1951 – A honvédség neve Magyar Néphadseregre változik.Tovább
Múzeumok és forradalom
A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.
A ceglédi múzeum vezetőjének 1956. december 21-i jelentése a múzeumról
Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztály 245/1956
Budapest
Szóbeli jelentésem után a körlevélre az alábbiakat válaszolom.
- Az októberi események következtében épületkár nem volt, ellenben bizonyos emblémák leverése a múzeum tetejéről több cserép „életébe került", és néhány cseréptartó léc is eltört. E tetősérüléseket azonnal megcsináltattam a helyi KTSZ-el, és már ki is fizettem az érte járó 250 Ft összeget.
- Örömmel jelentem, hogy a múzeum tudományos anyagában semmiféle kár nem történt. Ami talán annak is tulajdonítható, [hogy] heteken át a múzeumban tartózkodtam, hivatalsegédemmel egyetemben, és a behatolni akarókat felvilágosítottam arról, hogy már nem a pártbizottság keresett épületében járnak, hanem a forradalmár elődünk, Kossuth apánk emlék-múzeumában.
- Az anyag biztonsága érdekében a már teljesen készen álló kiállítást mindmáig nem nyitottam meg. Az épületben napközben állandóan benn tartózkodunk, s amikor hazautazom éjszakára, gondosan elzárjuk az ajtókat. Kényszerű távollétem alatt (a harcok néhány napja, anyám temetése) megkértem a volt vezetőt, Sárkány Józsi bácsit, legyen itt a hivatalsegéddel, míg én távol leszek. Így is volt. Baj nem történt.
- A további biztonság érdekében úgy vélem, hogy miután csoportosulni úgy sem lehet, tehát a diákok is csak egyenként jöhetnek látogatni, a múzeumot csak január 20-án nyitnám meg. Ez a nap egyébként a ceglédi küldöttség Kossuthnál járásának 80. évfordulója. Tehát csak ekkor nyitnánk hivatalosan, de ha egy-egy látogató esetleg betéved, és itt tartózkodunk, természetesen megtekintheti a kiállítást.
- A múzeum két dolgozója: magam és a hivatalsegéd itt tartózkodik, és munkáját - jelenleg csak főként az ügyeletet - ellátja.
- A múzeum tervszerű munkáját az országszerte általános nehézségek akadályozzák. Áramszünet van 7-17 óra között. Így a megnyílandó kiállítást csak a déli órákban lehet majd nyitva tartani. Vízszolgáltatás sincs az áramszünet alatt. Nincs megfelelő kályha az irodában, bár reggeltől-délutánig tüzelünk, mégsem bírunk 6-7 foknál több, magasabb hőmérsékletet elérni. Tapasztaltam, ha az utcán 0 fok alá süllyed a hőmérséklet, az irodában 3-4 fok van. Ilyen temperatúrában nemhogy dolgozni, de még üldögélni sem lehet. Ennek megjavítása érdekében megfelelő cserépkályhát rendeltem egy helyi vállalattól, ami remélhetőleg rövidesen elkészül. A munkaidő a fenti nehézségek ellenére 7-8 óra -
Cegléd, 1956. XII. 21.
Nagy Dezső
múz[eum] vez[ető]
MOL XIX-I-3-a-8630-0715-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-0715-ös csoportszám). Tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 01.
- <
- 2 / 2
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő