Levelek 1945-ből a népjóléti miniszterhez

„Nincs senkim, aki kiállna érdekeim mellett."

Révai József: „Kérem, hogy Makón nevezzék ki az ottani kórház személyzeti osztályára főorvosnak dr. Nyitrait és nem dr. Szászt. Ez a makói pártszervezet kérése, és a kérést én is támogatom." A népjóléti miniszter válasza: „Dr. Szászt az ottani főispán a minisztérium előzetes jóváhagyásával már kinevezte, de ennek megerősítése még nem történt meg. Így megvan a lehetősége, hogy ne dr. Szászt, hanem dr. Nyitrait nevezzék ki makói kórházi főorvossá."

6.

a.

Veres Péter támogatást kérő levele a hazatérő hadifoglyok megsegítésére

Budapest, 1945. július 30.

  

Miniszter Úr!

Mélyen tisztelt Barátom!

 

A Nemzeti Parasztpárt a Szabad Szó útján a hazatérő hadifoglyok megsegítésére országos gyűjtést indított. Nagyon kérlek, hogy a gyűjtés eredményét a vezetésed alatt álló minisztérium adományával előmozdítani szíveskedjél. Ismerve szociális beállítottságodat, feleslegesnek tartom, hogy az ügy fontosságát bővebben részletezzem.

Jóindulatú támogatásod előre is hálásan köszönöm és maradtam nagyrabecsülésem őszinte kifejezésével,

igaz híved

Budapest, 1945. július 30.

 

Veres Péter

a Nemzeti Parasztpárt elnöke

 

Molnár Erik népjóléti miniszter úrnak,

Budapest

 

Jelzet: MNL OL XIX-C-1-n-208-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei; Egészségügy, Népjólét; Népjóléti Minisztérium; Molnár Erik miniszter iratai.

 

  

b.

A Nemzeti Parasztpárt főtitkárának védnökségkérő levele Molnár Erikné számára

Budapest, 1945. augusztus 14.

 

NEMZETI PARASZTPÁRT

Hadifogoly-gondozó osztálya

Budapest, 1945. VIII. 14-én

 

Miniszterné Asszonyunk!

 

A Szovjet Unió nagylelkűsége folytán a különböző fogolytáborokból hazatérő hadifoglyok felsegélyezése és gondozása érdekében a Nemzeti Parasztpárt és a Szabad Szó országos mozgalmat indított.

Ez a mozgalom az egész demokratikus magyar társadalomban nagy örömre és megértésre talált és tömegesen jelentkeztek az emberek segítségüket felajánlani.

A Belügyminiszter Úr engedélyével országos gyűjtést indítottunk, és itt, Budapest f. 20-án urna és perselygyűjtést is rendezünk.

A gyűjtéssel kapcsolatosan most azzal a kéréssel fordulunk a Miniszterné Asszonyunkhoz, hogy a Markó u. törvényszék előtt lévő urnánk védnökségét vállalni szíveskedjék.

Ezzel a kérésünkkel is azt akarjuk bizonyítani, hogy mi, Hazánk felépítésében az összes demokratikus pártokkal együttműködve kívánunk részt venni.

Abban a reményben, hogy kérésünk meghallgatásra talál, szíves fáradozásáért előre is köszönetet mondunk.

NÉPPEL A NÉPÉRT

 

Kovács Imre

főtitkár

nemzetgyűlési képviselő

 

 

c.

Molnár Erikné válaszlevele

Budapest, 1945. augusztus 24.

  

Másolat!

 

A Nemzeti Parasztpárt hadifogoly- gondozó osztályának

 

Folyó hó 14-én kelt és hozzám intézett levelükből megkésve értesültem, hogy a hazatérő hadifoglyok felsegélyezésére és gondozása érdekében 20-ára perselygyűjtést rendeztek.

Örömmel teljesítettem volna kívánságukat, hogy a törvényszék előtt (Markó u.) levő urna védnökségét vállaljam, de abban az időben - sajnos - nem voltam Budapesten.

Budapest, 1945. augusztus 24.

 

Tisztelettel,

 

Dr. Molnár Erikné s. k.

 

Jelzet: MNL OL XIX-C-1-n-162-1945. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Molnár Erik miniszter iratai)


Ezen a napon történt március 01.

1915

Megindult Budapesten a menetrend szerinti autóbusz-közlekedésTovább

1917

Babits Mihályt perbe fogják „Fortissimo” c. háborúellenes verse miatt, és elkobozzák a Nyugat e számát.Tovább

1920

A nemzetgyűlés az államfõi hatalom kérdésének végleges rendezéséig Magyarország kormányzójává  választotta nagybányai Horthy Miklóst, a...Tovább

1920

Horthy Miklóst a Nemzetgyűlés a Magyar Királyság kormányzójává (ideiglenes
államfővé) választottákTovább

1920

Pozsonyban, az egykori Városi Színház épületében elkezdi működését a Szlovák Nemzeti Színház.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő