Román csapatok átkelnek a Tiszán, és megindulnak Budapest felé. Két nap múlva elbukik a Magyar Tanácsköztársaság.Tovább
Levelek 1945-ből a népjóléti miniszterhez
„Nincs senkim, aki kiállna érdekeim mellett."
Révai József: „Kérem, hogy Makón nevezzék ki az ottani kórház személyzeti osztályára főorvosnak dr. Nyitrait és nem dr. Szászt. Ez a makói pártszervezet kérése, és a kérést én is támogatom." A népjóléti miniszter válasza: „Dr. Szászt az ottani főispán a minisztérium előzetes jóváhagyásával már kinevezte, de ennek megerősítése még nem történt meg. Így megvan a lehetősége, hogy ne dr. Szászt, hanem dr. Nyitrait nevezzék ki makói kórházi főorvossá."
Segélyakciók - egyéni segélykérelmek
Az ország második világháború utáni gazdasági és pénzügyi helyzetét a vesztett háború okozta rendkívüli viszonyok határozták meg. A nyomor óriási méreteket öltött, amely messze meghaladta a népjóléti miniszter támogatási lehetőségeit. A miniszter a szegénysegélyezés keretében biztosítani kívánta legalább azt a minimális szintű szociális célú ellátmányt, amire a vesztes háború után maradt üres államkassza keretein belül lehetősége nyílt. A legnagyobb akadályt a gazdaság teljes bénultsága következtében kialakult pénztelenség és az anyagellátás megszűnése okozta.
Az ország anyagi erőforrásainak hiánya nem tette lehetővé az intézményes szociálpolitika megvalósítását. Kísérletek történtek, számtalan kisebb-nagyobb helyi és országos kezdeményezésű gyűjtőakció indult az országban, melyek sikeréért kemény küzdelmet folytattak és a társadalom áldozatkészségét is igénybe vették. A beszolgáltatás, a jóvátétel és az állandóan napirenden lévő különböző társadalmi gyűjtések során a lakosság teljesen kimerült.
A segélyezést a helyi önkormányzatok közreműködésével már 1945-ben megkezdték Az ekkor létrejött szociális igazgatás a társadalmi erőforrásokra támaszkodva fejtette ki tevékenységét. A helyi kezdeményezésű gyűjtési akciókon kívül a Népjóléti Minisztérium is több nagy országos gyűjtési akciót szervezett. A hadifoglyok hazatérését a hatóságok igyekeztek megszervezni, fogadásukról a honvédelmi miniszter 1945. szeptember 11-én kiadott 37.694 sz. Eln. Hf. Mb.-1945. szám alatt intézkedett. 1945-ben még kevés hadifogoly térhetett haza otthonába. A fogságban testileg és lelkileg megtört emberek anyagi megsegítésére különböző akciókat
.A hadifogságból hazatértek megsegélyezésére két dokumentumot mutatunk be. Az egyik levelet a hazatérő
ügyében , a Nemzeti Parasztpárt elnöke terjesztette a népjóléti miniszter elé. A miniszter válaszlevele nem ismert, de feltételezzük, hogy a minisztérium adományával elősegítette a gyűjtést, már csak azért is, mert a második levélben, 1945. augusztus 14-én Kovács Imre nemzetgyűlési képviselő a népjóléti miniszter feleségét, Molnár Eriknét kérte fel a különböző hadifogolytáborokból hazatérő hadifoglyok segélyezésére és gondozására. A válaszlevélben Molnár Erikné sajnálkozását fejezi ki, hogy távolléte miatt nem tudott részt venni a „perselygyűjtésen". (Lásd a 6. a-c. számú forrásokat!)Az országos gyűjtési akciók mellett egyéni ügyekben is felkeresték a minisztert. Ezt példázza a Dunaharasztiban lakó
tízgyermekes író segélykérő levele, aki a közállapotokra és a közelgő hideg időre való hivatkozással „nagy összegű pénzbeli jutalmat vagy természetbeni segítséget", egyben ügyének gyors elintézését kéri. Beadványával nemcsak a népjóléti minisztert, hanem belügyminisztert is felkereste. Erdei személyesen ismerte az írót, s mint „nem egészen normális", de „nagyon rendes embert" mutatta be a népjóléti miniszternek. Az ügy elhúzódhatott, mivel a népjóléti miniszter vezetése alatt álló minisztérium nem rendelkezett olyan alappal, amelyet egyéni segélyezésre lehetett volna fordítani, így kérelmét a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez irányították. A segélyezésről vagy annak elutasításáról nincsenek információink. (Lásd a 11. a-c. számú forrásokat!)A háború okozta pusztítások és a tél hidege különösen a gyermekeket sújtotta. Országosan mintegy százezerre tehető azoknak az elhagyott, gondozás nélküli gyermekeknek a száma, akikről gondoskodni kellett. A kormányzat ezt a hatóságok és a társadalom együttműködésével kívánta elősegíteni. A beérkező adományokból elsősorban a gyermekmenhelyek legsürgősebb szükségleteit elégítették ki.
miniszterelnök 1945. szeptember 29-én kelt levelében tájékoztatta a népjóléti minisztert a magyarországi gyermekek segélyszükségleteiről. Egy - magyar származású amerikai állampolgárok által - 1945 nyarán létrehozott segélyszervezet ügyvezető bizottságának elnöke azzal a kéréssel fordult a miniszterelnökhöz, hogy adjon tájékoztatást, mennyi és milyen ruházatra, gyógyszerre van szükség a magyarországi gyermekek segélyezésére, aki ezzel kapcsolatban kért kimutatást a minisztertől. (Lásd a 22. számú forrást!)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 30.
1919
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő