Adolf Hitlert kiengedik a Landsberg börtönből.Tovább
„Elfogyott a cérnájuk”
A szabómesterek és a nyilas párttagság
„Alulírott szabómester kijelentem, hogy a ZEgerszegi nyilas pártba csak azért léptem be, mert annakidején azt mondták, hogy csak az a szabómester kap cérnát, amelyik a nyilas pártnak tagja lesz. Én tehát kénytelen voltam belépni, hogy cérnát kaphasak és iparomban továb dolgozhasam. Én a pártéletében soha nem szerepeltem soha gyűlésen részt nem vettem. Épen azért maradtam tőlűk távol mert az ő módszerűk elveimel nem egyezett.”
Bevezetés
Az alábbi források a magyar történelem minden szempontból bonyolult és ellentmondásos korszakának részét képezik. Az 1945-ben keletkezett leveleket zalaegerszegi szabók írták, s megpróbáltak benne magyarázatot adni nyilas párttagságuk, illetve a nyilas pártba való belépésük okaira. A levelek közül kettő stílusfordulataiban olyan hasonlóság figyelhető meg, amely arra enged következtetni, hogy nemcsak a pártba való belépésük motivációja volt hasonló, de a magyarázatként szolgáló levelet is bizonyos egymás közti "egyeztetés" után írták meg.
A párttagságukat kiváltó okra adott magyarázat viszonylag egyszerű: az a hír terjedt el az 1940-es évek elején, hogy aki belép a nyilas pártba, az könnyebben hozzájuthat a háború miatt hiánycikknek számító - munkájukhoz elengedhetetlen - varrócérnához. Persze a szóbeszédnek nem volt semmi alapja, de aki hónapokig kénytelen nélkülözni a munkájához szükséges - viszonylag olcsó - portékát, az minden alkalmat megragad, hogy munkáját folyamatossá tegye. Ennek az egyébként ideológiamentes szempontnak négy-öt év múlva a szabókra nézve sajnálatos következményei lettek, mert párttagságukért büntetésből két hét közmunkára ítélték őket, amit egyébként a hivatali apparátus a levelek hátoldalán robotként nevezett meg. Elgondolkodtató, hogy a középkortól a jobbágyokat sújtó ingyenmunka kifejezését használják a politikai okokból kirótt büntetés megnevezésére, persze ebben tükröződhet a szláv hatás is - nevezetesen a "malenkij" robot kifejezésé. A Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara 1940. évi jelentésében, amely 1939-rol készült, már viszonylag részletesen kitért arra, hogy a háborús helyzet miatt kialakult cérnahiány milyen nagy nehézségeket okozott a férfiszabóknak. A kisemberek szemszögéből nézve persze méltánytalan eljárás volt, különösen az X. Y-nal jelölt szabó esetében, aki - elég rossz politikai érzékről téve bizonyságot - 1920-ban az Internacionálét énekelte, az emiatt indított eljárást azonban megszüntették.
Az irategyüttesben található egy itt nem közölt jegyzőkönyv is, melyet egy szabó tanúvallomásáról vettek fel. Ez a szabó ugyancsak belépett a nyilas pártba, de fél év után kilépett, sőt - mint a jegyzőkönyvből kiderül - később egy zsidó származású szabótársát kikérte a gettóból, és munkához juttatta a műhelyében. 1944-ben a frontra került, ahol parancsnoka - vallomása szerint - ki akarta végeztetni, mivel a székesfehérvári ütközet után 25 társával elmenekült. Ezt beosztott tisztjei megakadályozták, és hadbírósági tárgyalást kezdeményeztek vele szemben, a front közeledte miatt erre nem került sor. Néhány bajtársával Győr mellett elszakadt az egységétől és két drillingágyúval, valamint hat szekér lőszerrel bolyongtak, míg végül megadták magukat az oroszoknak, akik a hadizsákmányért cserébe szabadon engedték őket. A történet pikantériája, hogy vélhetően ennek a szabónak a felesége ugyancsak párttag volt, amiért harminchárom nap közmunkára ítélték, azonban a listák tanúsága szerint "férje jegyzőkönyvet hozott. Nem tudni mi hatotta meg a döntéshozókat a verdikt kiadásakor, hiszen az X. Y-nal jelölt szabó ugyancsak megjárta a frontot - minek következtében beteg lett és ezért kérte fölmentését a közmunka alól -, tény azonban, hogy ő nem esett orosz hadifogságba, s talán ez a körülmény okozta, hogy nem mentették fel.
Annyit mindenesetre megtanulhattak az eset kapcsán az ügyben érintett szabók, hogy jobb, ha a politikától távol tartják magukat, vagy ahogy az, az említett jegyzőkönyvben áll: "elhatároztam, hogy többé semmiféle pártba be nem lépek, én élek gyermekeimnek, családomnak." Egyszerűen szólva: elfogyott a cérnájuk.
A leveleket betűhív átírásban közöljük, mivel mind stilisztikai mind helyesírási szempontból jelentős információértékkel bírnak.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő