Múzeumok és forradalom

A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.

A ceglédi múzeum vezetőjének 1956. december 21-i jelentése a múzeumról

  

Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztály                                                245/1956
Budapest

Szóbeli jelentésem után a körlevélre az alábbiakat válaszolom.

  1. Az októberi események következtében épületkár nem volt, ellenben bizonyos emblémák leverése a múzeum tetejéről több cserép „életébe került", és néhány cseréptartó léc is eltört. E tetősérüléseket azonnal megcsináltattam a helyi KTSZ-el, és már ki is fizettem az érte járó 250 Ft összeget.
  2. Örömmel jelentem, hogy a múzeum tudományos anyagában semmiféle kár nem történt. Ami talán annak is tulajdonítható, [hogy] heteken át a múzeumban tartózkodtam, hivatalsegédemmel egyetemben, és a behatolni akarókat felvilágosítottam arról, hogy már nem a pártbizottság keresett épületében járnak, hanem a forradalmár elődünk, Kossuth apánk emlék-múzeumában.
  3. Az anyag biztonsága érdekében a már teljesen készen álló kiállítást mindmáig nem nyitottam meg. Az épületben napközben állandóan benn tartózkodunk, s amikor hazautazom éjszakára, gondosan elzárjuk az ajtókat. Kényszerű távollétem alatt (a harcok néhány napja, anyám temetése) megkértem a volt vezetőt, Sárkány Józsi bácsit, legyen itt a hivatalsegéddel, míg én távol leszek. Így is volt. Baj nem történt.
  4. A további biztonság érdekében úgy vélem, hogy miután csoportosulni úgy sem lehet, tehát a diákok is csak egyenként jöhetnek látogatni, a múzeumot csak január 20-án nyitnám meg. Ez a nap egyébként a ceglédi küldöttség Kossuthnál járásának 80. évfordulója. Tehát csak ekkor nyitnánk hivatalosan, de ha egy-egy látogató esetleg betéved, és itt tartózkodunk, természetesen megtekintheti a kiállítást.
  5. A múzeum két dolgozója: magam és a hivatalsegéd itt tartózkodik, és munkáját - jelenleg csak főként az ügyeletet - ellátja.
  6. A múzeum tervszerű munkáját az országszerte általános nehézségek akadályozzák. Áramszünet van 7-17 óra között. Így a megnyílandó kiállítást csak a déli órákban lehet majd nyitva tartani. Vízszolgáltatás sincs az áramszünet alatt. Nincs megfelelő kályha az irodában, bár reggeltől-délutánig tüzelünk, mégsem bírunk 6-7 foknál több, magasabb hőmérsékletet elérni. Tapasztaltam, ha az utcán 0 fok alá süllyed a hőmérséklet, az irodában 3-4 fok van. Ilyen temperatúrában nemhogy dolgozni, de még üldögélni sem lehet. Ennek megjavítása érdekében megfelelő cserépkályhát rendeltem egy helyi vállalattól, ami remélhetőleg rövidesen elkészül. A munkaidő a fenti nehézségek ellenére 7-8 óra -

Cegléd, 1956. XII. 21.

Nagy Dezső
múz[eum] vez[ető]

MOL XIX-I-3-a-8630-0715-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-0715-ös csoportszám). Tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 24.

1905

Szövetségi szerződést kötnek egymással II. Vilmos német császár és II. Miklós orosz cár. A cár utóbb visszavonja aláírását, és az antant...Tovább

1946

Rajk László belügyminiszter – Antall József újjáépítési miniszter előterjesztésére – a KALOT budapesti egyesületének minden ingó- és...Tovább

1962

Az 1996-ig tartó „A Ki mit tud?”, a Magyar Televízió kulturális tehetségkutató sorozatának indulása. A versenyzők különböző kategóriákban...Tovább

1969

Visszaérkezik a Földre az Apollo–11, az első sikeres amerikai holdexpedíció űrhajójaTovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő