Horvátország kikiáltja függetlenségét.Tovább
Múzeumok és forradalom
A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.
Az Iparművészeti Múzeum 1956. december 28-i kérelme a Népművelési Minisztériumhoz a vele egy épületben elhelyezett Iparművészeti Főiskola elköltöztetésére
3-01-379/956
Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztály
Budapest
Az Iparművészeti Múzeum épületét az ez év októberi-novemberi események folyamán igen súlyos kár érte. A károkat több beadványokban részleteztem, ezúttal csak röviden jelzem azokat, melyek a raktározás biztonságát, ma is, a megindult helyreállítási munkálatok ellenére is veszélyeztetik.
A múzeum tetőzete - a cserepek, faszerkezet és esőlevezető csatornák, - kb. 90%-ban megsérült. Kupolájának cserép burkolata teljesen megsemmisült, vasszerkezete részben hasznavehetetlenné vált. Az üvegcsarnok üvegteteje teljesen beomlott. Az épület falai öt nagy és sok kisebb belövést kaptak. Ablakai, ablaktokok és keretek szintén nagy részben megsemmisültek.
Nem is említve ezúttal az egyéb károkat, a fentiek is súlyos beázást és beázási veszélyt eredményeztek. Pl. egyik legértékesebb raktárunk, a szőnyeg raktár, már az első esőzések alkalmával teljesen beázott (és ha a szőnyegeket nem szállítjuk a biztonságos földszinti helyiségbe, felmérhetetlen kár keletkezik). Az ablaktalan és belövéses helyiségek nedvesség ellen természetesen akkor sem nyújtanak védelmet, ha majd a tető felettük elkészül. Hosszú ideig nyitva álltak, s így annyira átnedvesedtek, hogy helyreállításuk után is legalább egy évre kell becsülnünk a kiszáradás időtartamát. Ugyanez a helyzet a Kerámiaművesség története című kiállítás belövéses helyiségeivel, valamint az üvegcsarnokhoz csatlakozó kiállítási helyiségekkel, holott múzeumunkat mielőbb át kívánnánk adni népművelő rendeltetésének, és kiállításainkat, ha csökkentett terjedelemben is, de mielőbb szeretnénk ismét megnyitni a már egyre gyakrabban jelentkező látogatók számára. Statikailag és nedvesség tekintetében veszélyeztetett helyiségben azonban sem raktárat, sem kiállítást nem helyezhetünk el.
[...]
A Múzeumon keresztül való ellenőrizhetetlen közlekedés mindig nagy problémát jelentett számunkra, különösen súlyos következményekkel járt legutóbb az októberi-novemberi harci események folyamán, mikor a Múzeum bejáratain behatolni nem tudó elemek az épületet megkerülve a Főiskola bejáratán át léptek be az épületbe, amely részben ennek és a bent folyó harcoknak következtében vált rommá. Ez is intő példa arra nézve, hogy épületünk és múzeális [!] anyagunk biztonsága csak úgy érhető el, ha az összes bejáratok a Múzeum kezében vannak, s az épületben lehetőleg nem foglal helyet idegen szerv.
[...]
1956. december 28.
Dr. Dobrovits Aladár
főigazgató
MOL XIX-I-3-a-8630-18112-1956. (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-18112-es csoportszám). Tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 10.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő