Múzeumok és forradalom

A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.

A Művelődésügyi Minisztérium (Népművelési Minisztérium) válasza a Kultúrkapcsolatok Intézetének megkeresésére

Kiss Sári osztályvezető elvtársnőnek                                       Hiv[atkozási] sz[ám]: 50/6
Kultúrkapcsolatok Intézete
Budapest

Hivatkozott számú ügyiratukra válaszolva tájékoztatás végett az alábbiakban megküldöm a magyar múzeumokat ért károsodásról hozzávetőlegesen készült tájékoztatómat.
Vidéki múzeumainknál jelentősebb károsodás nem történt. Néhány helyen kisebb-nagyobb üvegkárok voltak, és egy-két helyről kaptunk jelentést néhány tárgy eltűnéséről.
Az országos múzeumoknak egy része sértetlen, míg a következő múzeumoknál nagyobb fokú károk keletkeztek. Így:

Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum
A múzeum épületének a Múzeum utcai és Puskin utcai sarki része rongálódott meg legjobban. Itt 2300 m2 tetőszerkezet pusztult el. Kiégett a III. emeleti padlástér, Afrika kiállítási helyiség, és a II. emeleti term[észet] tud[ományi] helyiség. (Az itt keletkezett károknak pontos felmérése csak műszaki tervek elkészítése után lehetséges.)
Teljesen elpusztult: csigagyűjtemény, kétéltű-hüllő gyűjtemény, madárgyűjtemény, alacsonyrendű állatok gyűjteménye, halgyűjtemény, odonata-orthoptera gyűjtemény, acarina-gyűjtemény, valamint az őslénytár 70%-a, ásványtár 60%-a. Részleges kár: lepkegyűjtemény 10-15%, embertani gyűjtemény 30%, bogárgyűjtemény 10%, légygyűjtemény 25-30%, poloskagyűjtemény 25-30%-a pusztult el. Ezen kívül teljes szakkönyvtári anyag, műszerek, berendezések és a raktári galéria.
Fenti károk a Természettudományi Múzeum veszteségét jelentik.
Ugyanebben az épületben elhelyezett Történeti Múzeum és a Széchenyi Könyvtár anyagában jelentősebb károsodás nem történt.

Természettudományi Múzeum
Baross u. 13.
A múzeumot ért veszteségekről a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumot ért károsodás felsorolásában számoltunk be. A Természettudományi Múzeum Baross utcai épületében több millió forintra tehető az épületkár. Leégett (és tönkrement), illetve elpusztult a múzeum komoly értéket képviselő tárló, szekrények, irodagépek, és egyéb bútor felszerelése. Ezen kívül elégtek, illetve megsemmisültek a múzeum felbecsülhetetlen értékű tudományos anyagai.

Iparművészeti Múzeum
IX: Üllői u. 33-37.
Az Iparművészeti Múzeumot ért épületkár szintén több millió forintra tehető (ha sor kerül az épületnek a régi formájában való visszaállítására).
Elpusztult a könyvtári állomány 10%-a, a folyóirat-állománynak pedig 50%-a. Ezen kívül némi bútorkár is keletkezett. Jelentős károsodást szenvedett az üveg és kerámia gyűjteményi és kiállítási anyag.

Budapesti Történeti Múzeum
I. Szentháromság u. 2.
Főképpen a múzeum Újkori osztályán (Kiscelli u.) történt jelentősebb károsodás az állóeszközökben. Ugyancsak a múzeumhoz tartozó pesterzsébeti múzeumnál esett említésre méltó károsodás. Itt azonban a szakanyagban nincs veszteség.

Budapest, 1957. május 10.

MOL XIX-I-3-a-8630-342-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 8630-342-es csoportszám). Kiadmányozott fogalmazvány, olvashatatlan aláírás.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 24.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő