Múzeumok és forradalom

A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.

Jegyzőkönyv a jászberényi Jász Múzeumban történt október-novemberi eseményekről

Jegyzőkönyv,

mely felvétetett a Jászberényi Jász-Múzeum irodahelységében [!], 1957. február 4-én. Jelen vannak: Korek József, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának m[egbízott] vezetője, Budai Gyula miniszt[ériumi] előadó és Erdész Sándor múzeumvezető.

Korek Józsefnek arra a kérdésére, hogy mondja el az október 23-át követő eseményekben való részvételét, Erdész Sándor szó szerint a következőket mondja:

„November [!] 28-án vagy 29-én délben rádiófelhívás hangzott el a Kossuth adóban arra vonatkozóan, hogy a budapesti ifjúsághoz hasonlóan a vidéki ifjúság is alakítsa meg a Forradalmi Ifjúsági Szövetséget. E felhívás alapján Jászberényben megalakult november [!] 30-án este a Jászberényi Forradalmi Ifjúsági Szövetség. Az Ifjúsági Szövetség november 1-én a Lehel-szálló nagytermében nagygyűlést tartott, ahol engem a vezetőségbe választottak be. Ez a szövetség a DISZ helyébe lépett volna. Ekkor a Dózsa laktanya forradalmi katonatanácsa katonai vezetőt adott az ifjúsághoz. A Szövetségnél mindössze 2 db puska és géppisztoly volt, amivel a honvédtiszt (főhadnagy) az oktatást megkezdte. Tudomásom szerint a honvédség és a Jászberényi Forradalmi Tanács a Járásbíróságra november 3-án délután vitt fegyvereket, de lőszer nélkül. Az ifjúság tagjai nem voltak felfegyverezve. Még november 1-én a nemzetőrség parancsnoka 60 fiatalt kért a nemzetőrséghez. Ezeket a fiatalokat rendfenntartó szolgálatuk idejére a nemzetőrség látta el fegyverrel. November 4-én reggel, mikor meghallottam a Nagy Imre-féle rádiófelhívást, bejöttem a múzeumba, hogy a múzeum értékesebb tárgyait biztonságba helyezzem. Előző este telefondrótot húztak a könyvtár és a múzeum iroda között a honvédség tagjai. November 4-én reggel szerelték volna be a telefont. Mivel a készülék rossz volt, visszavitték. Így telefon összeköttetés nem volt. Ezt honvédtiszt-helyettesek végezték parancsnokaik utasítására. 4-én délelőtt az értéktárgyak biztonságba helyezésével voltam elfoglalva. Délelőtt folyamán honvédtisztek irányításával fegyvereket hoztak a tanácsháza udvarára. A fegyverek egy részét a múzeum udvarán tisztították meg. A körülmények között [!] ez ellen akkor nem tiltakozhattam. 11 órakor - a fegyverkiosztást irányító főhadnagy szerint - Varga honvédőrnagy arra adott parancsot, hogy a fegyvereket le kell adni, mivel megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány. A főhadnagy vezetésével ekkor a Forradalmi Ifjúsághoz tartozó fiatalok a fegyvereiket a Járásbíróság épületébe vitték, és ott leadták. 4-én délben megszűnt a jászberényi ifjúsági szövetség, a fiatalokat haza küldtük. Az itt lévő üres ládákból 3-4-et felvittem a múzeum padlására, mivel deszkaanyagra a múzeumnak polcépítés céljára szüksége volna. A múzeumi tárgyak elásása után 4-én 12 órakor hazamentem azzal a tudattal, hogy az ifjúsági szövetséghez tartozó fiataloknál sem fegyver, sem lőszer nincs kinn, mint ahogy ez valójában is volt. Mint előbb említettem, a nemzetőrök közül [többen] tagjai voltak az ifjúsági szövetségnek, és a nemzetőröket ekkor nem fegyverezték le. A harc idején feleségemmel a Fazekas u[tca] 21. sz[ám] alatti szomszédos házban tartózkodtam. Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy ellenforradalmi törekvéseink nem voltak, s a szövetséget a nemzeti kormány támogatására akartuk megszervezni. A múzeumba november 6-án délelőtt 9 órakor jöttem be. Semmiféle tárgy nem hiányzott, a múzeum azonban ablaksérülést szenvedett. Az üvegtörmeléket november 5-én [!] Sződi Béla hivatalsegéddel takarítottuk ki. November 7-én délután 2 órakor az ÁVH helyi dolgozói és Oláh János V.B. titkár behatoltak a múzeumba, amikor elvitték a Megyei tanács itt lévő magnetofonját, mellyel néprajzi gyűjtéseket végeztem. November 9-én jöttem be a múzeumba, amikor a bejárati ajtót nyitva, feltörve találtam. Dombai József, a Tanács hivatalsegédje közölte velem, hogy a telefondrót miatt jöttek be a múzeumba, és a rendőrségre vitték a magnetofont. Haladéktalanul átmentem a rendőrségre, hogy a magnetofont visszakérjem. Ott a 15. számú szobában Gergely és Gyimesi nevű ÁVH tisztek és szovjet tisztek voltak. Kérésükre a magnetofon-szalagokat lejátszottam. Mivel megállapították, hogy a szalagokon csak népzenei felvételek vannak, a készüléket visszaadták. November 10-én délután a lakásomról felhívattak, hogy a múzeumot megnézzék. Jelen volt Oláh János V.B. titkár, Fülöp Gyula főhadnagy légolt[almi] városparancsnok, Szabó József városi gondnok, Dombai József hivatalsegéd, egy szovjet tiszt és néhány szovjet katona. A múzeumot átkutatták. Ekkor meglátták az üres ládákat is. Később tudtam meg, hogy ezen a napon felásták Dombai József útmutatása szerint a vasládát, melyben a múzeumi tárgyakat elástam. Ezt azonban Dombai közlése szerint, Oláh János utasítására 12-én nem kaptam vissza. Még november 4-e előtt a múzeum írógépét átvittem a Könyvtárba, ahol leveleket gépeltem rajta. Ez az írógép ott maradt, és 5-én átvitték a rendőrségre. A könyvtárból - ahol az ifjúsági szövetségnek központja volt - más tárgyakat is átvittek a rendőrségre, nyomozás végett. A megyei tanács népművelési osztályának vezetője, Kádár Gusztáv közvetett úton értesült az itteni eseményekről. Majd ezt követő napok egyikén kijött, és többek között kérte a helyi szerveket, hogy a múzeumnak a tárgyakat adják vissza. Ez meg is történt, a múzeum visszakapta az elásott tárgyakat és az írógépet, s a magnetofont egyenesen Szolnokra szállították. Attól kezdve zavartalanul dolgoztam a Jász Múzeumban.

K. m. f. [Kelt mint fent]

Korek József
Művelődésügyi Minisztérium
m[eg] b[ízott] főoszt[ály] vez[ető]

Budai Gyula
min[isztériumi] előadó


múzeumvezető

MOL XIX-I-3-a-1403-063-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 1403-063-as csoportszám). Tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 16.

1919

Eperjesen kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot.Tovább

1940

A Szovjetunió megkezdi Észtország megszállását.Tovább

1944

Jaross Andor belügyminiszter a közrend és a közbiztonság megőrzésére hivatkozva feloszlatja a Gyermekbarát Egyesületet. A "veszélyt...Tovább

1948

A Nemzetgyűlés elfogadja az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot (1948:XXXIII. tv.), amelynek végrehajtása...Tovább

1958

Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós halálos ítéletének végrehajtása.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő