Megnyílik Budapesten a Társadalomtudományok Szabadiskolája.Tovább
Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója
„A már előbb leírtakból kiviláglik, hogy életem egy nagy kettősségben telt el. Apám részéről ősnemesi családból, gentry-családból származom, édesanyám nagyapja szegény szabómester volt és zsidó. Ez a kettősség állandó vívódást okozott bennem. Áldott emlékű édesanyám nevelése és az anyai rokonság szeretete vigasztalást adott a sok bántalomért, ami édesapám családja részéről ért. Ezért van az, hogy apám családjával semmiféle kapcsolatom nem volt és nincs.”
Bevonulás alatt Vasasszentgotthárdig jutottam el a zlj.-al. Innen gyalogmenetben vonultunk be Kiskunhalasra. A tartalékos legénységet éppen leszereltük, mikor kaptuk a parancsot, hogy visszaszerelni mindenkit, mert bányász sztrájk tört ki a bányavidékeken. Másnap, 1940. október 8-án gyalogmenetben indultunk Bp-re és onnan vasúti szállítással Ózdra. Pár napig Ózdon voltunk, de az üteg nem vett részt a sztrájkolók összefogdosásában, csak őrséget adtunk. Az üteget Somsálybányára vezényelték őrségek felállítására. Minden különösebb incidens nélkül telt el egy hónap ott. Feleségemet, Dobos Saroltát ott ismertem meg. Tanítónő volt a bányatelepen. Jómagam nagyon sok részletet tudtam meg a bányászok életéből. Magam is több alkalommal leszálltam a tárnákba, és személyesen meggyőződhettem a bányászok keserves életéről. Ettől az időtől különösen tisztelni kezdtem azt a hatalmasan felemelő teljesítményt, amit a föld mélyén, elzárva a külvilágtól, a friss levegőtől, állandó életveszedelemben a bányászoknak teljesíteniük kell.
1940. november közepén véget ért a sztrájk és a zlj. visszaindult vasúti szállítással Kiskunhalasra. A tartalékosokat most már leszereltük, és folyt a kiképzés tovább. 1941. húsvétkor újra mozgósítottunk, de most már komolyabbnak játszott a helyzet. A németek lerohanták Jugoszláviát és a zlj.-nak is sürgősen ki kellett vonulnia a szerb határra Kelebiához. A szerb határőrség visszavonult így harcra nem került sor. Harc nélkül vonultunk be Újverbászra. Húsvét vasárnapján érkeztünk be. Éjjel nagy lövöldözés keletkezett, riadóztatták a zlj-at. Kiderült, hogy a szomszéd községben elhelyezett Bp-i 10. kp. zlj-al keveredtünk tűzharcba. Innen az üteg Kölpénybe, majd Újvidékre került.
1941. június 30-án kapta a zlj. a parancsot, hogy vasúti szállítással menjen Volócra. A Kárpát-csoport kötelékében, mint gyorsél Dolinán keresztül vonult be a zlj. Harcra sehol nem került sor. A zlj. a továbbiakban sem vett részt harcokban. A megszálló erők kötelékébe kerültünk, s mint ilyen, Umanon keresztül Pervomajszk-ba mentünk. A román 1. gárdaezred váltott fel bennünket itten, s gyalogmenetben Uman-Tarnopol-Sztaniszlau-n keresztül Körösmezőre meneteltünk, ahonnan vasúti szállítással 1941. december 4-én megérkeztünk Kiskunhalasra.
A Délvidéki Emlékérmet ekkor kaptam meg. Áthelyezési rendelet várt már. Áthelyeztek a 102. gk. nehéz tüzérosztály állományába Hajmáskérre, beosztottak tüzér alo[sztály]p[ arancsno]k-nak, majd egy hónappal később 1. üteg parancsnoknak. Származásomról itt még nem tudhattak, mert a származás-igazoló bizottság elnökének neveztek ki. Rövid ideig végeztem ezt a munkát, de sikerült egy-két ügyet így is kedvezően elintéznem. Parancsnokom Lajtay János ezredes volt. Demokratikus gondolkodású, igazságos ember volt, aki a legénység sorsát szívén viselte. Nagyon sokat tanulhattam tőle, különösen az anyagkezelést illetően.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 14.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő