Tűzszünet Palesztinában, véget ér az első arab-izraeli háború.Tovább
Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója
„A már előbb leírtakból kiviláglik, hogy életem egy nagy kettősségben telt el. Apám részéről ősnemesi családból, gentry-családból származom, édesanyám nagyapja szegény szabómester volt és zsidó. Ez a kettősség állandó vívódást okozott bennem. Áldott emlékű édesanyám nevelése és az anyai rokonság szeretete vigasztalást adott a sok bántalomért, ami édesapám családja részéről ért. Ezért van az, hogy apám családjával semmiféle kapcsolatom nem volt és nincs.”
1944. ápr. 18-án bevonultam Zilahra. Jelentkeztem az akkori osztályparancsnoknál, Kékesy Béla ezredesnél, aki nem volt hajlandó régi ütegemet visszaadni, mert rövid volt az idő, t. i. másnap vasúti szállítással indultak a h[a]dm[űveleti] területre. De hogy a H. M. távirati rendelkezésének eleget tegyen, a 103. nagy lőszerkezelő oszlop parancsnokságát bízta rám. Az oszlop már Sztaniszlauban volt, utána mentem vasúton. 1944. ápr. 24-től egészen a háború végéig az oszloppal voltam.
1944. júliusában vezényeltek a VI. hadtest 1. c. osztályához lőszer- és fegyvertisztnek Worochtára. Innen áttelepültem Kőrösmezőre, majd Rahóra. Itt kaptam a hadtestparancsnoktól írásbeli dicséretet a szolgálatom ellátásáért.
A lősz[er]kezelő oszlopot a h[a]ds[ereg] főszállásmester Beregszászra összevonta pihenőbe. A hds. berendelt tiszt és tiszthelyettesei előtt bemutatót kellett tartanom a páncélökölről. A bemutató gyakorlat végén egy bajtárs az előttünk húzódó távvezetéknek lőtte a páncélöklöt, mely felrobbant és négy helyen megsebesített. Egy szilánk a jobb szemem felett az ütőeret szakította el. Kórházba vittek, összevarrták a sebet, amely elgennyesedett.
Ez a sérülésem 1944. október 14-én történt. Súlyos seblázban feküdtem másnap, mikor a rádióban a kormányzó emlékezetes proklamációját felolvasták. Közölték velem is, mire azt a parancsot adtam az alantos tisztjeimnek, hogy azonnal nézzenek utána, mi van a városban, és aszerint cselekedjenek. Nemsokára a rádióban bemondták Szálasi hatalomátvételét, s a főszállásmesterhez beosztott és onnan pánikszerűen elmenekült német összekötő törzsek is visszatértek. Semmi sem történt, mert semmi sem volt előkészítve, váratlanul ért az egész bennünket. Ha csak egy nappal előbb bizalmas közlést kaptunk volna, oszlopommal, mely az egyetlen komoly felfegyverzett erő volt Beregszászon, (150 pu[ska] + 3 g [olyósz[óró]) a főszállásmesteri hivatalt és egyéb parancsnokságokat meg tudtam volna szállni.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 15.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő