A nyugati fronton megindul az antant utolsó – őszig elhúzódó – támadása, mely eldöntötte az I. világháború kimenetelét.Tovább
Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója
„A már előbb leírtakból kiviláglik, hogy életem egy nagy kettősségben telt el. Apám részéről ősnemesi családból, gentry-családból származom, édesanyám nagyapja szegény szabómester volt és zsidó. Ez a kettősség állandó vívódást okozott bennem. Áldott emlékű édesanyám nevelése és az anyai rokonság szeretete vigasztalást adott a sok bántalomért, ami édesapám családja részéről ért. Ezért van az, hogy apám családjával semmiféle kapcsolatom nem volt és nincs.”
Édesanyám született Elek Ilona. Első férje Jean Mayer francia állampolgár volt. Ebből a házasságból született György bátyám és Cecília nővérem, kiket apám örökbe fogadott és családi nevünket is felvették. Féltestvérein apjukról semmit sem tudnak. Édesanyám szülei zsidó emberek voltak. Nagyapám Dániel Tibor „báró” nagygáji (Torontál megye) birtokán volt intéző. A szerb megszállás után ott maradt, és kisebb bérleten gazdálkodott egyik fiával, Róberttel. Nagyatyám és nagyanyám elhunyta után Róbert bátyám tovább gazdálkodott Nagygájon, míg 1941-ben a német megszállás be nem következett. Kivégzése előtt [!] egy nappal sikerült az őrök lekenyerezésével Belgrádból megszöknie és Budapestre feljutnia, ahol egész háború alatt a felszabadulásig álnéven bujkált. Felszabadulás után lement Szegedre, és ott a Kisgazdapárt egyik vezetője lett, míg 1946-ban szívbénulás következtében el nem hunyt. Első felesége egy osztrák nő volt, akitől Anita nevű lánya született. Ez a lánya Vladár Sándor iparművész (Bp., VII. Damjanich u.) felesége lett. Második házasságából, melyet Hertelendy Máriával kötött meg a Bánátban, egy lánya, Mária és egy fia, Albert született. Halála után nagynéném Erdős Tamás dr. felesége lett. Erdős dr. Szentgyörgyi prof[esszor] asszisztense volt, ösztöndíjjal Uppsala-ban volt több, mint egy évig. Hazajövetele után a Tudományos Tanács tagja lett, ma is annak a tagja.
Édesanyám húga Erzsébet Hertelendy József ny[ugalmazott] Nemzeti Bank-i főellenőr felesége, jelenleg Bp-n (Vadász u. 33) élnek, ahol nagynéném trafikot vezet. Gyermekeik közül Mária, dr. Tomaj Ferenc min[iszteri] oszt[ály]tanácsos felesége Szekszárdon, Ilona pedig a Magasépítészeti tervintézet vezetőjének a személyi titkárnője. Egyetlen fiuk, Hertelendy János, volt egyetemi hallgató 1945-ben a nyilas rémuralom alatt a nyilasokkal volt tűzharcban, Budán hősi halált halt. A Kerepesi-úti temetőben a főváros által adományozott díszsírhelyen temették el nagy pompával, a nemzet halottjaként.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 08.
1918
1940
Az angliai csata kezdete.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő