Múzeumok és forradalom

A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.

A Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályának 1956. december 14-ei utasítása a múzeumok jelentéstételéről

Múzeumvezető Kartársnak
Székhelyén

Október 23. óta a rendszeres kapcsolat megszűnt a vidéki múzeumok és az irányító főhatóság között.

Múzeumainkról a múzeumvezető, illetve a múzeumi dolgozók személyes tájékoztatásaiból és közvetett értesülésekből van tudomásunk.

A Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatóságának tájékoztatást kérő körlevelére csak igen kevés válasz érkezett.

A hivatali fegyelem helyreállítása szükségessé teszi, hogy múzeumaink haladéktalanul eleget tegyenek az állami fegyelem betartásának.

Szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a múzeumok legfőbb irányító szerve változatlanul a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya. Tájékoztatásképpen közöljük, hogy előkészítés előtt áll a Népművelési és [az] Oktatás[ügy]i Minisztérium egyesítéséből az új Művelődésügyi Minisztérium felállítása. Ezzel kapcsolatban, figyelembe véve a múzeumi terület javaslatait és a főfelügyeleti hatóság tapasztalatait, javaslatot készített a Főosztály a múzeumügy irányításának az eddiginél megfelelőbb, alkalmasabb formájú átszervezésére. Az átszervezés legfőbb elvének a múzeumok lehető legnagyobb önállóságát, a tartalmi irányítás társadalmi formáját és az állami igazgatás jellegzetesen igazgatási és ellenőrzési szerepét tartja. Ennek megvalósulása érdekében egy új ügyintéző középhatóság felállítását tervezzük. Ez a középhatóság közvetlenül az új minisztérium főfelügyelete alatt működnék. Magába foglalná az országos és vidéki múzeumok küldötteiből álló úgynevezett Múzeumi Tanácsot, és az ennek közvetlenül alárendelt kis létszámú igazgatási végrehajtó szervezetet és a jelenlegi Gazdasági Igazgatóságot.

Az új irányító hatóság helyes szervezetének kialakítását a budapesti országos múzeumok tudományos dolgozóiból egybehívott értekezlet elé terjesztettük, ez a javaslatot megvitatta és azt kereteiben, célkitűzéseiben helyesnek minősítette. A posta és közlekedési nehézségek miatt a vidéki múzeumok képviselőit nem tudtuk meghívni. A tárgyalásokon azonban a vidéki múzeumok igazgatásának szempontjait az értekezlet szem előtt tartotta.

Az átszervezésre és a meginduló normális igazgatási kapcsolatokra tekintettel, kérem Múzeumvezető kartársat, hogy soron kívül, sürgősen jelenteni szíveskedjék a következőket:
Milyen épületkárok keletkeztek az esetleges harcok következtében?

  1. Van-e a tudományos gyűjteményekben veszteség? (Erről részletes tájékoztatást kérünk.)
  2. Milyen intézkedéseket tett a múzeum a károk helyreállítása és a tudományos anyag biztonságba helyezése érdekében.
  3. Adjon tájékoztatást a Múzeumvezető kartárs a múzeum személyi állományáról, név szerint jelentse azokat, akik november 10. óta a múzeumba[n] nem teljesítenek szolgálatot. Pontosan közölje, hogy ez időpont után a múzeum dolgozói közül kik távoztak el, van-e tudomása jelenlegi tartózkodási helyükről.
  4. Szíveskedjék tájékoztatást adni arról, hogy helyre állott-e a múzeum normális tervszerű munkája, ha nem, milyen akadályai vannak ennek. (Kiállítások nyitva vannak-e, munkaidő időtartama stb.)

Ismételten kérem, hogy jelentését a lehető legsürgősebben, esetleg személyesen vagy küldönc útján juttassa el a Főosztály (Bp. V. ker. Báthory 10. IIII. o. [!)]).

Kézírásos megjegyzés a szöveg alján:
Elment az összes vidéki múzeumnak.
[1956.] XII. 17.

MOL XIX-I-3-a-8630-3345-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-3345-ös csoportszám). Kiadmányozott fogalmazvány, olvashatatlan szignóval.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 24.

1905

Szövetségi szerződést kötnek egymással II. Vilmos német császár és II. Miklós orosz cár. A cár utóbb visszavonja aláírását, és az antant...Tovább

1946

Rajk László belügyminiszter – Antall József újjáépítési miniszter előterjesztésére – a KALOT budapesti egyesületének minden ingó- és...Tovább

1962

Az 1996-ig tartó „A Ki mit tud?”, a Magyar Televízió kulturális tehetségkutató sorozatának indulása. A versenyzők különböző kategóriákban...Tovább

1969

Visszaérkezik a Földre az Apollo–11, az első sikeres amerikai holdexpedíció űrhajójaTovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő