A Népszövetség elfogadja a nemzetközi viták békés rendezéséről szóló genfi jegyzőkönyvet.Tovább
Káderlap az ötvenes évekből
„Párthoz, Szovjetunióhoz való viszonya: 1945-46-ig a Kisgazdapárt tagja volt, 1948-tól 1951-ig MKP. Ekkor került felülvizsgálatra. Felülvizsgálatnál a pártból ki lett zárva, mint Horthysta tiszt. Az akkori megnyilvánulásai nem voltak méltók egy kommunistához. Azóta asszimilálódott, igyekszik politikailag helyes irányba haladni, megbízhatóságát azonban kétségbe vonjuk. Társadalmi munkát, szakszervezeti vonalon végez. Javaslat: Jelenlegi munkahelyén továbbra is meghagyni javasoljuk, közelebbi perspektíva vele kapcsolatban nincs.”
I N F O R M Á C I Ó
Dr. Ó.Z.-ról
Sz. elvtárs: ki jelenleg a Belkereskedelmi Minisztérium személyzeti osztályán dolgozik.
Sz. elvtárs f[olyó] hó 22-én behívott a Minisztériumba, magammal vittem Ó. Z. anyagát is, kit fényképről felismert Sz. elvtárs. Az adatok is azt bizonyítják, hogy Ó. Z. az I. felderítő zászlóaljnál teljesített szolgálatot mint karpaszományos zászlós.
Sz. elvtárs elmondja, hogy ő ugyan nem egy szakaszban szolgált Ó. Z.-val, de azt tudja, hogy az egész században aközé a három zászlós közé tartozott, akik a legkegyetlenebbül éltek a Horthy rendszerben megengedett kitolásokkal és kínzásokkal. Ó. Z.-ék abban lelték örömüket, mikor a bajtársak hason csúszva mentek ebédjükért, vagy pld. mikor látogatási idő volt, a bajtársaknak felső ruhától a bakkancsig kifordított öltözetben fára kellett mászni és még hasonló kitolásokat végeztek velük.
Sz. elvtárs elmondja még, hogy N. J. 56., ki jelenleg a Belügyminisztériumban tartózkodik, szintén felvilágosítást tud adni Ó. Z.-nak a katonai szolgálat alatti viselkedéséről.
1955. III. 7.
Sz. M. s.k.
Budapest, 1952. július 24.
K. K.
N. J. 56 Elvtárs /Belügy- Minisztérium/
Elmondotta, hogy 1943-ban vonult be, Ecserre mentek, a menetelés közben nagy bakkancsa feltörte a lábát. N. J. karp[aszományos] őrm[ester] és dr. Ó. Z. voltak a parancsnokai, és azért mert nem tudott rendesen menni. 50 fekküdjöt csináltattak vele és röhögtek. Dr Ó. Z. többször kijelentette, hogy "az ember az érettséginél kezdődik". J. szadizmussal kezelte a katonákat pl. az egyik katonával cipeltetett egy poggyászt békaüggetésben, ugyanakkor egy bakkancsot kefélt ő széppen lassan - és azt mondotta: "hogy addig kell cipelni a csomagot, míg ő a bakkancsot fényesre nem pucolta." Szovjetuniót gyalázó nótákat kellett énekelni, és mivel ezt nem szerették énekelni a katonák, Ó. Z. fára mászatta őket büntetésből.
Az ő csoportjába tartozott egy gyalogos, K. nevű, aki engedély nélkül kimaradt, és amikor megérkezett a szobában egy sváb ásóval leütötte, utána elvitték a gyengélkedőbe.
Ugyancsak egy vasárnap, amikor látogatók jöttek, Ó. Z. a fára mászatta a katonákat, "föl és le" és a legkegyetlenebbül kibánt velük.
N. J. karp[aszományos] őrm[ester] - társa - valahol Lőrincen a Maszov féle Olajtársaságnál dolgozik.
L. G. sashalmi lakos, ki szintén velük volt /a rendes karpaszományosok közé tartozott/.
N. J. karp[aszományos] őrm[ester] közelebbi lakcímét és tartózkodási helyét nem tudja.
| III. 8. N. J. 56 s.k. |
Budapest, 1952. augusztus 27.
B. K. szem[élyzeti] o[sztály]v[ezető]
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 02.
1924
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő