Államvédelmi szempontból aggályos

Az ügynök "külföldi munkára nem alkalmas"

„A rábízott feladatokat lelkiismeretesen elvégzi és az eddigi munkáját értékelve megállapítható, hogy a Vasmegyei Főosztály egyik legértékesebb ügynöke lett. „Fenyvesi” hívta fel a figyelmét a Hatóságnak arra, hogy papi irányítás alatt ifjúsági szervezkedés folyik Szombathelyen, és ez az egész országra kiterjed. "Fenyvesi" jelentette, hogy a szervezkedés célja az, hogy az ifjúságot a "Katolikus Szociológia" [!] tanításának alapján összefogja az egyház köré, hogy ezáltal akadályozza az ifjúság demokratikus szellemben való nevelését, továbbá.”

Bevezetés 

A Belügyminisztérium kommunista vezetés alatt álló állambiztonsági szervei a Vatikánt már kezdetektől fogva az "imperializmus erős bástyájának" tartották államként, és világegyházi szervezetként egyaránt. Az egész egyházi hierarchiát - önmaguk mintájára - hatalmas hírszerzői hálózatként fogták fel, hiszen Rákosi Mátyás már az MKP 1948. január 10-i értekezletén kijelentette, hogy "a magyar nép ellenségei többnyire az egyház, mégpedig a római katolikus egyház háta mögé bújnak".

A Magyar Népköztársasággal szembeni (vélt vatikáni) "ellenséges" tevékenység vonatkozásában - az állambiztonsági munka módszereit vizsgálva - három fő csoportot különítettek el: az emigráns papságot, valamint a szerzeteseket és a Magyarországon működő (még) ellenálló, "reakciós papságot", melyek a hivatalos ideológia szerint részben fedték egymást. E három körrel szembeni elhárítási és hírszerzési tevékenységet különböző külföldi gócpontokra koncentrált, operatív munkával végezték. Ilyen központ volt a tárgyalt ügyben felmerülő bécsi Pázmáneum is, mely az állambiztonsági szervek szerint "a hazánk ellen irányuló aknamunka felderítése szempontjából igen fontos objektum". A Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek által 1623-ban alapított intézet, a török megszállás idejétől egészen a második világháborút követő évekig a magyar papi utánpótlás minőségi képzését szolgálta. A kommunista diktatúra időszaka volt az egyetlen kényszerítő alkalom, amikor a Szentszék - veszélyeztetve érezve az intézet létét - felfüggesztette az esztergomi főegyházmegye felügyeleti jogait a Pázmáneum fölött, és annak gyakorlásával - ti. 1953-tól 2002-ig - kénytelen volt a bécsi érsekséget megbízni.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához, a 2003. évi III. törvény végrehajtásaként átkerülő iratok között több, ún. Kutató-dossziét vehet kezébe az érdeklődő, melyek főként olyan személyekkel foglalkoznak, akiket különböző okból, adott ügynöki feladatok elvégzésére, azaz beszervezésre alkalmasnak találtak a magyar államvédelmi/állambiztonsági szervek. Ezek realizálása - a már kutatható dossziék ismeretében - az esetek többségében nem történt meg, bár több olyan "jelölt" nevével találkozhat a kutató, aki korábban már "eredményesen" szolgálta az adott szervet, vagyis ún. "B" (azaz Beszervezési) dossziéval is rendelkező ügynök volt.

Témánk és az itt közölt dokumentumok szempontjából azonban nem is annyira a beszervezés sikere, a "feladat" tényleges végrehajtása fontosabb, mint inkább az adott munkára való kiképzés, a minden részletre kiterjedő tervezés. A tárgyalt "Fenyvesi" fn. ügynök már korábban is bizonyított a "belső reakció elleni elhárítás" terén, hiszen "lelkiismeretes és értékes" munkájának köszönhetően tartóztatták le, majd ítélték el 1952-ben dr. Bulányi György piarista szerzetest és tíz társát, "a népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének" bűntettével.

"Fenyvesi" újabb felhasználása 1954-ben a határon túli, hírszerzői munkával kapcsolatban merült fel. A bécsi Pázmáneumba - majd onnan a Vatikánba - való kijutás, valamint az intézet felé irányuló hírszerzői tevékenység sikerének érdekében olyan részletes feladattervet készítettek az ügynök részére, mellyel eddig ritkán találkozhatott a kutató. A felhasználási tervből kiderült, hogy az állambiztonsági szervek figyelme minden részletre kiterjedt, minden eshetőségre felkészítették és kiképezték az ügynököt.

Az ügynök külföldi felhasználása államvédelmi/állambiztonsági szempontból ugyan nem nevezhető "sikertörténetnek", hiszen "Fenyvesi" nem jelent meg az "átdobásnál", azonban biztosak lehetünk abban, hogy a mellékelt forrásokban olvasható módszerekkel számtalan ügynök jutott ki ténylegesen, és épült be akár a Pázmáneumba, akár más jelentős egyházi központba.

Ezen a napon történt július 22.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő