Múzeumok és forradalom

A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.

A Művelődésügyi Minisztérium (Népművelési Minisztérium) válasza a Kultúrkapcsolatok Intézetének megkeresésére

Kiss Sári osztályvezető elvtársnőnek                                       Hiv[atkozási] sz[ám]: 50/6
Kultúrkapcsolatok Intézete
Budapest

Hivatkozott számú ügyiratukra válaszolva tájékoztatás végett az alábbiakban megküldöm a magyar múzeumokat ért károsodásról hozzávetőlegesen készült tájékoztatómat.
Vidéki múzeumainknál jelentősebb károsodás nem történt. Néhány helyen kisebb-nagyobb üvegkárok voltak, és egy-két helyről kaptunk jelentést néhány tárgy eltűnéséről.
Az országos múzeumoknak egy része sértetlen, míg a következő múzeumoknál nagyobb fokú károk keletkeztek. Így:

Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum
A múzeum épületének a Múzeum utcai és Puskin utcai sarki része rongálódott meg legjobban. Itt 2300 m2 tetőszerkezet pusztult el. Kiégett a III. emeleti padlástér, Afrika kiállítási helyiség, és a II. emeleti term[észet] tud[ományi] helyiség. (Az itt keletkezett károknak pontos felmérése csak műszaki tervek elkészítése után lehetséges.)
Teljesen elpusztult: csigagyűjtemény, kétéltű-hüllő gyűjtemény, madárgyűjtemény, alacsonyrendű állatok gyűjteménye, halgyűjtemény, odonata-orthoptera gyűjtemény, acarina-gyűjtemény, valamint az őslénytár 70%-a, ásványtár 60%-a. Részleges kár: lepkegyűjtemény 10-15%, embertani gyűjtemény 30%, bogárgyűjtemény 10%, légygyűjtemény 25-30%, poloskagyűjtemény 25-30%-a pusztult el. Ezen kívül teljes szakkönyvtári anyag, műszerek, berendezések és a raktári galéria.
Fenti károk a Természettudományi Múzeum veszteségét jelentik.
Ugyanebben az épületben elhelyezett Történeti Múzeum és a Széchenyi Könyvtár anyagában jelentősebb károsodás nem történt.

Természettudományi Múzeum
Baross u. 13.
A múzeumot ért veszteségekről a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumot ért károsodás felsorolásában számoltunk be. A Természettudományi Múzeum Baross utcai épületében több millió forintra tehető az épületkár. Leégett (és tönkrement), illetve elpusztult a múzeum komoly értéket képviselő tárló, szekrények, irodagépek, és egyéb bútor felszerelése. Ezen kívül elégtek, illetve megsemmisültek a múzeum felbecsülhetetlen értékű tudományos anyagai.

Iparművészeti Múzeum
IX: Üllői u. 33-37.
Az Iparművészeti Múzeumot ért épületkár szintén több millió forintra tehető (ha sor kerül az épületnek a régi formájában való visszaállítására).
Elpusztult a könyvtári állomány 10%-a, a folyóirat-állománynak pedig 50%-a. Ezen kívül némi bútorkár is keletkezett. Jelentős károsodást szenvedett az üveg és kerámia gyűjteményi és kiállítási anyag.

Budapesti Történeti Múzeum
I. Szentháromság u. 2.
Főképpen a múzeum Újkori osztályán (Kiscelli u.) történt jelentősebb károsodás az állóeszközökben. Ugyancsak a múzeumhoz tartozó pesterzsébeti múzeumnál esett említésre méltó károsodás. Itt azonban a szakanyagban nincs veszteség.

Budapest, 1957. május 10.

MOL XIX-I-3-a-8630-342-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 8630-342-es csoportszám). Kiadmányozott fogalmazvány, olvashatatlan aláírás.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 16.

1919

Eperjesen kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot.Tovább

1940

A Szovjetunió megkezdi Észtország megszállását.Tovább

1944

Jaross Andor belügyminiszter a közrend és a közbiztonság megőrzésére hivatkozva feloszlatja a Gyermekbarát Egyesületet. A "veszélyt...Tovább

1948

A Nemzetgyűlés elfogadja az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot (1948:XXXIII. tv.), amelynek végrehajtása...Tovább

1958

Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós halálos ítéletének végrehajtása.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő