Múzeumok és forradalom

A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.

Az Iparművészeti Múzeum 1956. december 28-i kérelme a Népművelési Minisztériumhoz a vele egy épületben elhelyezett Iparművészeti Főiskola elköltöztetésére

3-01-379/956

Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztály
Budapest

Az Iparművészeti Múzeum épületét az ez év októberi-novemberi események folyamán igen súlyos kár érte. A károkat több beadványokban részleteztem, ezúttal csak röviden jelzem azokat, melyek a raktározás biztonságát, ma is, a megindult helyreállítási munkálatok ellenére is veszélyeztetik.

A múzeum tetőzete - a cserepek, faszerkezet és esőlevezető csatornák, - kb. 90%-ban megsérült. Kupolájának cserép burkolata teljesen megsemmisült, vasszerkezete részben hasznavehetetlenné vált. Az üvegcsarnok üvegteteje teljesen beomlott. Az épület falai öt nagy és sok kisebb belövést kaptak. Ablakai, ablaktokok és keretek szintén nagy részben megsemmisültek.

Nem is említve ezúttal az egyéb károkat, a fentiek is súlyos beázást és beázási veszélyt eredményeztek. Pl. egyik legértékesebb raktárunk, a szőnyeg raktár, már az első esőzések alkalmával teljesen beázott (és ha a szőnyegeket nem szállítjuk a biztonságos földszinti helyiségbe, felmérhetetlen kár keletkezik). Az ablaktalan és belövéses helyiségek nedvesség ellen természetesen akkor sem nyújtanak védelmet, ha majd a tető felettük elkészül. Hosszú ideig nyitva álltak, s így annyira átnedvesedtek, hogy helyreállításuk után is legalább egy évre kell becsülnünk a kiszáradás időtartamát. Ugyanez a helyzet a Kerámiaművesség története című kiállítás belövéses helyiségeivel, valamint az üvegcsarnokhoz csatlakozó kiállítási helyiségekkel, holott múzeumunkat mielőbb át kívánnánk adni népművelő rendeltetésének, és kiállításainkat, ha csökkentett terjedelemben is, de mielőbb szeretnénk ismét megnyitni a már egyre gyakrabban jelentkező látogatók számára. Statikailag és nedvesség tekintetében veszélyeztetett helyiségben azonban sem raktárat, sem kiállítást nem helyezhetünk el.

[...]

A Múzeumon keresztül való ellenőrizhetetlen közlekedés mindig nagy problémát jelentett számunkra, különösen súlyos következményekkel járt legutóbb az októberi-novemberi harci események folyamán, mikor a Múzeum bejáratain behatolni nem tudó elemek az épületet megkerülve a Főiskola bejáratán át léptek be az épületbe, amely részben ennek és a bent folyó harcoknak következtében vált rommá. Ez is intő példa arra nézve, hogy épületünk és múzeális [!] anyagunk biztonsága csak úgy érhető el, ha az összes bejáratok a Múzeum kezében vannak, s az épületben lehetőleg nem foglal helyet idegen szerv.

[...]

1956. december 28.

Dr. Dobrovits Aladár
főigazgató

 

MOL XIX-I-3-a-8630-18112-1956. (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-18112-es csoportszám). Tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 16.

1919

Eperjesen kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot.Tovább

1940

A Szovjetunió megkezdi Észtország megszállását.Tovább

1944

Jaross Andor belügyminiszter a közrend és a közbiztonság megőrzésére hivatkozva feloszlatja a Gyermekbarát Egyesületet. A "veszélyt...Tovább

1948

A Nemzetgyűlés elfogadja az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot (1948:XXXIII. tv.), amelynek végrehajtása...Tovább

1958

Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós halálos ítéletének végrehajtása.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő