Múzeumok és forradalom

A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.

A ceglédi múzeum vezetőjének 1956. október 27-i jelentése a forradalom alatti eseményekről

Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya                                                          231/1956
Budapest

A ceglédi eseményekkel kapcsolatban jelentem. A budapesti harcok egyik szünetében, csütörtökön reggel állomáshelyemre utaztam, és azóta egyfolytában, éjjel-nappal a múzeum épületében vagyok, hogy felvilágosításaimmal megvédjem a tudományos anyagot.
Péntek délig nem is volt semmi baj, ekkor azonban a város dolgozói abbahagyták a munkát, és a város középületeihez vonultak leverni az állami csillagos emblémákat, valamint megsemmisíteni a szovjet emlékműveket. E műveletek során a múzeum is szórásba került, miután azelőtt a pártház volt, a nép idevonult és törni-zúzni kezdett volna. Miután hangadóikat felvilágosítottam arról, hogy innen a párt elköltözött, és mi éppen a 48-as hagyományokat és a márciusi fiatalság emlékét, valamint Kossuth apánk hagyatékát őrizzük, akkor megnyugodtak, és csupán az épületen lévő emblémákat verték le: az épület tornyának csúcsán levő világító és még két másikat, valamint a bejárat fölött lévőt és az épület főút felé levő homlokzatán levő vakolatcsillagot, és az alatta lévő Világ proletárjai... felírást. E munkálatok bizonyos károkat okoztak az épület állagában. Nevezetesen a tetőn mintegy 20-25 cserép és néhány tartófa eltört, és itt most beesik az eső, amit elértem, magam befedtem, de ettől függetlenül meg kell csináltatni, [azonban] miután most itt általános sztrájk van a szovjet csapatok kivonulásáig, nem lehet semmit sem végeztetni.

Ezen felül külön rendkívüli kiadásaim is voltak az eseményekkel kapcsolatban: az említett tömeg felszólított, hogy azonnal tűzzem ki a nemzeti lobogót, sajnos, megfelelő a múzeumban nem volt, és így pénzt véve magamhoz azonnal áruházba mentem és megfelelő anyagot vásároltam, hivatalsegédemmel azonnal megvarrtuk, és mire a csillagok leverésével végzett a nép, a zászló már kinn voltak [!]. Viszont a kiadással elköltöttem a 10-es alrovatot 200 forint híján, és ezért kérem az ügyintézőket, hogy a rend helyreálltával azonnal utalják át az ez évi összes pénzeket a 10-es rovatra (1000-re lenne szükség előreláthatólag). Egyben azonnal megrendeltem a múzeumi címtáblát, és egyéb meglévő hirdetőtáblák átfestését, erre 400, a megnyitásra szóló meghívókkal együtt összesen 600 Ft szükséges, ezt az összeget annak idején megbeszéltem Solymár kartárssal, de az összeg elküldéséig nem alhattam [!], és a munkákat ki kellett adnom, míg a pénz jön, más rovatról fizetek. Ez annál is inkább fontos, mert a múzeumon nem volt semmi jelzés, és az egész éjszaka verték a kaput, mondván, hogy gyüjjön [!] csak ki a párt, nem volt valami vidám éjszaka, másnap a szemétből, míg az új tábla elkészül - előkapartam a múzeum régi címtábláját és kiszögeltem, hogy lássák mi van itt, de miután kifogásolták az állami szót a szövegben, ezt leragasztottam. Az eseményekhez még hozzátartozik, hogy a rendőrség és a katonaság teljes egészében átállt az ifjúsághoz, és az itt lévő szovjet katonák csendben nézték, hogy verik le még az általuk használt házakról is a csillagot, és tűzik ki minden házra a nemzeti zászlót.

A városi tanács, akikkel eddig hivatalosan tárgyaltam, megszűnt. Az új a város régi, tekintélyes polgáraiból alakult meg, velük még nem tudtam érintkezésbe kerülni.

Summázva az elmondottakat, ha a rend helyreáll, nov[ember] 4-én nyitok. De a kért pénzeket is kérem, mihelyt lehet leküldeni.

Cegléd, 1957. [1956!] 10. 27.

Nagy Dezső
múz[eum] vez[ető]

MOL XIX-I-3-a-8630-0714-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-0714-es csoportszám). Tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 21.

1967

N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."

Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.

A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2025. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő