Múzeumok és forradalom

A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.

A Művelődésügyi Minisztérium (Népművelési Minisztérium) válasza a Kultúrkapcsolatok Intézetének megkeresésére

Kiss Sári osztályvezető elvtársnőnek                                       Hiv[atkozási] sz[ám]: 50/6
Kultúrkapcsolatok Intézete
Budapest

Hivatkozott számú ügyiratukra válaszolva tájékoztatás végett az alábbiakban megküldöm a magyar múzeumokat ért károsodásról hozzávetőlegesen készült tájékoztatómat.
Vidéki múzeumainknál jelentősebb károsodás nem történt. Néhány helyen kisebb-nagyobb üvegkárok voltak, és egy-két helyről kaptunk jelentést néhány tárgy eltűnéséről.
Az országos múzeumoknak egy része sértetlen, míg a következő múzeumoknál nagyobb fokú károk keletkeztek. Így:

Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum
A múzeum épületének a Múzeum utcai és Puskin utcai sarki része rongálódott meg legjobban. Itt 2300 m2 tetőszerkezet pusztult el. Kiégett a III. emeleti padlástér, Afrika kiállítási helyiség, és a II. emeleti term[észet] tud[ományi] helyiség. (Az itt keletkezett károknak pontos felmérése csak műszaki tervek elkészítése után lehetséges.)
Teljesen elpusztult: csigagyűjtemény, kétéltű-hüllő gyűjtemény, madárgyűjtemény, alacsonyrendű állatok gyűjteménye, halgyűjtemény, odonata-orthoptera gyűjtemény, acarina-gyűjtemény, valamint az őslénytár 70%-a, ásványtár 60%-a. Részleges kár: lepkegyűjtemény 10-15%, embertani gyűjtemény 30%, bogárgyűjtemény 10%, légygyűjtemény 25-30%, poloskagyűjtemény 25-30%-a pusztult el. Ezen kívül teljes szakkönyvtári anyag, műszerek, berendezések és a raktári galéria.
Fenti károk a Természettudományi Múzeum veszteségét jelentik.
Ugyanebben az épületben elhelyezett Történeti Múzeum és a Széchenyi Könyvtár anyagában jelentősebb károsodás nem történt.

Természettudományi Múzeum
Baross u. 13.
A múzeumot ért veszteségekről a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumot ért károsodás felsorolásában számoltunk be. A Természettudományi Múzeum Baross utcai épületében több millió forintra tehető az épületkár. Leégett (és tönkrement), illetve elpusztult a múzeum komoly értéket képviselő tárló, szekrények, irodagépek, és egyéb bútor felszerelése. Ezen kívül elégtek, illetve megsemmisültek a múzeum felbecsülhetetlen értékű tudományos anyagai.

Iparművészeti Múzeum
IX: Üllői u. 33-37.
Az Iparművészeti Múzeumot ért épületkár szintén több millió forintra tehető (ha sor kerül az épületnek a régi formájában való visszaállítására).
Elpusztult a könyvtári állomány 10%-a, a folyóirat-állománynak pedig 50%-a. Ezen kívül némi bútorkár is keletkezett. Jelentős károsodást szenvedett az üveg és kerámia gyűjteményi és kiállítási anyag.

Budapesti Történeti Múzeum
I. Szentháromság u. 2.
Főképpen a múzeum Újkori osztályán (Kiscelli u.) történt jelentősebb károsodás az állóeszközökben. Ugyancsak a múzeumhoz tartozó pesterzsébeti múzeumnál esett említésre méltó károsodás. Itt azonban a szakanyagban nincs veszteség.

Budapest, 1957. május 10.

MOL XIX-I-3-a-8630-342-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 8630-342-es csoportszám). Kiadmányozott fogalmazvány, olvashatatlan aláírás.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt február 09.

1904

A Togo admirális vezette japán flotta Port Arthur külső kikötőjében három orosz hadihajót harcképtelenné tesz. Ez az orosz-japán háború...Tovább

1918

Ukrajna függetlenné válik, elszakad Szovjet-Oroszországtól. Békeszerződés Ukrajna és a központi hatalmak (Németországés az Osztrák–Magyar...Tovább

1921

Megalakult a Magyar Vöröskereszt Ifjúsági Szervezete. Az 1921–1922-es tanévben 103 ifjúsági csoport tevékenykedett 2250 taggal....Tovább

1957

Horthy Miklós ellentengernagy, Magyarország kormányzója (*1868)Tovább

1977

Szergej Vlagyimirovics Iljusin szovjet repülőgéptervező mérnök (*1894)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/5-6.

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.

Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.

Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.

Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.

Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.

 

Budapest, 2024. december 18.

Miklós Dániel
főszerkesztő