Ausztria-Magyarország hadat üzen Oroszországnak, Szerbia pedig Németországnak.Tovább
Államvédelmi szempontból aggályos
Az ügynök "külföldi munkára nem alkalmas"
„A rábízott feladatokat lelkiismeretesen elvégzi és az eddigi munkáját értékelve megállapítható, hogy a Vasmegyei Főosztály egyik legértékesebb ügynöke lett. „Fenyvesi” hívta fel a figyelmét a Hatóságnak arra, hogy papi irányítás alatt ifjúsági szervezkedés folyik Szombathelyen, és ez az egész országra kiterjed. "Fenyvesi" jelentette, hogy a szervezkedés célja az, hogy az ifjúságot a "Katolikus Szociológia" [!] tanításának alapján összefogja az egyház köré, hogy ezáltal akadályozza az ifjúság demokratikus szellemben való nevelését, továbbá.”
Források
"FENYVESI IMRE" fedőnevű ügynökről összefoglaló jelentés
| BM Vasmegyei Főosztály Felderítő csoport | Szigorúan titkos! |
Tárgy: "FENYVESI IMRE" fedőnevű ügynökről összefoglaló jelentés.
F e l j e g y z é s
Szombathely, 1954. február 3.
[...]
Az Államvédelmi Hatóság részéről 1950. január 5-én Kaposi György áv. hdgy. szervezte be pressziós alapon. Presszió volt ellene, hogy demokráciaellenes kijelentéseket tett. A beszervezés során a feladatokat vállalta.
A rábízott feladatokat lelkiismeretesen elvégzi és az eddigi munkáját értékelve megállapítható, hogy a Vasmegyei Főosztály egyik legértékesebb ügynöke lett. "Fenyvesi" hívta fel a figyelmét a Hatóságnak arra, hogy papi irányítás alatt ifjúsági szervezkedés folyik Szombathelyen, és ez az egész országra kiterjed. "Fenyvesi" jelentette, hogy a szervezkedés célja az, hogy az ifjúságot a "Katolikus Szociológia" (sic!) tanításának alapján összefogja az egyház köré, hogy ezáltal akadályozza az ifjúság demokratikus szellemben való nevelését, továbbá, hogy a "rendszerváltozás esetén" irányvonalat képviseljen.
Célja volt továbbá a szervezkedésnek fegyverek gyűjtése, hogy háború esetén ellenforradalmi partizán tevékenységet fejtsenek ki a szovjet csapatok ellen.
Az ügyben 1952. év őszén, s 1953. tavaszán a budapesti egyházi alosztály részleges realizálást hajtott végre, melynek során őrizetbe vették a szervezkedés 10 pap irányítóját.
[...]
Az ügynöknek a magatartása és a Hatósághoz való viszonya beszervezése óta nagymértékben megváltozott. Magatartásában és jellemében beállott változás a megfelelő tartás és az ügynökkel szemben követett bánásmód segítette elő (sic!). A "B" dossziéjából és az előző tartó elvtársnak elmondásából az állapítható meg, hogy kezdetben hosszú ideig az ügynökkel utcán volt lebonyolítva a találkozó, melyek rövidek voltak, s túlnyomó részt a szakmai beszámoltatásra szorítkoztak. Az ügynöknek a nevelése úgy politikailag, mint egyéb szempontból elhanyagolt volt. Találkozási lakásban 1952 óta van tartva. Közben egy évig katonai szolgálatot teljesített, ahol ugyancsak foglalkoztatva volt a katonai elhárítás vonalán. Leszerelése után szintén lakásban volt lebonyolítva vele minden találkozó.
Az ügynököt tartó elvtárs véleményéből és a vele folytatott beszélgetésből az állapítható meg, hogy a Hatósághoz és a bizalmas munkához való viszony jó. A rábízott feladatokat minden körülmények között végrehajtja, és rugalmassága sokat fejlődött. Ezen változtatást a hozzánk való magatartásában elősegítette egyéni problémáinak a megoldásában való segítség, mely közelebb hozta az ügynököt hozzánk. A bizalmas munka megkedvelése fokozódott nála akkor, amikor közölve lett vele, hogy munkájából kifolyólag a Hatóság őrizetbe vett néhány személyt.
Ez serkentőleg hatott rá, s mint ahogy mondta "úgy érzi, hogy ez a munka életcéljává válik."
Megállapítható, hogy politikai szempontból is sokat fejlődött, "osztályától elszakadt" olyan formában, hogy látja azoknak reakciós, minden haladást akadályozni igyekvő ellenséges tevékenységét.
Velük szemben ellenszenvet tanúsít. Megbízhatóságát bizonyítja eddig végzett munkája is.
Külső magatartására, jellemére vonatkozóan szintén nagyfokú változás állt be nála. A régi kispolgári mentalitása részben megszűnt. Mozgékony, minden munkát kedvvel végez. Egyéni dolgaiból soha nem csinál nagyobb problémát magának Magatartása, külső fellépése szerénységére mutat. Határozott viselkedésű és gondolkodású, azonban velünk szembe kissé szolgai lelkületű és ezért ebből a szempontból kell még nevelni, hogy véleményét mindenkor bátran nyilvánítsa. Ugyanis a feladatok megoldásánál legtöbb esetben minden különösebb véleménynyilvánítás nélkül elfogadja a megadott szempontokat mondva, hogy azt ő úgyis igyekszik megoldani a legnagyobb tehetsége szerint. Észjárása jó, jó meglátásai vannak.
Általános műveltségét igyekszik tovább fejleszteni. Általában mindenféle könyvet szívesen olvas. Így olvas idealista könyvet, de ez mellett olvas haladó, demokratikus szellemű írók könyveit (sic!). Ezzel kapcsolatban jól tudja értékelni a múlt és a jelen irodalmai közötti különbséget, szereti a haladó filmeket megnézni.
Öltözete egyszerű városias, anyagi körülményei eléggé nehezek, havi keresete 700.-Ft, ebből tartja el szüleit és testvéreit, mivel csak egyik leánytestvére dolgozik, apja pedig kórházban van. Szüleit szereti, fizetését mindig hazaadja. Egyszerű rendes, beosztó és erkölcsileg sem kifogásolható életet él, szórakozni nem igen jár. Káros szenvedélyei nincsenek.
[...]
A fentiek alapján véleményem az, hogy "Fenyvesi"-vel érdemes hírszerzés céljából foglalkozni.
"Fenyvesi"-nek megvan a lehetősége a szükséges ajánlóleveleket megszerezni a szombathelyi püspökségtől ahhoz, hogy a bécsi Pázmáneumba felvegyék, mint tanulót.
/"Fenyvesi" szerint a szükséges ajánlólevél megszerzése nem okozna neki nehézségeket. A püspökkel jó viszonyban van, s az ilyen irányú kérését teljesítené./
Ilyen formában "Fenyvesi" mentesülne a kihallgatásoktól és a hasonló zaklatásoktól. Továbbá lehetőségünk lenne a Pázmáneum feltérképezésére és onnan bizalmas anyagok szerzésére. A későbbiek során pedig felveheti a kapcsolatot apja régi barátaival és megteremtheti a lehetőséget annak, hogy valamelyik hírszerzőszervvel kapcsolatba lépjen.
Ehhez a feladathoz megvan a lehetősége, rátermettsége, nyelvtudása és segítségére van származása is. Tartását biztosítani tudjuk. Eddig végzett munkája, valamint a szüleihez való ragaszkodása alapján. Személyes benyomásom az, hogy ezt a feladatot vállalná is.
Kérem "Fenyvesi"-vel ilyen irányú foglalkozást engedélyezni, hogy külföldi ismerőseit feldolgozhassuk és ennek alapján elkészíthessük felhasználási tervét.
| Ellmann Sándor áv. hdgy. |
Készült: 2 pld.
1 pld. II/4. alosztály
1 pld. Feld. Csoport.
G: J. E.
| Egyetértek és javaslom a vele való foglalkozást. |
| Gerendás őrgy. |
ÁSZTL 3.2.4. K-364.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 06.
1914
1916
A VI. isonzói csata: az olasz fronton először sikerült jelentős területi és stratégiai győzelmet aratniuk az olaszoknak.Tovább
1919
Hat napi működés után lemond a Magyarországi Tanácsköztársaság, bukása után megalakult Peidl-kormány.Tovább
1919
Ellenforradalmi ifjak a műegyetem aulájában tömegverekedést kezdeményezve inzultálták a zsidó hallgatókat. Akcióik ezt követően robbantak...Tovább
1945
Az amerikaiak atombombát dobnak Hirosimára.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő