagy túlnyomó részben mező- és erdőgazdaságból élnek, 30 egyenlő negyedévi részletben fizetik azok, akik a vagyonváltságról szóló törvényes rendelkezések alapján járó földvagyonváltságot annakidején nem természetben rótták le, hanem készpénzben fizették meg, 40 egyenlő negyedévi részletben fizetik végül a közoktatással foglalkozó szerzetesrendek, valamint azok, akik a vagyonváltságról szóló törvényes rendelkezések alapján járó földvagyonváltságot természetben lerótták.

(2) Ha a beruházási hozzájárulást a pénzügyminiszter a 6. § (7) bekezdése alapján felemeli, a többletet az 1943. évi október hó 1. napjától kezdődően negyedévenként folytatólag ugyanolyan összegű részletekben kell megfizetni, mint az eredetileg megállapított beruházási hozzájárulást.

(3) A beruházási hozzájárulás tárgyában hozott határozat elleni fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.

(4) A pénzügyminiszter azoknak a kötelezetteknek, akiknek évközben rendszeresen visszatérő jövedelmük nincsen, megengedheti, hogy a beruházási hozzájárulás részleteit félévenként, vagy évenként esedékes részletekben fizethessék.

(5) A fizetési meghagyásban a beruházási hozzájárulás összegét, a fizetendő részletek összegeit és a fizetés idejét meg kell határozni.

(6) A megnyitó mérlegben (7000/1925. P. M. számú rendelet) kimutatott tőketartalék a beruházási hozzájárulás fizetésére adómentesen felhasználható. Ha a vállalat a beruházási hozzájárulás fizetésére alaptőkéjét veszi igénybe, az erre vonatkozó közgyűlési határozathoz a hitelezők meghallgatása nem szükséges és a közgyűlési határozat meg nem támadható. Az alaptőkének a beruházási hozzájárulás fizetése céljából történt leszállítása nem akadálya annak, hogy a vállalat az esetleges nyereségből már az alaptőke leszállításának évében osztalékot fizethessen.

14. § (1) A pénzügyminiszter annak, aki a beruházási hozzájárulás valamelyik részletét a fizetésre megállapított nap előtt fizeti meg, az előre fizetett részlet után legfeljebb évi 6% kamattérítést engedélyezhet. A kamattérítést, ha a kötelezett az évnegyed első napján fizetett, a fizetés napjától, ha pedig később fizetett, a fizetés napját követő évnegyed első napjától az előre fizetett részlet fizetésére megállapított napig kell számítani.

(2) Késedelmes fizetés esetében évi 6% késedelmi kamatot kell fizetni. A késedelmi kamat a fizetésre megállapított naptól kezdve annak a hónapnak a végéig jár, amelyben a fizetést teljesítik.

15. § (1) A beruházási hozzájárulást az tartozik megfizetni, aki a beruházási hozzájárulás megállapításának alapjául szolgáló vagyonnak az 1938. évi február hó 28. napján tulajdonosa volt, illetőleg akinek vagyonához a beruházási hozzájárulás megállapításának alapjául szolgáló vagyonrészeket a vagyonadóról szóló jogszabályok értelmében hozzá kell számítani.

(2) Ha a vagyonadóról szóló jogszabályok értelmében több személy vagyonát kell összeszámítani, egymás közötti viszonyukban a beruházási hozzájárulás terhe a vagyonérték arányában oszlik meg. Ugyanezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni más esetben is, ha a beruházási hozzájárulás alapjául szolgáló vagyonban egymással szemben elszámolásra köteles vagyonrészek vannak. (Hitbizomány-szabadvagyon, ági vagyon-szerzeményi vagyon.) Egyébként, ha a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében a vagyon után járó közszolgáltatásokért több személyt egyetemleges kötelezettség terhel, az ennek a vagyonnak alapján megállapított beruházási hozzájárulás fizetéséért ezek a személyek ugyancsak egyetemlegesen felelnek. Ugyanúgy egyetemleges kötelezettség terheli a haszonélvezőt a beruházási hozzájárulásnak a haszonélvezet tárgyául szolgáló vagyonra eső és a haszonélvezetnek tartama alatt fizetendő aránylagos része tekintetében. Amennyiben a beruházási hozzájárulás fizetése következtében a haszonélvezőnek a haszonélvezetből eredő jövedelme a tisztes eltartás mértékét el nem éri, a haszonélvező a haszonélvezettel terhelt vagyon tulajdonosától megtérítést követelhet. Viszont amennyiben a beruházási hozzájárulást a tulajdonos fizeti, a beruházási hozzájárulásnak a haszonélvezettel terhelt vagyonra eső részét a tulajdonos a haszonélvezőre háríthatja át annyiban, hogy a haszonélvezet tartama alatt a beruházási hozzájárulás kifizetett összege után évi 4% megtérítést követelhet.

(3) A kötelezett ellen elrendelt csőd, vagy csődön kívüli kényszeregyességi eljárás a beruházási hozzájárulás behajtását nem gátolja.

(4) Ha a beruházási hozzájárulást a kötelezett helyett harmadik személy fizeti, a kincstár a megüresedő jelzálogjog ranghelyével való rendelkezés jogáról a tulajdonos javára lemondhat a végből, hogy a jelzálogjog a harmadik személy követelésének biztosítására bejegyeztessék.

16. § (1) A pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve elrendelheti, hogy a kötelezett a hátralékos beruházási hozzájárulást az 1936:XXVII. tc.-ben megállapított célokra alkalmas ingatlanának tulajdonul átadásával egyenlítse ki, ha a kötelezett a beruházási hozzájárulás négy negyedévi részletének megfizetésével késedelemben van, feltéve, hogy mezőgazdasági ingatlanának legalább kétharmada a kötelezettnek az átadás után is megmarad. A beruházási hozzájárulás ingatlannak tulajdonul átadásával váló kiegyenlítését csak abban az esetben lehet elrendelni, ha az okszerű gazdálkodás lehetősége a megmaradó ingatlanon is biztosítva van.

(2) A beruházási hozzájárulás összegének ingatlannal kiegyenlítése esetében a beruházási hozzájárulást az ingatlan tulajdonának a kincstár vagy az általa kijelölt személy javára való bejegyzésével kell kiegyenlítettnek tekinteni.

(3) Az átadott ingatlan tulajdonjoga az államra minden tehertől mentesen száll át, ha az ingatlan tulajdonjogának a kincstár javára tehermentes lejegyzése következtében a tehermentes átvétel a hitelezők fedezetének biztonságát nem veszélyezteti. Az 1936:XXVII. tc. 43. §-a értelmében kell elbírálni, hogy az ingatlan tehermentes lejegyzése nem veszélyezteti-e a hitelezők fedezetének biztonságát.

(4) Az átadott ingatlan értékelése és a jogorvoslatok tekintetében az 1936:XXVII. tc. VI. fejezetének a rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

17. § A beruházási hozzájárulásnak az a része, amelynek alapjául az ingatlan szolgál, az ingatlant az 1938. évi február hó 28. napjának megfelelő rangsorral jelzálogjogi bejegyzés nélkül terheli. Ez az elsőbbség megszűnik, ha a beruházási hozzájárulás biztosítására a jelzálogjog bejegyzését az 1943. évi február hó 28. napjáig nem kérik. Ha a jelzálogjog bejegyzését ezen időn belül kérik, azt az 1938. évi február hó 28. napjának megfelelő rangsorral kell bejegyezni. Elidegenítési és terhelési tilalom nem gátolja, hogy a beruházási hozzájárulás behajtása végett az ingatlan állagára végrehajtást vezessenek.

18. § A kötelezett által megfizetett beruházási hozzájárulás az általános kereseti adó, a társulati adó, valamint a jövedelemadó alapjaiból nem vonható le.

19. § (1) Aki a beruházási hozzájárulás megállapítása céljából szükséges bevallást a megszabott határidőben be nem adja, a terhére megállapított beruházási hozzájárulás összegének egyszeresét fizeti bírság fejében. Ezt a bírságot a m. kir. pénzügyigazgatóság a beruházási hozzájárulással egyidejűleg állapítja meg.

(2) Ha a beruházási hozzájárulást döntőbizottsági határozat felemeli vagy leszállítja, ennek megfelelően a bírság összegét is módosítani kell.

(3) Ha a kötelezett igazolja, hogy mulasztása véletlen volt, vagy ha a bírsággal sújtott a beruházási hozzájárulás fizetésére nem köteles, a bírságot mellőzni kell.

20. § (2) Adócsalás bűntettét követi el, aki abból a célból, hogy a beruházási hozzájárulás fizetése alól mentesüljön, vagy hogy beruházási hozzájárulása kisebb összegben állapíttassék meg, mint amennyit a jelen törvény rendelkezései szerint fizetnie kell:

1. a beruházási hozzájárulás megállapításának alapjául szolgáló valamely vagyontárgyat vagy értéket szándékosan elrejt, hozzáférhetetlenné tesz, vagy bevallásából szándékosan kihagy;

2. bevallásában vagy az illetékes hatóságtól hozzá intézett kérdésre adott írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában vagy jogorvoslatának indokolásában szándékosan olyan valótlan adatot szolgáltat, vagy olyan adatot elhallgat, amelynek szolgáltatása, illetőleg elhallgatása a beruházási hozzájárulás megrövidítésére alkalmas;

3. a hatóság részéről elrendelt könyvvizsgálatot megakadályozza, vagy meghiúsítja, vagy a beruházási hozzájárulás összege megállapításának alapjául szolgáló vagyonra vonatkozó adatszolgáltatást megtagadja.

(2) Az adócsalás bűntette miatt kiszabható szabadságvesztés büntetésen felül minden esetben a beruházási hozzájárulás megrövidített összegének háromszorosától nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetést kell mellékbüntetésként kiszabni.

21. § A jelen törvény 2. §-a értelmében felveendő kölcsönökből és a jelen törvény szerinti beruházási hozzájárulásokból befolyó bevételeket, - a 2. § (2) bekezdése szerint az állam függő tartozásainak rendezése céljából felvett kötvény- (adóslevél-) kölcsönök, valamint az állam (állami alapok) pénztári készleteiből átmenetileg visszafizetett rövidlejáratú tartozások keretében felvett újabb rövidlejáratú kölcsönök kivételével, - valamint az említett bevételekből fedezendő kiadásokat az államháztartás egyéb bevételeitől és kiadásaitól elválasztott külön alapban kell kezelni és a zárszámadásban ennek megfelelően kell elszámolni.

22. § Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba.

 

Ezen a napon történt október 05.

1919

Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok megakadályozza a budapesti Nemzeti Múzeumnak a megszálló román hadsereg általi szervezett...Tovább

1922

A cionista mozgalom fellendítése céljából megalakult a Makkabea Ros Szövetség, zömmel egykori Makkabea tagokból. Első vacsorájukat október...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő