A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege kivonul a Felvidékről; a Szlovák Tanácsköztársaság bukása.Tovább
Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója
„A már előbb leírtakból kiviláglik, hogy életem egy nagy kettősségben telt el. Apám részéről ősnemesi családból, gentry-családból származom, édesanyám nagyapja szegény szabómester volt és zsidó. Ez a kettősség állandó vívódást okozott bennem. Áldott emlékű édesanyám nevelése és az anyai rokonság szeretete vigasztalást adott a sok bántalomért, ami édesapám családja részéről ért. Ezért van az, hogy apám családjával semmiféle kapcsolatom nem volt és nincs.”
1944. ápr. 18-án bevonultam Zilahra. Jelentkeztem az akkori osztályparancsnoknál, Kékesy Béla ezredesnél, aki nem volt hajlandó régi ütegemet visszaadni, mert rövid volt az idő, t. i. másnap vasúti szállítással indultak a h[a]dm[űveleti] területre. De hogy a H. M. távirati rendelkezésének eleget tegyen, a 103. nagy lőszerkezelő oszlop parancsnokságát bízta rám. Az oszlop már Sztaniszlauban volt, utána mentem vasúton. 1944. ápr. 24-től egészen a háború végéig az oszloppal voltam.
1944. júliusában vezényeltek a VI. hadtest 1. c. osztályához lőszer- és fegyvertisztnek Worochtára. Innen áttelepültem Kőrösmezőre, majd Rahóra. Itt kaptam a hadtestparancsnoktól írásbeli dicséretet a szolgálatom ellátásáért.
A lősz[er]kezelő oszlopot a h[a]ds[ereg] főszállásmester Beregszászra összevonta pihenőbe. A hds. berendelt tiszt és tiszthelyettesei előtt bemutatót kellett tartanom a páncélökölről. A bemutató gyakorlat végén egy bajtárs az előttünk húzódó távvezetéknek lőtte a páncélöklöt, mely felrobbant és négy helyen megsebesített. Egy szilánk a jobb szemem felett az ütőeret szakította el. Kórházba vittek, összevarrták a sebet, amely elgennyesedett.
Ez a sérülésem 1944. október 14-én történt. Súlyos seblázban feküdtem másnap, mikor a rádióban a kormányzó emlékezetes proklamációját felolvasták. Közölték velem is, mire azt a parancsot adtam az alantos tisztjeimnek, hogy azonnal nézzenek utána, mi van a városban, és aszerint cselekedjenek. Nemsokára a rádióban bemondták Szálasi hatalomátvételét, s a főszállásmesterhez beosztott és onnan pánikszerűen elmenekült német összekötő törzsek is visszatértek. Semmi sem történt, mert semmi sem volt előkészítve, váratlanul ért az egész bennünket. Ha csak egy nappal előbb bizalmas közlést kaptunk volna, oszlopommal, mely az egyetlen komoly felfegyverzett erő volt Beregszászon, (150 pu[ska] + 3 g [olyósz[óró]) a főszállásmesteri hivatalt és egyéb parancsnokságokat meg tudtam volna szállni.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő