Budapesten megnyílik a Szépművészeti Múzeum.Tovább
„Színház az egész...”
„Ahogy bementek lakására, arról érdeklődtek, hogy kulák-e, a beszolgáltatásnak eleget tett-e, és az adója ki van-e fizetve, […] bementek a konyhába, ahol arról tanakodtak, hogy őtet elvigyék-e, de azt melyik áv. szds-nak mondta magát, azt mondotta, hogy most nem viszik el. Utána enni és innivalót követeltek. […] A két ismeretlen pedig evett, ivott, kb. 1 órai ott tartózkodás után eltávoztak, mindketten kerékpárral. Elmondja továbbá, hogy az egyik ismeretlen férfi személyében a sóstóhegyi újságárust ismerte fel, vagyis ahhoz hasonló férfi volt, a másik férfit nem tudja, hogy ki volt.”
Gyanúsított jegyzőkönyv
ÁLLAMVÉDELMI HATÓSÁG
Tanukihallgatási jegyzőkönyv
Készült Nyiregyháza 1950 évben december 21. napján, a gyanusitott kihallgatása alkalmával.
A gyanusitott a személyi viszonyairól az alábbiakat adja elő:
1. Családi és utóneve (esetleges előző neve): V. I.
(?)
1950. október hó 18.-án Nyiregyházán voltam, ahol vásárlást akartam eszközölni. Ezen a napon a délutáni órákban elhatároztam, hogy magamat államvédelmi századosnak fogom kiadni és ennivalót, és szeszes italt igy pénz nélkül fogok tudni magamnak szerezni. Célom volt ezzel továbbá az is, hogy az embereket megrémitsem és az államvédelmi Hatósággal szemben ellenszenvet szitsak. épen ezért Nyiregyházáról nem is hazafelé mentem kerékpárommal, hanem Kemecse irányában, ahol tudtam, hogy szétszórt tanyavilág van. Kb. 7 óra lehetett, amikor találkoztam U. Gy. ujságárussal, akit én megállitottam és már azonnal ugy mutatkoztam be, hogy államvédelmi százados vagyok és azt mondtam neki, hogy engem Miskának szólitson. U.-nak a beszélgetés után nyomban azt mondtam, hogy olyan helyre vigyen engem, ahol bort lehet inni. Elsőnek M. J. Kótaj, Rókahegyi lakóshoz mentünk be, ahol én magam ugyancsak áv. szds.-nak adtam ki és bort és ennivalót követeltem. Hogy M. J.-t mégjobban elrémitsem és garázdálkodásom eredményesebb legyen, U.-val szlovákul beszéltem és magamnak [!] orosznak cimeztem. M.-nél kb. 2 óra hosszáig tartózkodtunk, ahol 2 liter bort és ennivalót fogyasztottunk, mely liter borból U. az egyiket kifizette én azonban nem fizettem. Ottartózkodásom alatt szlovákul több esetben kérdeztem U.-tól, hogy M. kulák e, vagy nem és azzal rémitettem, hogy kifizette e adóját, illetve a békekölcsönt. A fentiek után M. J.-tól U.-val eltávoztam.
A következő ház,ahova ismételten bementünk Cs. I. volt, ahol ugyancsak a fentiekhez hasonlóan viselkedtem azzal a kivétellel, hogy amikor ajtót nyitottak Cs. I.-nénak azt mondtam "a kutya Isten bassza meg, miért nem nyit ajtót egy áv. szds. előtt." Itt hasonlóan a békekölcsön és adófizetéssel zaklattam őket, majd a szobában elhelyezett karosládát átvizsgáltam, hogy nincs e náluk cukor felhalmozva, melyért felelőségre vontam. Cs. I.-nál feleségével kötekedtem azzal, hogy ő özvegy asszony és még azon az éjjelen vissza fogunk menni és ott fogunk aludni. Mondottam azt is, hogy nekem egy jó nő kellene, özvegy asszony, vagy leány és adok néki 20 frt-ot. Kb. 1 órai ottartózkodás után Cs. I.-tól eltávoztunk U.-val és a közelben lakó B. J.-hez mentünk U.-val. B. J.-nél, mivel már előzőleg U.-tól megtudtam, hogy kulák, még erélyesebben léptem fel és mindkét szobájában házkutatást tartottam azzal, hogy tiltott iratokat keresek. B.-nak a Kisgazdapárt tagsági könyvét én személyesen széttéptem és társamnak U. Gy.-nek adtam oda, hogy dobja a kályhába, mert az bünjel. Egyéb iratot, vagy bármit is el nem vittem.
B.-nál kb. 1 1 óra hosszáig tartózkodtam és közben mindég káromkodtam, szidtam a kutyaistennel, hogy burzsuly, kulák. Hasonlóan, mint az előbbi helyeken, a legtöbb esetben nem magyarul beszéltem a velem lévő U.-val, hogy magam orosznak tüntessem fel és mégnagyobb félelmet gerjesszek. Ugyancsak itt is, mint az előző helyeken bort, kenyeret, szalonát követeltem, amiért nem fizettem egyáltalán semmit. A fentiek megtörténte után B.-tól a velem lévő U.-val eltávoztam és annak saját lakására mentem.
U. Gy.-nek, akit mint áv. szds. magammal vittem nem árultam el, hogy én nem vagyok áv. szds. és azt a fenti helyekre, mintha hivatalos személy volnék, magammal vittem. Azokat a helyeket, ahol megjelentem és garázdálkodtam, nekem U. Gy. mutatta meg. Előzőleg nem ismertem őket azért, mert U.-val szemben követelőzően léptem fel, hogy engem oda vigyen, ahol bort lehet kérni.
én sem a fenti ügyet megelőzően, sem azután magamat több esetben államvédelmi századosnak nem adtam ki.
Egyebet előadni nem kivánok, vallomásomat a jegyzőkönyv helyesen tartalmazza, melyet felolvasás után h. h. aláirok.
| Felvette: N. J. áv. fhdgy. | gyanusitott V. I. |
ÁSZTL V-32431 30-33. old. (állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 3.3 fond vizsgálati dossziék)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 01.
Párizsban megnyílik a világ első mozija (Cinema Omnia Pathe)Tovább
John Mott, magyarországi látogatása alkalmából – ismertetve a református világszövetség helyzetét – a figyelmet egy „...Tovább
Ferenc József bécsi temetéséről a hazautazókat szállító gyorsvonat herceghalomnál összeütközik egy személyvonattal. A 71 halálos áldozatot...Tovább
Az új szervezeti rendszer gyökerei az őszirózsás forradalom időszakára nyúlnak vissza, amikor az egyetemi ifjúság konzervatív elemei a...Tovább
- 1 / 4
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. november 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő
