„Színház az egész...”

Egy ál-ávós és a kulákok, az ÁVH tekintélye és a dolgozó parasztok nyugalma

„Ahogy bementek lakására, arról érdeklődtek, hogy kulák-e, a beszolgáltatásnak eleget tett-e, és az adója ki van-e fizetve, […] bementek a konyhába, ahol arról tanakodtak, hogy őtet elvigyék-e, de azt melyik áv. szds-nak mondta magát, azt mondotta, hogy most nem viszik el. Utána enni és innivalót követeltek. […] A két ismeretlen pedig evett, ivott, kb. 1 órai ott tartózkodás után eltávoztak, mindketten kerékpárral. Elmondja továbbá, hogy az egyik ismeretlen férfi személyében a sóstóhegyi újságárust ismerte fel, vagyis ahhoz hasonló férfi volt, a másik férfit nem tudja, hogy ki volt.”

Demecser körmendi tanyán történt eseményről jelentés 

Tárgy: Demecser körmendi tanyán történt eseményről jelentés

Jelentés
Kemecse, 1950. október 21.-én

Jelentem, hogy fenti ügyben a nyomozást bevezettem és az alábbiakat állapitottam meg:

1950. október 18.-án este 21 és 22 óra között Cs. J. körmendi tanyai lakós tanyáján megjelent két ismeretlen személy, akik államvédelmi nyomozóknak adták ki magukat. Mindkettő esőköpenyben volt, s az egyik, akik ujabb szinü köpenyben volt századosnak adta ki magát. Amikor Cs.-hoz bezörgettek, Cs. megijedt és felbujt a padlásra, s csak felesége maradt a lakásban. Amikor a két ismeretlen bement a lakásba, azt kérdezték, hogy hol van a gazda, mire az asszony azt felelte, hogy elment az egyik tanyára. Erre az a személy, aki századosnak adta ki magát, azt mondta, hogy hogy meri elhagyni este a tanyát, mondja meg neki, hogy ma éjjel még visszajönnek és itt fognak aludni. Ezután azt kérdezték meg Cs. feleségétől, hogy hol lakik B. J., mire Cs.né megmutatta nekik és eltávoztak.

B. J. tanyájára kb. 23 órakor érkeztek meg, amikor is zörgettek, és bementek a lakásba. Itt is a jobb ruhás, századosnak adta ki magát. Amikor bementek a lakásba, amelyik századosnak adta ki magát, azzal fordult B.-hoz, hogy ugye maga kulák. Utána megkérdezte, hogy hogy áll a beszolgáltatással és az adóval, mire B. azt felelte, hogy ő rendezte. Erre a százados hozzáfogott kutatni a szekrényben és a ruhásládában. Itt nem talált semmit, majd átment a másik szobába, ahol ugyancsak a szekrényben kutatott, ahol talált egy 1932-évi kalendáriumot, melyet széttépett és azt mondta, hogy az bünjel, s visszatért az előbbi szobába, ahol ezidőn keresztül társa tartózkodott. Visszatérése után azt kérdezte társától, hogy mit csinálju[n]k az öreggel, elvigyük? Mire társa azt felelte, hogy tudod te vagy a százados, erre azt felelte, hogy hagyjuk még most, majd később.

Ekkor a százados megparancsolta B.-nak, hogy nekik adjon enni és inni valót. Mire B. azt felelte, hogy neki nincs se szallona, sem bora, ő nem tud adni. Erre azt válaszolták neki, hogy keritsen onnan, ahonnan tud, de hozzon. Ezek után B. kiszólt az udvarra K. M.-nak, hogy az ávósoknak egy kis szalonnát meg bort, mire K. hozott is. A két személy hozzálátott az evéshez és amikor jóllaktak, a százados lefeküdt a házban lévő vacokra és kb. egy óráig feküdt rajta, de nem aludt el. Ez időn keresztül társa állandóan beszélgetett B.-czal, arról, hogy milyen volt a termés és hogy megy a gazdálkodás. Majd a vacsora után kb. 1 óra mulva elhagyták B. lakását. Eltávozásuk alkalmával semmi megjegyzést nem tettek.

Amikor eltávoztak, látták meg B.-ék, hogy mindketten kerékpárral vannak és azt, hogy az egyik személynek a kerékpárján dynamó is van, de nem tudják meghatározni, hogy melyiknek. Annak e, aki századosnak adta ki magát, vagy annak, akki nem mutatkozott be. Eltávozásukkor gyalogosan mentek Sóstóhegy felé.

A bemondások szerint az alábbiak szerint néztek ki:

1./ Amelyik századosnak adta ki magát, egy kb. 175 cm. magas, sovány, kb. 30-35 év körüli személy volt. Fekete kalapban, igen jó állapotban lévő esőköpenyben, melynek szine halványzöldes, vagy halványzöldes barna volt. Lábán fekete csizma. Még feltünően sovány arca volt.

2./ Amelyik semmiféle rangot nem mondott, kb. 30 éves, 175 cm. magas, sovány, igen sápadt arcu egyén és a felső fogsorán vagy ezüstpapir, vagy pedig platina volt. öltözéke: hasonló szinü eső köpeny, mint az előbbié, csak erősen kopott. Fején micisapka, bár szinét megjelölni nem tudták, lábán vagy bakkancs, vagy cipő volt. Ezen utóbbi személy az egész idő alkalmával igyekezett ugy ülni, hogy arcát ne lehessen látni és lehetőleg nem sokat beszélt. Ebben a személyben B. és Cs. állitólagosan a sóstóhegyi ujságárust ismerték fel, bár ezt határozottan nem merik állitani. Egyébb felvilágositás személyükre vonatkozón megállapitani nem tudtam.

Megjegyezni kivánom, hogy a nyomozás során megállapitottam azt, hogy a két ismeretlen személy ezen eset kivételével más időben nem volt a környéken és más személyeket nem kerestek fel. Nem áll az, hogy valamelyik személytől valamit is, dohányt, vagy egyéb tárgyat vittek volna el.

Megjegyezni kivánom még azt, hogy 1950. október 18-án délután 5 óra tájban a kemecsei r. őrs járőre Nyirtura községben találkozott a sóstóhegyi ujságárussal, aki kerékpárral volt a községben és ujságot árult. A bajtársak határozottan nem emlékeznek rá, hogy ekkor az ujságárus köpenyben volt, e vagy sem. Az ujságárus nevét ezidáig megállapitani nem tudtam.

 Nyári I. áv. tiz. sk.

A másolat hiteléül:
U. I. áv. pa.

Nyiregyháza, 1951. január 8.-án.

ÁSZTL V-32431 6-7. old. (állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 3.3 fond vizsgálati dossziék)

Kulcsszavak

Ezen a napon történt augusztus 04.

1914

I. világháború: A német haderő lerohanja Belgiumot, hogy megindíthassa támadását Franciaország ellen. Válaszul Nagy-Britannia hadat üzen...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő