Egy brigádnapló 1979-ből

A szocialista brigádok világát tükröző, sokszor megmosolyogtató brigádnaplók egy része komoly forrásértéket tükröz. Az alábbiakban közölt források egy 1979-ben készült szocialista brigádnaplóból származnak. Jól szemléltetik a brigádoknak a korszakban betöltött helyét. A politikai hatalom által létrehozott szabályokat természetesen tiszteletben kellett tartani. E kereteket azonban ki lehetett tölteni „öntevékeny” módon is. Az óvodák, bölcsődék patronálása, segítése valóban önkéntes és őszinte vállalás volt, éppúgy, mint a nyugdíjba vonult kolléga meglátogatása.

Bevezetés

A Kádár-korszak szocialista brigádmozgalma értelmezhető úgy is, mint az ötvenes évek sztahanovista mozgalmainak "szelídített" formája. (Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Budapest, 2002. 221. o.) Miközben azonban a közvetlen ideológiai rokonság az '50-es évek munkaverseny-szemléletével tagadhatatlan, a brigádmozgalom gyakorlata erősebben kötődött a konszolidált "kádárista" diktatúra kispolgáriasabb viszonyaihoz, mint a munka "magányos hősének" sztálinista éthoszához.

A Kádár-korszak szocialista brigádmozgalmának elindításában a rendszer "folytatva megszüntetni" vagy még inkább az "eltagadva megőrizni" alapállása tükröződik. A brigádmozgalom elindításának nincs pontos dátuma, nincsen nagy személyisége, hiányoznak a követendő példaképek. A mozgalom kezdete nem köthető egyetlen jogszabályhoz vagy párthatározathoz sem. Az 1956. évi forradalom leverését követően a "Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány" szabadulni igyekezett a Rákosi-diktatúra mindennapi jelképrendszerétől, így a "hagyományos, (ál-)egyéni munkaverseny gyakorlatától is. Az ideológiai alapokat azonban semmilyen területen sem engedte kikezdeni, így a munkaverseny, mint a szocialista termelés alapja, sem volt száműzhető a régi-új rendszerből.

A szocialista brigádmozgalom valamilyen szintű "létéről" a 1.068/1957. (VIII. 4.) Korm. sz. határozat, a termelési tanácskozásokról és a szocialista munkaversenyben élenjáró dolgozók és vállalatok jutalmazásáról címmel tesz először említést. E határozat I. fejezetének b) pontjában így fogalmaznak: "a termelési tanácskozáson a dolgozókkal megtárgyalva kell kialakítani a célok eléréséhez a helyi sajátosságoknak legjobban megfelelő versenyformát (egyéni, csoportos, brigád, műhelyek közötti verseny, stb.)." Ugyanezen határozat IV. fejezetének (1.) pontjában pedig már azt is meghatározzák, hogy "az egyének és brigádok termelési eredményeinek értékelése 1957. július 1-vel kezdődően történik." Vagyis a hatalom a munkaverseny-mozgalom folyamatosságát vállalta, az 1956 előtti korszak gyakorlatát azonban semmi esetre sem kívánta követni. (1957-től 1980-ig számos rendelet és határozat született, mely a szocialista brigádmozgalommal foglalkozott. Ezek a határozatok a brigádok létét minden esetben eleve feltételezték, a brigádalapításról meglehetősen nagy vonalakban szóltak csak. A munkaverseny 1956 előtti "eredetére" soha nem utaltak. A kezdetben kizárólag ipari-termelő brigádok mellett 1962-től mezőgazdasági, majd "hivatali" brigádok is szerveződtek.)

A Rákosi- és a Kádár-korszak munkaverseny szemlélete között lényeges különbség volt, hogy míg a sztahanovista mozgalomban az egyén, a brigádmozgalomban egy dolgozói csoport munkateljesítményét mérték, a közösen elvégzett munka volt az, mely a nyereségérdekeltségbe a dolgozókat bevonta. Talán éppen ez, a kollektív nyereségérdekeltség, tette a brigádmozgalmat jellemzően "kádárista" szervezetté. Az az ideológiai doktrína, mely szerint "a munkaverseny a szocializmus építésének egyik alapvető módszere" (1.068/1957. Korm. sz. határozat) nem került megkérdőjelezésre, azonban az anyagi érdekeltség erőteljesebb hangsúlyozása új elem volt. Erre utalt az 1969-es, "jubileumi" brigádvezetői értekezleten Kádár János is, aki - miután a hallgatóság figyelmét felhívta az erkölcsi és anyagi elismerés egyenrangúságára - a fő hangsúlyt a nyereségrészesedésnek a szocialista társadalomban elfoglalt helyére, illetve a nyereségérdekeltségi rendszer mechanizmusának működtetésére helyezte. Vagyis az anyagi (egyéni) érdekeltség lépett a "munka becsület és dicsőség dolga", gyakorlatban is megkövetelt magatartásmintája helyébe. Sőt, Kádár úgy fogalmazott, hogy "népünk számára rendszeresen emelkedő életszínvonalat biztosítottunk, ami szocialista harci programunk nélkülözhetetlen része." (Kádár János: Felszólalás a szocialista brigádvezetők harmadik országos tanácskozásán In: Kádár János: Válogatott beszédek és cikkek. Budapest, 1974. 270. és 273-276. o.)

A szocialista brigádok világát, működését, sajátos érdekcsoportjait, a brigádvezetőknek az üzemi hierarchiában elfoglalt szerepét vizsgáló történet-statisztikai és történetszociológiai kutatások egyelőre még váratnak magukra. Kétségtelen azonban, hogy amennyiben a már megkezdett, az 1960-1970-es évek történelmét feltáró kutatások tovább folytatódnak, hamarosan kezdetét vehetik olyan üzemstruktúra vizsgálatok, illetve forrásfeltárások és interjúkészítések, melyek a Kádár-korszakban az egyén munkahelyi szerepét veszik elemzés alá. Ezekben a vizsgálatokban az üzemi pártalapszervezetek, a szakszervezeti alapszervezetek, illetve a kulturális csoportok és sportegyesületek vizsgálata mellett jelentős hangsúlyt kaphat majd a brigádmozgalom elemzése is. A brigádmozgalom jellegéből adódóan az elsőszámú források az egykori (hangsúlyozottan aktív) brigádtagok visszaemlékezései lehetnek. Az egykori szocialista brigádnaplók, melyek jelentős része sematikusan készült, többségében újságkivágásokat és szabvány ünnepi szövegeket tartalmaz, kisebb érdeklődésre tarthat majd számot.

A sokszor valóban megmosolyogtató brigádnaplók egy része azonban más megközelítésben mégis komoly forrásértékkel bírhat. Ha a naplókat nem primer forrásként kezeljük, hanem az egykori "naplókészítők" kézjegyének, egy korszak sajátos tevékenysége után maradt lenyomatnak tekintjük, akkor talán érdekesebb forrásként használhatjuk őket, mint ha a termelési eredmények vagy a vállalások elsőrendű jelentéséből kívánnánk következtetéseket levonni. Aki az 1945-1990 közötti éveket nem tekinti Magyarország történetében "történelmi kitérőnek", hanem a korszak sajátosságait igyekszik az ország és a nemzet történetében elhelyezni, illetve a "hatalom kontra társadalom" probléma esetében a szembenállás és/vagy kooperáció fogalom-párban gondolkodik, annak számára az egykori szocialista brigádnaplók használható forrásoknak bizonyulhatnak.

Az alábbiakban közölt források 1979-ből, egyetlen, "hivatali jellegű" szocialista brigádnaplóból származnak. Jól szemléltetik a brigádoknak (és más tömegszervezeteknek) a korszakban betöltött helyét. Azt, hogy a brigád színtere volt a "szocialista ember" nevelésének (ld. 4. sz. dokumentum) éppúgy, mint az önkéntes közösségi életnek. (ld.: 6. dokumentum) Sőt, egy brigádgyűlés esetenként még viták színterévé is válhatott, ami azonban igazán meglepő, hogy ennek nyoma maradt a "kirakatnak szánt" brigádnaplóban is. (ld.: 1. sz. dokumentum) Vagyis a brigádmozgalomban nem csupán a Hofi Géza által mesteri parabolában "megénekelt" muszáj- sz&iac ute;nházlátogatást, a "szocialista kultúra" kötelező megismerésének módszerét kell látni, hanem a korszak sajátos szocializációs terepét is. A politikai hatalom által létrehozott kereteket és szabályokat természetesen tiszteletben kellett tartani. El kellett készíteni a brigád vállalásait éppúgy, mint a féléves és éves önértékeléseiket. (ld.: 5. és 9. sz. dokumentum) E kereteket azonban ki lehetett tölteni "öntevékeny" módon is. Az óvodák, bölcsődék patronálása, segítése valóban önkéntes és őszinte vállalás volt, éppúgy, mint a nyugdíjba vonult kolléganő meglátogatása. (ld.: 3. és 8. sz. dokumentum)

Akad persze példa a "rendszerhez szocializálódásra is." Ezt szemlélteti az az eset, amikor az üzembővítéssel munkaerő-hiány lépett fel a vállalatnál. Brigádunk tagjai ekkor dolgozói létszám növelését ígérő brigádvállalást tettek, melyet azonban épp az üzem vezetősége nem támogatott, miközben a brigád elképzelhetőnek tartotta, hogy megvalósíthatja a "mindenki hozzon egy új dolgozót" elvet. (ld.: 2. és 7. sz. dokumentum)

A brigádmozgalom szocializációs hatásait tehát lehet értékelni és minősíteni. Maga a mozgalom aktivitása azonban tagadhatatlan, annak ellenére, hogy erre a közelmúltra jószerével ma kizárólag Hofi Géza említett parabolái alapján emlékszünk. A brigádnaplók éppen ennek az "elsüllyedt közelmúltnak", a brigádvezetők által kiosztott nyereségrészesedéseknek, az üdülésszervezésre "szakosodott" szakszervezeti mozgalomnak, a sokszor valóban önkéntese, általában a gyerekekhez kötődő társadalmi munkának a dokumentumai. Válogatáson alapuló gyűjtésük, feldolgozásuk, megismerésük hasznos adalékokkal szolgálhat a magyarországi szocialista társadalom mentalitásának megértéséhez.

A forrás jellegére való tekintettel a személyneveket pontozással [?] vagy az "abc" betűivel jelöltük. Utóbbi gyakorlatot követtük abban az esetben ha egy személynév több alkalommal is szerepelt a forrásokban. Az azonos személyneveket azonos betűpárral jelöltük. A betűpárokat nem a személynevekből képeztük.

Ezen a napon történt október 05.

1919

Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok megakadályozza a budapesti Nemzeti Múzeumnak a megszálló román hadsereg általi szervezett...Tovább

1922

A cionista mozgalom fellendítése céljából megalakult a Makkabea Ros Szövetség, zömmel egykori Makkabea tagokból. Első vacsorájukat október...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő