Levelek 1945-ből a népjóléti miniszterhez

„Nincs senkim, aki kiállna érdekeim mellett."

Révai József: „Kérem, hogy Makón nevezzék ki az ottani kórház személyzeti osztályára főorvosnak dr. Nyitrait és nem dr. Szászt. Ez a makói pártszervezet kérése, és a kérést én is támogatom." A népjóléti miniszter válasza: „Dr. Szászt az ottani főispán a minisztérium előzetes jóváhagyásával már kinevezte, de ennek megerősítése még nem történt meg. Így megvan a lehetősége, hogy ne dr. Szászt, hanem dr. Nyitrait nevezzék ki makói kórházi főorvossá."

Álláskérelmek

A minisztérium székházának keresése és a lakáshiány mellett a miniszterhez írott levelek szerzői nagy számban az állás és a biztos megélhetést adó munkahely érdekében emelték fel szavukat.

A munkanélküliség óriási méreteket öltött, és napról-napra nehezebb helyzetet teremtett az egész országban. Nemcsak a lakosság, de a kormány pénztárcája is üres volt, így a munkanélküliség leküzdésére irányuló törekvések úgyszólván megoldhatatlan feladat elé állították az ország vezetését. Dolgozni akaró emberek ezrei kerestek munkát, hogy megélhetésüket biztosítsák, családjukat eltartsák. A legnehezebb helyzetbe a bérből és fizetésből élők kerültek, akik az éhségtől menekülve még legszükségesebb ruhadarabjaiktól is megváltak, hogy azt élelmiszerre cseréljék. Az ellátási gondok, a feketézés és az élelmiszerek magas ára általában jellemzője volt az ország akkori helyzetének. A pengő leértékelése miatt százezrek kényszerültek arra, hogy közvetlen cserekereskedelem révén, „batyuzással", vidékre utazva jussanak élelmiszerhez. Voltak, akik családtagjukat, rokonukat, ismerősüket, barátaikat, sógort, komát igyekeztek munkához juttatni, mások nem saját érdekükben, hanem másokért emeltek szót. A levélírás célja minden esetben a közhivatal elnyerése volt.

Egyesek, a személyes ismeretségre hivatkozva, tegező formában írt levelükben úgy érezhették, hogy számukra talán jobban kinyílik annak az ajtaja, akinek „felvitte az Isten a dolgát". Így gondolkodott Hajnóczy Sándorné is, aki 1945 októberében keltezett kézírásos levelében a Molnár család „régi barátjaként" a kecskeméti ismerősök hogylétéről tájékoztatta a minisztert, s mintegy mellékesként, férjének egy bankban állást kért arra való hivatkozással, hogy „ha jó

élne, hozzáfordultam volna, a mostani nehéz helyzetünkben, tudom, meghallgatott volna." A személyes, közvetlen[kedő] hangvétel ellenére a válasz elutasító volt, mivel „nincs lehetőség arra, hogy magánvállalatoknál személyi kérdésekben interveniáljak" - írta a miniszter. (Lásd a 13. a-b. számú forrásokat!)

Az állami szociálpolitika feladatairól és a szociálpolitikai szervekről az 1945 augusztusában megjelent 6300/1945. M. E. sz. kormányrendelet és ennek végrehajtásáról az 1945 novemberében kiadott 4700/1945. N. M. rendelet intézkedett. A rendelet kiadásával új és szervezett formát öltött az állami szociálpolitika, ugyanis állami feladatként jelölte meg a „dolgozó néposztályok" szociális helyzetének javítását, emelését. Erre a rendeletre hivatkozva adott be álláskérelmet

, Debrecen város polgármestere, aki állásra szerette volna elhelyezni Csáky Sándor városi tanácsost, aki korábban „a szociális igazgatás terén igen eredményes munkásságot fejtett ki", és mindig „a munkásság érdekeinek bátor szószólója volt". A kiszemelt állást azonban már betöltötték, így a miniszter egy másik, az „egyik tiszántúli vármegye kinevezésére terjesztette" elő felvételét. (Lásd a 9. a-c. számú forrásokat!)

, a népszerű író egyik ismerősét a budapesti. állami gyermekvédelmi osztályhoz próbálta elhelyezni 1945. augusztus 27-én írt levelében. (Lásd a 7. a-b. számú forrásokat!) A Magyar Kommunista Párt újpesti szervezete pedig egy „elvtársunkat" egyenest a Népjóléti Minisztérium lakásügyi osztályán szerette volna látni előadói beosztásban. A levél időpontjában zajlott a lakásügyi főosztály átszervezése, így „ennek megtörténte után módot fogok keresni arra, hogy [...] elvtársat a lakásügyi főosztályra, szolgálattételre berendeljem" - szólt a hivatalos miniszteri válasz. (Lásd a 10. a-b. számú forrásokat!)

,  aki ekkor képviselősége mellett a Magyar Kommunista Párt Politikai Bizottságának a tagja és a Szabad Nép főszerkesztője volt, egy makói tiszti főorvosi kinevezés ügyében járt el a miniszternél. A válaszlevél rendkívül lakonikus volt, egyúttal utalt a kommunista nómenklatúrán belüli rangsorra is: a kinevezés megtörtént. (Lásd a 16. a-b. számú forrásokat!)

 

Ezen a napon történt március 03.

1918

A breszt-litovszki békeszerződés (más néven breszti béke) Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak (Németország és az Osztrák–Magyar...Tovább

1918

Bartók Béla II. vonósnégyesének premierje.Tovább

1922

Hidegkuti Nándor válogatott labdarúgó, az Aranycsapat tagja (†2002)Tovább

1924

II. Abdul-Medzsidet megfosztják trónjától és családjával együtt száműzik Törökországból.Tovább

1945

Megalakult a Független Kisgazda-és Polgári Párt Ifjúsági Csoportja. Az alakuló gyűlésen résztvevők megvitatták a feladatokat, és megvá-...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő