Egy brigádnapló 1979-ből

A szocialista brigádok világát tükröző, sokszor megmosolyogtató brigádnaplók egy része komoly forrásértéket tükröz. Az alábbiakban közölt források egy 1979-ben készült szocialista brigádnaplóból származnak. Jól szemléltetik a brigádoknak a korszakban betöltött helyét. A politikai hatalom által létrehozott szabályokat természetesen tiszteletben kellett tartani. E kereteket azonban ki lehetett tölteni „öntevékeny” módon is. Az óvodák, bölcsődék patronálása, segítése valóban önkéntes és őszinte vállalás volt, éppúgy, mint a nyugdíjba vonult kolléga meglátogatása.

Megemlékezünk 1919. március 21-ről a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójáról és Latinca Sándorról[,] brigádun

Hat évtized választ el minket az 1918-1919-es magyar forradalmaktól. Alig több egy emberöltőnél. De olyan emberöltő, mely a Nagy Októberi forradalomtól a népi demokráciák létrejöttéig a világtörténelem eddigi legnagyobb szabású átalakulását foglalja magában. A tömegek mind forradalmibb fellépése csak egyfajta lehetőséget engedett a kibontakozásnak: a munkásegység megteremtését, a Tanácsköztársaság kikiáltását. a két munkáspárt 1919. március 21-én Magyarországi szocialista Párt néven egyesült. Magyarországon békés úton győzött a forradalom, amely megnyitotta az összes iskolát, bevezette a földosztást, olyan munkaidőt biztosított, amely mellett jut idő a művelődésre, szórakozásra, a művészet megismerésére. a munka terén egyenlők lesznek az emberek, mindenki tehettségéhez mért munkát kap.

"Csak befejeztük Dózsa György munkáját?A forradalom lehúzta az ezerholdasok lábáról azt a csizmát, mellyel évszázadokon keresztül a föld a dolgozó munkásnépnek teremjen." (sic!)

írta Latinca Sándor a Somogyi Hírlap 1919. január 15. számában, ki Szocialista (sic!) brigádunk névadója. Született: Arad, 1885. április 5. a földmunkásmozgalom 8sic!) kiemelkedő harcosa [,] a Tanácsköztársaság mártírja. Apja műlakatos munkás, jó tanuló volt. (sic!) A gimnáziumból kizárták, mert a fennálló társadalmi rendet igazságtalannak tartotta. 1918-ban tagja a Katonai Tanácsnak (sic!). Az őszirózsás (sic!) forradalom után Földmunkások és Kisgazdák Országos szövetségének vezető titkára. 1919. elején kerül Somogyba, mint Tolna-Somogy Földmunkás Szövetség megyei titkára. Március 10.[:] tagja a megyei direktóriumnak, részt vesz Hamburger Jenővel a termelőszövetkezetek alakításában. A Tanácsköztársaság idején egy ideig a Termelési és szocializálási Osztály vezetője, majd május végétől a megye kormánytanácsi biztosa. Sokat tett a megyéért, megalakította a karhatalmi századot, gondoskodott, hogy ahol csak lehetett földet, legelőt juttatott a rászorultaknak. (sic!) Kivette részét a Vörös Hadsereg harcaiból is, tagja lett a Szövetségi Központi Intéző Bizottságnak. Helyt állt augusztus 6-ig, akkor emigrálni próbált, de Fonyódon elfogták, Kaposvárra hozták, elengedték. újra elfogták és szeptember 17-én több kaposvári kommunistával együtt a nádasdi erdőben kivégezték.

Brigádunk névadójára kegyelettel emlékezünk.

Az ünnepi beszéd elhangzása után A. B. felolvasta a brigádhoz érkező Tóth Lajos szocialista brigád felhívását (sic!), melyben elítélik a kínai agresszorokat és szolidaritásukat fejezik ki a szenvedő vietnámi nép mellett. Csatlakoztunk a felhíváshoz.

Ezután szó esett a brigád felhívásáról, megkérdeztük ... - t, munkaverseny felelősünket, hogy - ő jár a brigád gyűlésekre [mármint más brigádok gyűléseire - a forrásközlő] - milyen viszhangja volt a felhívásnak? a válasz csak részben volt kedvező. úgy csatlakoznak általában hozzánk, ha a számszerű adatokat kihagyjuk a felhívásból, mert olyat nem vállalnak, amit esetleg nem tudnak teljesíteni. Egyébként egy brigád zárkózott el teljesen eddig, de ha a felhívás módosítva lesz, talán meggondolják magukat. Az elmúlt hónapban az éDOSZ-ban [mármint az éDOSZ kaposvári művelődési házában - a forrásközlő] rendezett aktíva ülésen elismeréssel fogadta a Megyei Tanács (sic!) a felhívásunkat, ellentétben a saját vállalatunkkal. Dicsérő hangon szóltak, mert látják, hogy mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az újonnan beinduló üzemben biztosítani tudjuk a létszámot.

Megkérdeztük ?. - t, hogy a társadalmi munkával kapcsolatban mi az elvárása a vállalatnak. Azt a választ kaptuk, hogy szeretnék ha a Növényvédősök (sic!) felhívásához csatlakoznánk, szépíteni Kaposvárt és a vállalatunk környékét, mert fásítani és parkosítani kell az új üzem területét. Kérdeztük, mikor, hol, hogyan? Azt válaszolta, ha az áprilisi ünnepély előkészületeit befejezték, akkor kezdi feldolgozni a vállalat a teendőket, a vállalásokat. Tervet fognak készíteni, kidolgozzák mit kell csinálni, aztán kiadják a brigádok felé. Amikor aztán a brigád beütemezi magának, mindenki nekiáll a társadalmi munkának.

Ezután a bölcsődei kicsiknek megszavaztuk a húsvéti ajándékot, édességet, nyuszit és festett tojást.

Szó volt a gyermeknapról is, úgy terveztük, hogy labdákat veszünk és minden gyereknek pici kis játékot.

Az ünnepi beszéd szövege gépírás, az azt követő bejegyzés kézírás.

Forrás: Somogy Megyei Levéltár XXXII. 29. Szocialista brigádnaplók gyűjteménye. Kaposvári Húskombinát "Latinca Sándor" Közgazdasági szocialista Brigád brigádnaplója 1979-1980. 1979. év. 21-23. oldal.

Ezen a napon történt május 16.

1911

Rodolfo (er. Gács Rezső) bűvész (†1987)Tovább

1931

A Nemzeti Radikális Párt, a Frontharcosok Nemzeti Pártja és az Ifjú Magyarok Nemzeti Pártja egyesült Nemzeti Radikális Párt néven.Tovább

1935

Csehszlovákia és a Szovjetunió kölcsönös segélynyújtási szerződést köt.Tovább

1950

A KIE közgyűlése – szabálytalanul – Bereczky Albert püspök elnökletével kimondta a KIE feloszlását. Utoljára a kecskeméti KIE tartotta meg...Tovább

1960

Theodore H. Maiman megalkotja az első lézertTovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők