Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább
Milliárdos fegyverkezési program?
„Az 1938. év elején a kormány szükségesnek látta, hogy nagyobb mérvű beruházási munkálatot indítson meg, egyrészt a különböző közigazgatási szükségletek kielégítése és az állami üzemek fejlesztése céljából, másrészt a honvédség felszerelése érdekében. 1938 tavaszán Darányi Kálmán akkori miniszterelnök Győrben beszédet mondott, amelyben meghirdette az ún. milliárdos beruházási programot. Ezt követően a kormány törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlésbe s annak letárgyalása után jelent meg a honvédelmi és ezek költségeinek fedezéséről szóló 1938:XX. tc.”
Polgári beruházások:
1/ Belügyi tárca:
Ivóvízszerzésre 6 000 000 P.
Közegészségügyi célokra 8 200 000 P.
Gyermekvédelmi célokra 500 000 P.
Csendőrségi beruházásokra 2 500 000 P.
Rendőrségi beruházásokra 2 800 000 P.
Összesen: 20 000 000 P
2/ Pénzügyi tárca
Piacszabályozás 75 000 000 P.
Csepeli vízmű bővítése 500 000 P.
Pénzügyőri laktanyák építésére 500 000 P.
Adóhivatalok építésére 300 000 P.
Dohányjövedéki beruházásokra 1 200 000 P
Összesen: 77 500 000 P.
3/ Iparügyi tárca
Recski arzénkitermelés 1 280 000 P
Krakkolótelep létesítése 4 000 000 P.
Bányászati kutatásokra 4 720 000 P
Összesen: 10 000 000 P.
4/Kereskedelem- és közlekedésügyi tárca:
Útépítésekre 50 000 000 P.
Bekötőutak építésére 30 000 000 P.
Hajózási célokra 12 000 000 P.
Nemzeti szabadkikötő beruházásaira 2 000 000 P.
Az államvasutak beruházásaira 96 000 000 P.
A posta, távírda és távbeszélő beruházásaira 20 000 000 P.
Összesen: 210 000 000 P.
5/ Földmívelésügyi tárca:
Telepítésekre 20 000 000 P.
Alföldöntözésre 17 500 000 P.
Vízi munkálatokra 11 020 000 P.
Ármentesítő társulatoknak beruházási kölcsönökre 7 500 000 P.
Mezőgazdasági szakoktatásra 5 500 000 P.
Kertészeti szakoktatásra 500 000 P.
Talajjavításra 350 000 P.
Mezőgazdasági értékesítés előmozdítására 8 930 000 P.
Állattenyésztés fejlesztésére 3 700 000 P.
Összesen: 75 000 000 P.
6/ Vallás- és közoktatásügyi tárca:
Elemi népiskolai építkezésekre 9 300 000 P.
Gazdasági népiskolák építésére 3 050 000 P.
Műegyetemi tanszékek bővítésére 150 000 P.
Összesen: 12 500 000 P.
Polgári beruházások együtt 405 000 000 P.
Katonai beruházások 600 000 000 P.
Amint a fentiekből látható, a milliárdos beruházási program 2/5 része esett polgári, 3/5 része honvédelmi beruházásokra. A polgári beruházások keretében első helyen a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca állott, főként az államvasúti és a közúti beruházásokkal, második helyen a pénzügyi tárca a piacszabályozás nagyösszegű előirányzásával, végül a harmadik helyen a földmívelésügyi tárca. Már itt meg kell jegyeznünk, hogy a piacszabályozásra előirányzott összeg - amely természete szerint különben sem tartozott volna a nemzeti beruházási programba - csak csekély hányadékban került felhasználásra. A honvédelmi beruházási program 600 millió pengős kerete később 822, 4 millió pengőre bővült, amelyre a beruházási hozzájárulás nagyobb bevétele adott lehetőséget.
A beruházási terv 5 év alatt volt megvalósítható. A beruházások - az időközben bekövetkezett háború ellenére is - tervszerűen folytak be és az 1943. év végére a végrehajtás nagyjában véve befejeződött. A belügyi tárcánál a 20 000 000 P-s előirányzott hitelből 19 545 849 P, az iparügyi tárcánál 10 000 000 P-ből 9 999 841 P, a vallás és közoktatásügyi tárcánál /12 500 000 P-ből 12 344 176 P nyert felhasználást. A földmívelésügyi tárcánál/ 75 000 000 P előirányzatból 71 439 316 P volt a felhasználás; a fennmaradt 3 560 684 P-ből1 276 485 P a mezőgazdasági szakoktatásra, 1 264 249 P az állattenyésztés fejlesztésére esik. A kereskedelem- és közlekedésügyi tárca beruházásai teljesen megvalósították a programot, kivéve az államvasutakat, amelynél 7 060 987 P felhasználatlanul maradt. A legnagyobb az elmaradás a pénzügyi tárcánál s itt különösen a piacszabályozásnál, ahol 75 000 000 P előirányzatból mindössze 4 500 000 P került felhasználásra és 70 500 000 P maradt felhasználatlanul. A polgári beruházások összege 322,4 millió pengőt ért el az 1943. év végére. A honvédelmi beruházások - a program bővülése folytán - az eredeti előirányzatot jelentősen túlhaladtak és az 1943. év végére közel 806 millió pengőre emelkedtek.
A beruházási program végrehajtása a költségvetési kezelésen kívül, az ún. nemzeti beruházási alap keretében történt. Az alap bevételei a beruházási kölcsönbevétel és a beruházási hozzájárulás, kiadásai a beruházásokra adott és ezeken felül a beruházási hozzájárulásokra felvett előleg törlesztésére fordított összegek voltak. A kormány a beruházások idejében való megkezdése céljából ugyanis az első évben a beruházási hozzájárulás bevételére előleget vett fel, amelyet a következő években törlesztett. A beruházási alap 1938. VII. 1.-től 1943. XII. 31-ig, illetőleg 1944. XII. 5-ig terjedő időben a következő kezelést bonyolította le. /Millió P-ben./
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő