Segélyakciók - egyéni segélykérelmek

Az ország második világháború utáni gazdasági és pénzügyi helyzetét a vesztett háború okozta rendkívüli viszonyok határozták meg. A nyomor óriási méreteket öltött, amely messze meghaladta a népjóléti miniszter támogatási lehetőségeit. A miniszter a szegénysegélyezés keretében biztosítani kívánta legalább azt a minimális szintű szociális célú ellátmányt, amire a vesztes háború után maradt üres államkassza keretein belül lehetősége nyílt. A legnagyobb akadályt a gazdaság teljes bénultsága következtében kialakult pénztelenség és az anyagellátás megszűnése okozta.

Az ország anyagi erőforrásainak hiánya nem tette lehetővé az intézményes szociálpolitika megvalósítását. Kísérletek történtek, számtalan kisebb-nagyobb helyi és országos kezdeményezésű gyűjtőakció indult az országban, melyek sikeréért kemény küzdelmet folytattak és a társadalom áldozatkészségét is igénybe vették. A beszolgáltatás, a jóvátétel és az állandóan napirenden lévő különböző társadalmi gyűjtések során a lakosság teljesen kimerült.

A segélyezést a helyi önkormányzatok közreműködésével már 1945-ben megkezdték Az ekkor létrejött szociális igazgatás a társadalmi erőforrásokra támaszkodva fejtette ki tevékenységét. A helyi kezdeményezésű gyűjtési akciókon kívül a Népjóléti Minisztérium is több nagy országos gyűjtési akciót szervezett. A hadifoglyok hazatérését a hatóságok igyekeztek megszervezni, fogadásukról a honvédelmi miniszter 1945. szeptember 11-én kiadott 37.694 sz. Eln. Hf. Mb.-1945. szám alatt intézkedett. 1945-ben még kevés hadifogoly térhetett haza otthonába. A fogságban testileg és lelkileg megtört emberek anyagi megsegítésére különböző akciókat

.

A hadifogságból hazatértek megsegélyezésére két dokumentumot mutatunk be. Az egyik levelet a hazatérő

ügyében , a Nemzeti Parasztpárt elnöke terjesztette a népjóléti miniszter elé. A miniszter válaszlevele nem ismert, de feltételezzük, hogy a minisztérium adományával elősegítette a gyűjtést, már csak azért is, mert a második levélben, 1945. augusztus 14-én Kovács Imre nemzetgyűlési képviselő a népjóléti miniszter feleségét, Molnár Eriknét kérte fel a különböző hadifogolytáborokból hazatérő hadifoglyok segélyezésére és gondozására. A válaszlevélben Molnár Erikné sajnálkozását fejezi ki, hogy távolléte miatt nem tudott részt venni a „perselygyűjtésen". (Lásd a 6. a-c. számú forrásokat!)

Az országos gyűjtési akciók mellett egyéni ügyekben is felkeresték a minisztert. Ezt példázza a Dunaharasztiban lakó

tízgyermekes író segélykérő levele, aki a közállapotokra és a közelgő hideg időre való hivatkozással „nagy összegű pénzbeli jutalmat vagy természetbeni segítséget", egyben ügyének gyors elintézését kéri. Beadványával nemcsak a népjóléti minisztert, hanem belügyminisztert is felkereste. Erdei személyesen ismerte az írót, s mint „nem egészen normális", de „nagyon rendes embert" mutatta be a népjóléti miniszternek. Az ügy elhúzódhatott, mivel a népjóléti miniszter vezetése alatt álló minisztérium nem rendelkezett olyan alappal, amelyet egyéni segélyezésre lehetett volna fordítani, így kérelmét a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez irányították. A segélyezésről vagy annak elutasításáról nincsenek információink. (Lásd a 11. a-c. számú forrásokat!)

A háború okozta pusztítások és a tél hidege különösen a gyermekeket sújtotta. Országosan mintegy százezerre tehető azoknak az elhagyott, gondozás nélküli gyermekeknek a száma, akikről gondoskodni kellett. A kormányzat ezt a hatóságok és a társadalom együttműködésével kívánta elősegíteni. A beérkező adományokból elsősorban a gyermekmenhelyek legsürgősebb szükségleteit elégítették ki.

miniszterelnök 1945. szeptember 29-én kelt levelében tájékoztatta a népjóléti minisztert a magyarországi gyermekek segélyszükségleteiről. Egy - magyar származású amerikai állampolgárok által - 1945 nyarán létrehozott segélyszervezet ügyvezető bizottságának elnöke azzal a kéréssel fordult a miniszterelnökhöz, hogy adjon tájékoztatást, mennyi és milyen ruházatra, gyógyszerre van szükség a magyarországi gyermekek segélyezésére, aki ezzel kapcsolatban kért kimutatást a minisztertől. (Lásd a 22. számú forrást!)