Első útján jéghegynek ütközik a Titanic utasszállító luxushajó 23:40 perckor, 150 kilométerrel Új-Fundland partjai előtt. Másnap hajnalra...Tovább
Káderlap az ötvenes évekből
„Párthoz, Szovjetunióhoz való viszonya: 1945-46-ig a Kisgazdapárt tagja volt, 1948-tól 1951-ig MKP. Ekkor került felülvizsgálatra. Felülvizsgálatnál a pártból ki lett zárva, mint Horthysta tiszt. Az akkori megnyilvánulásai nem voltak méltók egy kommunistához. Azóta asszimilálódott, igyekszik politikailag helyes irányba haladni, megbízhatóságát azonban kétségbe vonjuk. Társadalmi munkát, szakszervezeti vonalon végez. Javaslat: Jelenlegi munkahelyén továbbra is meghagyni javasoljuk, közelebbi perspektíva vele kapcsolatban nincs.”
Ö N É L E T R A J Z
Pesterzsébeten születtem 1920. augusztus 11-én. Édesapán kiscipésznek volt a negyedik gyermeke, előbb kereskedősegéd, később pedig kereskedelmi alkalmazott volt. Iskoláimat szülővárosomban végeztem. Elemi iskola elvégzése után az erzsébeti reálgimnáziumba kerültem. Érettségi bizonyítványt ugyanott szereztem, majd beiratkoztam a szegedi Tudományegyetem jog és államtudományi karára. Tovább tanulni csak úgy tudtam, hogy a tanuláshoz szükséges anyagi előfeltételeket magam teremtettem elő. Állást vállaltam ezért 1938-ban a Standard Villamossági gyárban. Raktári segédmunkásnak alkalmaztak, ahol a leltározással kapcsolatos árurendezést végeztem. Ez a munka szezonális jellegű volt és így még az év végén elbocsájtottak. Egyideig állás nélkül voltam, majd a Hangya Szövetkezet kőbányai tárházába kerültem, szintén mint raktári segédmunkás. Későbbiek folyamán gyakornoknak minősítettek át. Protekcióm nem lévén egy évig a legnehezebb fizikai munkát végeztem, vagont raktam, hordót tisztítottam, festéket mértem, stb. 1940. szeptemberében a központba helyeztek és tisztviselőnek minősítettek át havi 80 P-s díjazásért. Közben 1942. szeptemberében a pécsi Erzsébet tudományegyetemen jó eredménnyel államtudományi diplomát szereztem. Öt napra rá katonai szolgálatra vonultam be az I. feld. zlj.-hoz. Katonai szolgálatot csakis az ország határain belül teljesítettem, 1944. decemberében megsebesültem és az Alkotás utcai kórházba kerültem. Innen szüleim lakására szállítottak. A felszabadító harcokat is itt éltem át. 1945. februárjában, amint a demokratikus honvédség toborzását elolvastam rögtön jelentkeztem az elöljáróságon, de katonai szolgálatra nem hívtak be. Fogságban nem voltam. A néphadsereg tartalékos alhadnagynak minősített és így igazolta rendfokozatomat. A felszabadulás után régi munkahelyemet foglaltam el, majd későbbiekben a M. Orsz. Szövetkezeti Központ létszámába kerültem át. A Tüker-t megalakító 6330/1948 M. E. sz. rendelet értelmében a MOSZK faosztálya államosítás útján a Tüker-hez került 1948. június 9-ével. Így kerültem vállalatunkhoz. Egyébként a vállalat megszervezése munkájában tevékenyen részt vettem, sőt a megalakítás gondolata szintén részben tőlem eredt. A megalakulás óta a Tükernél mint csoportvezető dolgozom.
1951. júniusában megnősültem. Feleségem munkásszármazású, akit szüleivel együtt 1946-ban a benesi Csehszlovákia nemzetiségi politikája következtében magyar nemzetisége miatt, kitelepítettek. Édesapja Sztálinvárosban fizikai munkás, egyik öccse igazgató-tanító, a másik az elmúlt évben végezte középiskoláit és jelenleg egy vidéki üzemnél dolgozik. Feleségem az Országos Tervhivatal tisztviselője és szakszervezeti bizalmiként végez társadalmi munkát.
Katonai szolgálatomat 1944. október 1-én tényleges állományban töltöttem, ezután pedig mint tartalékos h.d.p. örm.-t visszatartottak. Visszamenőleges hatállyal a későbbiek folyamán zászlóssá léptettek elő, azonban önkényes eltávozásomig erről nem tudtam és a rendfokozatot sem viseltem.
Politikával a felszabadulás előtt nem foglalkoztam, teljesen lekötött a nappali munka és az éjszakai tanulás. Beállítottságom demokratikus volt, és a szociális hibákat észrevettem és figyeltem, Leigazolásomat a Nemzeti Bizottság által a szövetkezetekhez kijelölt 1. sz. bizottság végezte, amely o/8/1945/I. sz. alatt igazoltnak minősített.
1945. szeptember végén a politikában kellően nem tájékozott lévén a kisgazdapártba léptem. Azonban felismerve a párt politikai tévútjait, néhány hónap múlva kiléptem. Akkori vállalatom mezőgazdasági irányú volt és munkáspártok alapszervei ott nem működtek. 1948. márciusában még a MOSZK-nál beléptem a MKP sorába, majd később a TÜKER pártszervezetébe igazoltak át. Mint munkaverseny titkár végeztem pártmunkát. 1949-ben a tagrevízió alkalmával az alapszerv azzal az indokolással. Hogy katonatiszt voltam a párttagok sorából kizárt, noha ez a tény nem állott fenn. A kizárást magamra nézve sérelmesnek találtam, tárgyi tévedések miatt, de fellebbezésemet az akkori pártvezetőség nem fogadta el.
Jelenleg mint szakszervezeti bizalmi végzek társadalmi munkát, azonkívül tagja vagyok a Szab[adság] Harcos Szövetségnek és sportvonalon is dolgozom. Számtalan szakmai tanfolyamot tartottam különböző vidéki Tüzépeknél és vállalatoknál egyaránt. Jelenleg is a középkáder jellegű áruszakértői tanfolyam szemináriumi vezetője vagyok. Több újítást nyújtottam be, amelyet az újítási bizottság oklevéllel jutalmazott.
Politikai oktatásban 1948. óta részt veszek. Párt alapfokú, párt középfokú iskolán egyszer-egyszer szakszervezeti alapfokú iskolán egyszer, középfokú iskolán pedig kétszer vettem részt. 1951-ben elvégeztem a belkereskedelmi minisztérium öthónapos esti középkáderképző iskoláját.
Szakmai továbbképzést önképzés útján végzem. Számtalan szakmai könyvet olvasok és előadásokra járok. Többször kértem, hogy vállalatunk tanfolyamon esetleg, egyetemen tegye lehetővé a tovább tanulásomat, erre azonban indokolás nélkül még választ sem kaptam.
Budapest, 1953. július 25.
| Dr Ó. Z. |
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 14.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő
