Káderlap az ötvenes évekből

Párthoz, Szovjetunióhoz való viszonya: 1945-46-ig a Kisgazdapárt tagja volt, 1948-tól 1951-ig MKP. Ekkor került felülvizsgálatra. Felülvizsgálatnál a pártból ki lett zárva, mint Horthysta tiszt. Az akkori megnyilvánulásai nem voltak méltók egy kommunistához. Azóta asszimilálódott, igyekszik politikailag helyes irányba haladni, megbízhatóságát azonban kétségbe vonjuk. Társadalmi munkát, szakszervezeti vonalon végez. Javaslat: Jelenlegi munkahelyén továbbra is meghagyni javasoljuk, közelebbi perspektíva vele kapcsolatban nincs.”

Ö N É L E T R A J Z

Pesterzsébeten születtem 1920. augusztus 11-én. Édesapán kiscipésznek volt a negyedik gyermeke, előbb kereskedősegéd, később pedig kereskedelmi alkalmazott volt. Iskoláimat szülővárosomban végeztem. Elemi iskola elvégzése után az erzsébeti reálgimnáziumba kerültem. Érettségi bizonyítványt ugyanott szereztem, majd beiratkoztam a szegedi Tudományegyetem jog és államtudományi karára. Tovább tanulni csak úgy tudtam, hogy a tanuláshoz szükséges anyagi előfeltételeket magam teremtettem elő. Állást vállaltam ezért 1938-ban a Standard Villamossági gyárban. Raktári segédmunkásnak alkalmaztak, ahol a leltározással kapcsolatos árurendezést végeztem. Ez a munka szezonális jellegű volt és így még az év végén elbocsájtottak. Egyideig állás nélkül voltam, majd a Hangya Szövetkezet kőbányai tárházába kerültem, szintén mint raktári segédmunkás. Későbbiek folyamán gyakornoknak minősítettek át. Protekcióm nem lévén egy évig a legnehezebb fizikai munkát végeztem, vagont raktam, hordót tisztítottam, festéket mértem, stb. 1940. szeptemberében a központba helyeztek és tisztviselőnek minősítettek át havi 80 P-s díjazásért. Közben 1942. szeptemberében a pécsi Erzsébet tudományegyetemen jó eredménnyel államtudományi diplomát szereztem. Öt napra rá katonai szolgálatra vonultam be az I. feld. zlj.-hoz. Katonai szolgálatot csakis az ország határain belül teljesítettem, 1944. decemberében megsebesültem és az Alkotás utcai kórházba kerültem. Innen szüleim lakására szállítottak. A felszabadító harcokat is itt éltem át. 1945. februárjában, amint a demokratikus honvédség toborzását elolvastam rögtön jelentkeztem az elöljáróságon, de katonai szolgálatra nem hívtak be. Fogságban nem voltam. A néphadsereg tartalékos alhadnagynak minősített és így igazolta rendfokozatomat. A felszabadulás után régi munkahelyemet foglaltam el, majd későbbiekben a M. Orsz. Szövetkezeti Központ létszámába kerültem át. A Tüker-t megalakító 6330/1948 M. E. sz. rendelet értelmében a MOSZK faosztálya államosítás útján a Tüker-hez került 1948. június 9-ével. Így kerültem vállalatunkhoz. Egyébként a vállalat megszervezése munkájában tevékenyen részt vettem, sőt a megalakítás gondolata szintén részben tőlem eredt. A megalakulás óta a Tükernél mint csoportvezető dolgozom.

1951. júniusában megnősültem. Feleségem munkásszármazású, akit szüleivel együtt 1946-ban a benesi Csehszlovákia nemzetiségi politikája következtében magyar nemzetisége miatt, kitelepítettek. Édesapja Sztálinvárosban fizikai munkás, egyik öccse igazgató-tanító, a másik az elmúlt évben végezte középiskoláit és jelenleg egy vidéki üzemnél dolgozik. Feleségem az Országos Tervhivatal tisztviselője és szakszervezeti bizalmiként végez társadalmi munkát.

Katonai szolgálatomat 1944. október 1-én tényleges állományban töltöttem, ezután pedig mint tartalékos h.d.p. örm.-t visszatartottak. Visszamenőleges hatállyal a későbbiek folyamán zászlóssá léptettek elő, azonban önkényes eltávozásomig erről nem tudtam és a rendfokozatot sem viseltem.

Politikával a felszabadulás előtt nem foglalkoztam, teljesen lekötött a nappali munka és az éjszakai tanulás. Beállítottságom demokratikus volt, és a szociális hibákat észrevettem és figyeltem, Leigazolásomat a Nemzeti Bizottság által a szövetkezetekhez kijelölt 1. sz. bizottság végezte, amely o/8/1945/I. sz. alatt igazoltnak minősített.

1945. szeptember végén a politikában kellően nem tájékozott lévén a kisgazdapártba léptem. Azonban felismerve a párt politikai tévútjait, néhány hónap múlva kiléptem. Akkori vállalatom mezőgazdasági irányú volt és munkáspártok alapszervei ott nem működtek. 1948. márciusában még a MOSZK-nál beléptem a MKP sorába, majd később a TÜKER pártszervezetébe igazoltak át. Mint munkaverseny titkár végeztem pártmunkát. 1949-ben a tagrevízió alkalmával az alapszerv azzal az indokolással. Hogy katonatiszt voltam a párttagok sorából kizárt, noha ez a tény nem állott fenn. A kizárást magamra nézve sérelmesnek találtam, tárgyi tévedések miatt, de fellebbezésemet az akkori pártvezetőség nem fogadta el.

Jelenleg mint szakszervezeti bizalmi végzek társadalmi munkát, azonkívül tagja vagyok a Szab[adság] Harcos Szövetségnek és sportvonalon is dolgozom. Számtalan szakmai tanfolyamot tartottam különböző vidéki Tüzépeknél és vállalatoknál egyaránt. Jelenleg is a középkáder jellegű áruszakértői tanfolyam szemináriumi vezetője vagyok. Több újítást nyújtottam be, amelyet az újítási bizottság oklevéllel jutalmazott.

Politikai oktatásban 1948. óta részt veszek. Párt alapfokú, párt középfokú iskolán egyszer-egyszer szakszervezeti alapfokú iskolán egyszer, középfokú iskolán pedig kétszer vettem részt. 1951-ben elvégeztem a belkereskedelmi minisztérium öthónapos esti középkáderképző iskoláját.

Szakmai továbbképzést önképzés útján végzem. Számtalan szakmai könyvet olvasok és előadásokra járok. Többször kértem, hogy vállalatunk tanfolyamon esetleg, egyetemen tegye lehetővé a tovább tanulásomat, erre azonban indokolás nélkül még választ sem kaptam.

Budapest, 1953. július 25.

 Dr Ó. Z.

Ezen a napon történt március 03.

1974

A római katolikus és az evangélikus egyház megkötik első egyezményüket.Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő