Káderlap az ötvenes évekből

Párthoz, Szovjetunióhoz való viszonya: 1945-46-ig a Kisgazdapárt tagja volt, 1948-tól 1951-ig MKP. Ekkor került felülvizsgálatra. Felülvizsgálatnál a pártból ki lett zárva, mint Horthysta tiszt. Az akkori megnyilvánulásai nem voltak méltók egy kommunistához. Azóta asszimilálódott, igyekszik politikailag helyes irányba haladni, megbízhatóságát azonban kétségbe vonjuk. Társadalmi munkát, szakszervezeti vonalon végez. Javaslat: Jelenlegi munkahelyén továbbra is meghagyni javasoljuk, közelebbi perspektíva vele kapcsolatban nincs.”

Véleményezés 

Tüzelőanyagkereskedelmi Vállalat
Személyzeti osztálya
/B. elvtársnő részére/

B u d a p e s t
IX. Közraktár u. 32. sz.

Hivatkozással f[olyó] hó 8-án - alkalmazottjuk dr. Ó.Z.-val kapcsolatban - történt beszélgetésünkre véleményemet az alábbiakban teszem meg:

Nevezettel 1942. októberében együtt vonultunk be az I. honvéd felderítő zászlóaljhoz. Ez idő óta ismerem Őt. Katonai szolgálati idő alatti magatartását a komoly, egyenes határozottság jellemezte. Bajtársias volt, úgy a vele együtt bevonult katonatársai, mint pedig a később hozzá beosztásra kerülő újoncok is szerették Őt. Azon felvetett kérdésekre, hogy beosztottjait, újoncait fára másztatta, kifordított menetöltözetben sorakoztatta, békaügetést rendelt el, stb. fegyelmező módszereket alkalmazott a következő a megjegyzésem:

A felszabadulás előtti újonc kiképző időszakban a katonai kiképzéshez, illetve a fegyelmezés eszközeihez tartozott a békaügetés, bukfenc teljes menet öltözetben történő ebédelés, fára mászás, stb. Ezekkel a hosszú idő óta szokásos módszerekkel minden kiképző élt, illetve élnie kellett, hogy a szükséges fegyelmet meg tudja tartani, ami abban az időben természetes is volt. Ezek a fegyelmező módszerek azonban nem jelentettek különösebb büntetést senki számára, és nem sértették az egyén személyi érzelmeit. Sajnos voltak kiképzők, akik ezeken a szokásos általános fegyelmezési módszeren túlmenően túlkapásokkal éltek, dr. Ó. Z. azonban legjobb tudomásom szerint nem tartozott az ilyen kiképzők közé. Tagadhatatlan, hogy ezek a köznyelven forgó úgynevezett "általános kitolások" ill. állóképességet növelő fegyelmezési módszerek nem voltak helyesek és kívánatosak az újoncok számára, de erre az időszakra már a bevonulás előtt mindenki fel volt készülve. Ez alól az újonc kiképzés és annak kedvezőtlen következményei alól egyébként senki nem tudta kihúzni magát, bármilyen jó felkészültségű katona, ill. fegyelmezett, edzett sportember volt az illető.
Arról nem tudok, hogy dr. Ó. Z.-nak valakivel is lett volna személyi ellentéte.
Azzal a mintegy 2 évvel ezelőtt kelt állítólagos véleménnyel - ami nyilvánvalóan akkori véleményem félreértése, vagy annak fogalmazási hiányossága folytán kerülhetett a személyzeti osztály feljegyzései közé - hogy dr. Ó. Z. támogatta volna a baloldali elemeket nem értek egyet, és azt nem tartom egészen helytállónak.
Az igaz, hogy Ó. Z. beosztottjainak érdekeit mint jó parancsnok a legmesszebbmenően védte, különösen az összeomlás előtti időkben, ügyes húzásokkal hadászati feladatok megoldása alól, ezek azonban nem mondhatók kifejezetten baloldali elemek támogatásának. Tudomása volt pl. arról, hogy 1944. év vége felé beosztottjai már hosszabb idő óta civil ruhát hordtak maguknál, illetve katona ruhájuk alatt, ami abban az időben a legsúlyosabban büntetendő katonai cselekmények közé tartozott. Erről a kérdésről gyakran beszélgettünk vele, annál is inkább, mert nálam, ill. a javítóműhely gépkocsijain is igen sok személyi tulajdont képező bőrönd volt, amelyek mind civil ruhákkal voltak tele.
Fentiek alapján az a véleményem, hogy dr. Ó. Z. katonai szolgálati ideje alatt bajtársiasan viselkedett, és legjobb tudomásom szerint nem voltak olyan cselekedetei, vagy intézkedései, amelyek valakit személyi önérzetében is megsértettek volna. A tárgyilagosság kedvéért azonban szükségesnek tartanám ezzel kapcsolatosan még más véleményét is meghallgatni, akik velünk együtt szolgálták katona idejüket. Ezen személyek nevei a következők:

U. L. hajtó, Szefu V. /szül. 1921. lak[ik]: Újpest, Jókai u. 4. sz,/
B. J. esztergályos /Landler Jenő V. /MÁV/ Bp. Gorove u. 2./
B. J. postafelügyelő Telefon: 342-548
P. T. hentes Telefon: 269-461
K. Gy. öntő /címe U.L-nál/

Budapest, 1955. március 11.

 Cs. Z.
főmérnök
Közlekedési és Postaügyi
Minisztérium

Ezen a napon történt november 09.

1938

A Kristály-éjszaka: náci rohamcsapatok zsinagógákat, zsidó üzleteket gyújtanak fel Németország és Ausztria városaiban.Tovább

1941

Budapesten is bevezetik az új forgalmi rendet, a jobb oldali közlekedést (vidéken ez már 1941.július 6.óta érvényben volt).Tovább

1984

Az első nagyszabású rendezvényre került sor az Almásy téri „művészeti bázison”.Tovább

1989

Megkezdik a berlini fal lebontását. Az NDK megnyitja államhatárait az NSZK irányában.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő