N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
Államvédelmi szempontból aggályos
Az ügynök "külföldi munkára nem alkalmas"
„A rábízott feladatokat lelkiismeretesen elvégzi és az eddigi munkáját értékelve megállapítható, hogy a Vasmegyei Főosztály egyik legértékesebb ügynöke lett. „Fenyvesi” hívta fel a figyelmét a Hatóságnak arra, hogy papi irányítás alatt ifjúsági szervezkedés folyik Szombathelyen, és ez az egész országra kiterjed. "Fenyvesi" jelentette, hogy a szervezkedés célja az, hogy az ifjúságot a "Katolikus Szociológia" [!] tanításának alapján összefogja az egyház köré, hogy ezáltal akadályozza az ifjúság demokratikus szellemben való nevelését, továbbá.”
"Fenyvesi" fedőnevű ügynök ügye
| BM Vasmegyei Főosztály II-es csoport | Szigorúan titkos! |
Tárgy: "Fenyvesi" fedőnevű ügynök ügye.
J e l e n t é s.
Szombathely, 1954. október 19-én.
"Fenyvesi Imre" fedőnevű ügynököt a Vasmegyei Főosztálytól 1954. február hónapjában vettük át, mint olyan személyt, aki alkalmasnak látszott arra, hogy külföldön foglalkoztassuk. "Fenyvesi"-nek kapcsolatai révén megvolt a lehetősége, hogy a bécsi Pázmáneumba be tudjon jutni.
"Fenyvesi" vállalta a külföldi munkát, és részletesen leírta elképzelését. A vele folytatott találkozások során semmi olyan problémát nem vetett fel, ami arra engedett volna bennünket következtetni, hogy fél a fenti feladattól. Ezt figyelembe véve részletesen kioktattuk, eligazítottuk a külföldi feladatra. Közöltük vele, hogy július végén áttesszük a határon.
Július 30-án, amikor az átdobást akartuk végrehajtani, délelőtt 11 órakor találkozót bonyolítottunk le vele és megbeszéltük, hogy délután 3 órakor újra fogunk találkozni, ahová a megbeszélt csomagját hozza magával, ahonnan a határra fogjuk vinni (sic!). "Fenyvesin" nem látszott semmi félelem, semmi problémát nem vetett fel és ígéretet tett, hogy pontosan meg fog jelenni.
[...]
Három hét múlva az acsádi betegotthonban sikerült vele a kapcsolatot felvenni, ahol bevallotta, hogy betegsége abból adódott, hogy félt a feladatok végrehajtásától. Amikor megkérdeztük tőle, hogy miért nem közölte ezt előbb velünk, azt a választ adta, hogy nem akarta visszavonni adott szavát, úgy gondolta, le fogja tudni küzdeni félelmét és végre tudja hajtani feladatát.
Megkérdeztük tőle, milyen tervei vannak a jövőre vonatkozólag a velünk kapcsolatos munkára. "Fenyvesi" azt válaszolta, hogy szeretne egy ideig pihenni, utána az elhárítási vonalon tovább dolgozni. Ezzel egyetértettünk és felhívtuk a figyelmét, hogy a velünk folytatott beszélgetésekről senkinek ne beszéljen, vegye úgy, mintha nem is történet volna meg.
É r t é k e l é s.
A fentiekből megállapítható, hogy "Fenyvesi" a külföldi munkára nem alkalmas, így a vele való további foglalkozást megszüntettük. Elhárítási munkára a Vasmegyei Főosztálynak átadjuk.
| Ellmann Sándor áv. fhdgy. csoportvezető |
ÁSZTL 3.2.4. K-364.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
1967
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő