Múzeumok és forradalom

A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.

A Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályának 1956. december 14-ei utasítása a múzeumok jelentéstételéről

Múzeumvezető Kartársnak
Székhelyén

Október 23. óta a rendszeres kapcsolat megszűnt a vidéki múzeumok és az irányító főhatóság között.

Múzeumainkról a múzeumvezető, illetve a múzeumi dolgozók személyes tájékoztatásaiból és közvetett értesülésekből van tudomásunk.

A Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatóságának tájékoztatást kérő körlevelére csak igen kevés válasz érkezett.

A hivatali fegyelem helyreállítása szükségessé teszi, hogy múzeumaink haladéktalanul eleget tegyenek az állami fegyelem betartásának.

Szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a múzeumok legfőbb irányító szerve változatlanul a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya. Tájékoztatásképpen közöljük, hogy előkészítés előtt áll a Népművelési és [az] Oktatás[ügy]i Minisztérium egyesítéséből az új Művelődésügyi Minisztérium felállítása. Ezzel kapcsolatban, figyelembe véve a múzeumi terület javaslatait és a főfelügyeleti hatóság tapasztalatait, javaslatot készített a Főosztály a múzeumügy irányításának az eddiginél megfelelőbb, alkalmasabb formájú átszervezésére. Az átszervezés legfőbb elvének a múzeumok lehető legnagyobb önállóságát, a tartalmi irányítás társadalmi formáját és az állami igazgatás jellegzetesen igazgatási és ellenőrzési szerepét tartja. Ennek megvalósulása érdekében egy új ügyintéző középhatóság felállítását tervezzük. Ez a középhatóság közvetlenül az új minisztérium főfelügyelete alatt működnék. Magába foglalná az országos és vidéki múzeumok küldötteiből álló úgynevezett Múzeumi Tanácsot, és az ennek közvetlenül alárendelt kis létszámú igazgatási végrehajtó szervezetet és a jelenlegi Gazdasági Igazgatóságot.

Az új irányító hatóság helyes szervezetének kialakítását a budapesti országos múzeumok tudományos dolgozóiból egybehívott értekezlet elé terjesztettük, ez a javaslatot megvitatta és azt kereteiben, célkitűzéseiben helyesnek minősítette. A posta és közlekedési nehézségek miatt a vidéki múzeumok képviselőit nem tudtuk meghívni. A tárgyalásokon azonban a vidéki múzeumok igazgatásának szempontjait az értekezlet szem előtt tartotta.

Az átszervezésre és a meginduló normális igazgatási kapcsolatokra tekintettel, kérem Múzeumvezető kartársat, hogy soron kívül, sürgősen jelenteni szíveskedjék a következőket:
Milyen épületkárok keletkeztek az esetleges harcok következtében?

  1. Van-e a tudományos gyűjteményekben veszteség? (Erről részletes tájékoztatást kérünk.)
  2. Milyen intézkedéseket tett a múzeum a károk helyreállítása és a tudományos anyag biztonságba helyezése érdekében.
  3. Adjon tájékoztatást a Múzeumvezető kartárs a múzeum személyi állományáról, név szerint jelentse azokat, akik november 10. óta a múzeumba[n] nem teljesítenek szolgálatot. Pontosan közölje, hogy ez időpont után a múzeum dolgozói közül kik távoztak el, van-e tudomása jelenlegi tartózkodási helyükről.
  4. Szíveskedjék tájékoztatást adni arról, hogy helyre állott-e a múzeum normális tervszerű munkája, ha nem, milyen akadályai vannak ennek. (Kiállítások nyitva vannak-e, munkaidő időtartama stb.)

Ismételten kérem, hogy jelentését a lehető legsürgősebben, esetleg személyesen vagy küldönc útján juttassa el a Főosztály (Bp. V. ker. Báthory 10. IIII. o. [!)]).

Kézírásos megjegyzés a szöveg alján:
Elment az összes vidéki múzeumnak.
[1956.] XII. 17.

MOL XIX-I-3-a-8630-3345-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-3345-ös csoportszám). Kiadmányozott fogalmazvány, olvashatatlan szignóval.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 05.

1914

II. Vilmos német császár hűségnyilatkozatot tesz a Monarchia mellett, megerősítve az I. világháború kitörését jelentő későbbi hadüzenetet...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő