Levelek 1945-ből a népjóléti miniszterhez

„Nincs senkim, aki kiállna érdekeim mellett."

Révai József: „Kérem, hogy Makón nevezzék ki az ottani kórház személyzeti osztályára főorvosnak dr. Nyitrait és nem dr. Szászt. Ez a makói pártszervezet kérése, és a kérést én is támogatom." A népjóléti miniszter válasza: „Dr. Szászt az ottani főispán a minisztérium előzetes jóváhagyásával már kinevezte, de ennek megerősítése még nem történt meg. Így megvan a lehetősége, hogy ne dr. Szászt, hanem dr. Nyitrait nevezzék ki makói kórházi főorvossá."

17.

a.

Molnár László ügyvéd feljelentő levele a népjóléti miniszterhez

Budapest, 1945. október 31.

 

ELVTÁRS,

 

az alább írtakat nagy demokratikus napilapunkban nyílt levélnek szántam. Hogy mégsem az lett belőle, azt a közeli munkatársaival és barátaival többször folytatott eszmecsere alapján Önről kialakult véleményemnek és az Ön iránt érzett nagyrabecsülésemnek tulajdoníthatja.

Október utolsó hetében hivatalos ügyeim Pestre szólítottak. A Hadigondozó Hivatalban is dolgom volt. Ott legnagyobb meglepetésemre és megdöbbenésemre egyik vezető pozícióban dr. Balogh Pál miniszteri tanácsost találtam. Elállt a lélekzetem, [!] s önkéntelenül felvetődött bennem a kérdés: mit keres a kommunista miniszter minisztériumában ez a szélsőjobboldali gondolkodású, fasiszta érzelmi ember?

A másik, még nagyobb meglepetésem az volt, amikor megtudtam, hogy dr. Parády Jenő, a Hadigondozó Hivatal főnöke, ez a komoly, nagy tudású, demokratikus gondolkodású hadigondozási szakértő megtűri maga mellett Balogh Pált, holott talán ő tudja legjobban, hogy ez az ember ki volt.

Szédülten támolyogtam ki a Hivatalból, s azonnal Önt kerestem, elvtárs. Három alkalommal, azzal utasítottak el minisztériumából, hogy beteg. Lakásán pedig nem akartam zavarni. Pesten tovább nem maradhatok, így hát írásban teszem fel kérdéseimet. Talán jobb is így, legalább nem én, hanem megbízhatónak vélt belső emberei, munkatársai adhatják meg azokra a választ. Remélem, őszintén.

1.        Tudja-e Ön elvtárs, hogy Balogh Pál az elmúlt rezsimek alatt előbb a honvédelmi minisztériumban, majd legutóbb a felszabadulásig a propagandaügyi minisztériumban teljesített szolgálatot, s e helyeken hűségesen kiszolgálta a fasisztákat s az országvesztő Szálasit is?

2.        Tudja-e Ön elvtárs, hogy a propagandaügyi minisztériumban Balogh Pál a legutolsó pillanatig Lator Gézával és Alföldivel együtt szerkesztették a hírhedt

, amelyik egyik okozója volt országunk pusztulásának? Lator és Alföldi ülnek, Balogh Pál pedig tovább hinti a konkolyt!

3.        Tudja-e Ön elvtárs, hogy Balogh Pál az

és a aktív tagja volt?

4.        Tudja-e Ön elvtárs, hogy minisztériumának igazoló bizottsága nem volt illetékes Balogh Pál igazolására?

5.        Végül mi keresni valója van Balogh Pálnak az új magyar népi demokráciában?

Ha mindezt nem tudja, kérdezze meg azokat, akik e jó madarat ismerik. Parády Jenőt, Kenézi Vilmost, Meleghegyi Sándort és Cser Jánost, továbbá hallgattassa ki a letartóztatásban lévő Antal István volt minisztert, Latort és Alföldit. Esetleg még Imrédyt is.

Ön azonban elvtárs elméleti tudós, nem nagyon ért a rendőri munkához. Azért fogadja meg jó tanácsomat. A közmondás szerint: „Nem lehet dobbal verebet fogni." Így hát ne ajtóstól rontson Balogh Pálra, mert ez a ravasz úr reakciós barátai segítségével könnyen kisiklik kezei közül. Legyen bölcs és okos. Rajtaütésszerűen hívassa magához nevezetteket s tegye fel határozottan az előbbi kérdéseket. Biztosan tudom, hogy a válasz megdöbbentő lesz.

Vigyázzon elvtárs, Balogh Pált más is ismeri, s nem mindenki lesz olyan tapintatos, mint én. Balogh Pál könnyen az Ön veszte s Pártunk irgalmatlan meghurcoltatásának okozója lehet. Ennek pedig ma nem tehetjük ki a pártot.

Ezek után az Ön dolga, hogy mit hisz el, milyen kihallgatásokat eszközöl, és milyen intézkedéseket tesz. Talán a sors akarta, hogy ne személyesen adjam elő mondanivalómat, de ha szükség lesz rám, akkor jelentkezem. Jelentkezem, de csak akkor, ha nem intézkedne, és csak akkor is valamelyik nagy lapunkban nyílt levéllel, mert bármennyire nagyra becsülöm is, de a pártomat jobban féltem és szeretem.

Világ proletárjai egyesüljetek!

 

Budapest, 1945. október 31.

 

Szabadság!

Dr. Molnár László

ügyvéd

 

Jelzet: MNL OL XIX-C-1-n-101-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei; Egészségügy, Népjólét; Népjóléti Minisztérium; Molnár Erik miniszter iratai.

 

 

b.

A népjóléti miniszter titkárának levéltervezete

Budapest, 1945. november 8.

 

Levél-tervezet a Miniszter Úr részére

 

Dr. Molnár László úrnak,

ügyvéd

 

 

A f. év október 31-én kelt és Balogh Pál miniszteri osztálytanácsos múltjával foglalkozó levelében foglaltakra válaszolva az alábbiakról értesítem Elvtársamat.

A levelében megjelölt személyek kihallgatása a lefolytatott vizsgálat során megtörtént, azonban nem volt megállapítható, hogy Balogh Pál az „Országépítés" szerkesztésében részt vett, hasonlóképpen nem lehetett megállapítani azt sem, hogy nevezett a Magyar Megújulás Pártjának és a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségének tagja lett volna. Ezek kétségtelen megállapítása érdekében az eljárás folyik, felkérjük az Elvtársat, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokat mielőbb juttassa el hozzám.

Budapest, 1945. november hó 8-án.

 

Szabadság!

min. titkára [kézírással]

 

Jelzet: MNL OL XIX-C-1-n-102-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei; Egészségügy, Népjólét; Népjóléti Minisztérium; Molnár Erik miniszter iratai.

 

  


Ezen a napon történt november 08.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő