Levelek 1945-ből a népjóléti miniszterhez

„Nincs senkim, aki kiállna érdekeim mellett."

Révai József: „Kérem, hogy Makón nevezzék ki az ottani kórház személyzeti osztályára főorvosnak dr. Nyitrait és nem dr. Szászt. Ez a makói pártszervezet kérése, és a kérést én is támogatom." A népjóléti miniszter válasza: „Dr. Szászt az ottani főispán a minisztérium előzetes jóváhagyásával már kinevezte, de ennek megerősítése még nem történt meg. Így megvan a lehetősége, hogy ne dr. Szászt, hanem dr. Nyitrait nevezzék ki makói kórházi főorvossá."

8.

a.

Székely Sándor gyógyszerész segítséget kérő levele

Kecskemét, 1945. augusztus 27.

 

Kecskemét, 1945. aug. 27.

Nagyméltóságú

Dr. Molnár Erik úrnak

népjóléti miniszter

Budapest

 

Kedves Ügyvéd Úr!

 

Ugye furcsán hangzó megszólítás, de én úgy érzem, a régi barátság és megértés folytán nem fogja rossz néven venni ezt tőlem.

Három nap előtt érkeztem meg Auschwitz és Dachau poklaiból, átéltem mindkét helynek minden borzalmait, és az Úristen különös jóvoltából megtörve, megöregedve, mégis hazavergődtem.

Tegnap Pesten jártam az OKH-nál banki dologban és dr. Poppernél beszélgetés közben egy levél került kezembe, amit Miniszter úr írt neki, s bár ott a dr. nem volt neve mellett, mégis az aláírásából meglepetéssel vettem tudomásul ezt a megérdemelt magas előlépést.

Igaz és őszinte szívvel köszöntöm ebből az alkalomból, s ne vegye tőlem ezt a szívből fakadó megnyilatkozást sem tolakodásnak, sem pedig rossz néven, levelemnek nem volt más célja, mint örömömnek és tiszteletemnek kifejezést adni.

Bizton hiszem, hogy érdekli Miniszter urat az én sorsom is, bizonyára tudott az én elhurcoltatásomról, és talán hallotta szintén az én halálhíremet is.

Nagy nehézségekkel mégis hazakerültem, kifosztva, gyógyszertáram összerombolva, nem maradt semmim, csak az a német katonaruha, amibe hazaérkeztem. Tudja a Miniszter Úr, hogy én támogatást a zsidók kezében levő nemzetközi vereskereszttől [!] nem kaphatok, s így a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudom előteremteni azt az összeget, amely szükséges volna gyógyszertáram felszereléséhez és gyógyszerrel való ellátásához, s így a valamikor nagyon gazdag ember hírében álló egyéniség, ma teljesen magára hagyatva a legszükségesebbeket is nélkülözni kénytelen.

Ismételten kérem, ne haragudjon reám e sorokért, és fogadja ismételt jókívánságaimat. Kérem, hogy k[edves] Felesége őnagyméltóságának kézcsókom tolmácsolni szíveskedjék s vagyok

a legjobbakat kívánva igaz tisztelettel,

Székely Sándor

 

Jelzet: MNL OL XIX-C-1-n-172-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei; Egészségügy, Népjólét; Népjóléti Minisztérium; Molnár Erik miniszter iratai.

 

  

b.

A miniszter válaszlevele

[dátum nélkül]

Kedves Gyógyszerész Úr!

 

Leveléből örömmel értesültem, hogy egészségesen hazaérkezett.

Sajnálom, hogy még anyagilag is nagy kár érte és patikája, amely megélhetését biztosította volna, tönkrement.

Tekintettel arra, hogy országos viszonylatban is súlyos probléma a tönkrement és életképtelenné vált gyógyszertárak rekonstruálása, a vezetésem alatt álló minisztérium illetékes osztálya tárgyalásokat folytat a pénzügyminisztériummal az ilyen gyógyszertárak helyreállítására hitelkeret engedélyezése tárgyában. Mihelyt a tárgyalások eredményesen befejeződnek, módjában lesz Gyógyszerész Úrnak ilyen irányú kérelmét illetékes helyen benyújtani.

Szívélyes üdvözlettel,

[aláírás nélkül]

 

Székely Sándor Úrnak,

gyógyszerész

Kecskemét

 

Jelzet: MNL OL XIX-C-1-n-171-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei; Egészségügy, Népjólét; Népjóléti Minisztérium; Molnár Erik miniszter iratai.

 

  

c.

Székely Sándor tapasztalatainak felajánlása a gyógyszerészet helyzetének javítására

Kecskemét, 1945. november 20.

  

SZÉKELY SÁNDOR

gyógyszerész

KECSKEMÉT

 

T.

Dr. Molnár Erik úrnak

népjóléti miniszter

Budapest

  

Kedves Miniszter Úr!

 

Ne vegye részemről tolakodásnak, hogy abból az alkalomból, amidőn az új kormányban is megmaradt, szerencse kívánataimnak ezúton kifejezést adok.

Meg voltam győződve róla, hogy ez így is lesz, mert aki megismeri azt az igazságszerető és a kisembereket támogató érzelmeit az pártkülönbség nélkül hívévé szegődik.

Ezek a soraim is minden mellékgondolat nélkül őszinte érzelmeimnek akarnak kifejezői lenni, és kérem az én Istenemet, tartsa meg Önt jó egészségben hosszú évekig, hogy lendítsen egy kicsit ennek a tönkretett szegény hazánknak szomorú sorsán.

Figyelmébe ajánlom mostoha sorsra jutott gyógyszerészetet, melynek - ha nem venné tőlem szerénytelenségnek - talpra állításának érdekében, ha Pesten laknék, szívesen adnám meg praktikus tanácsaimat.

Fogadja nagyrabecsülésem kifejezését ismételten, s vagyok

 

őszinte és tisztelő híve

Székely Sándor

 

Kecskemét, 1945. nov[ember] 20.

 

Jelzet: MNL OL XIX-C-1-n-34-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei; Egészségügy, Népjólét; Népjóléti Minisztérium; Molnár Erik miniszter iratai.

 

 

d.

Molnár Erik válaszlevele

Budapest, 1945. november 30.

 

Budapest, 1945. november 30.

Székely Sándor

gyógyszerész Úrnak

Kecskemét

 

November 20-iki levelében kifejezett jókívánságaiért fogadja köszönetemet.

Örülnék, ha a gyógyszerészek helyzetének javítására vonatkozó elgondolásait írásban benyújtaná.

[aláírás nélkül]

 

Jelzet: MNL OL XIX-C-1-n-34-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei; Egészségügy, Népjólét; Népjóléti Minisztérium; Molnár Erik miniszter iratai.

 


Ezen a napon történt október 19.

1904

Megjelent Az Ifjúmunkás című lap, amelynek szervezése Bana Sándor nevéhez fűződik. Az újság, megjelenésétől fogva szocialista orgá-numnak...Tovább

1941

A német hadsereg közeledése miatt Moszkvában kihirdetik az ostromállapotot.Tovább

1956

Moszkvában elrendelik a harckészültséget a Magyarországon állomásozó szovjet különleges hadtestnél és a Baltikumi Katonai Körzetbe tartozó...Tovább

1960

Az Amerikai Egyesült Államok Kubával szemben teljes kereskedelmi embargót léptet életbe.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő