N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
„Színház az egész...”
Egy ál-ávós és a kulákok, az ÁVH tekintélye és a dolgozó parasztok nyugalma
„Ahogy bementek lakására, arról érdeklődtek, hogy kulák-e, a beszolgáltatásnak eleget tett-e, és az adója ki van-e fizetve, […] bementek a konyhába, ahol arról tanakodtak, hogy őtet elvigyék-e, de azt melyik áv. szds-nak mondta magát, azt mondotta, hogy most nem viszik el. Utána enni és innivalót követeltek. […] A két ismeretlen pedig evett, ivott, kb. 1 órai ott tartózkodás után eltávoztak, mindketten kerékpárral. Elmondja továbbá, hogy az egyik ismeretlen férfi személyében a sóstóhegyi újságárust ismerte fel, vagyis ahhoz hasonló férfi volt, a másik férfit nem tudja, hogy ki volt.”
Tanúkihallgatási jegyzőkönyv 2.
ÁLLAMVÉDELMI HATÓSÁG
Tanukihallgatási jegyzőkönyv
A jegyzőkönyv készült Nyiregyháza. 1950 évben december hónap 20. napján.
A tanú vezeték és utóneve: M. J.
(?)
1950. X. 18.-án kb. 20-2 h. között lakásomon megjelent U. Gy. Kótaj Rókahegyi lakós ujságkihordó és vele még egy személy, akinek nevét utólagosan kb. 3 hét mulva megtudtam, hogy V. I.-nak hivják. V. és társa mikor lakásomra bejöttek, 1 liter bort kértek. U. és a még akkor ismeretlen V. ennivalót kért, melyet adtam is neki. V. és társa lakásomon kb. 2 óra hosszáig voltak, mely idő alatt a leg több estben nem magyarul, hanem szlovákul és németül beszéltek. Bár én idegen nyelvet nem tudok beszélni, azonban határozottan emlékszem rá, hogy több esetben hangoztatta a V., hogy "Ungarisch kommunista". Amikor lakásomból kimentem borér, V. I. a szobában elhelyezett ruhásszekrény és konyhaszekrény tetejét nézte meg, hogy ott mit talál, azonban el nem vitt semmit sem. V. ugy tüntette fel magát, mint ha hatósági közeg lett volna, mert több esetben hangoztatta, hogy ha neki valahol szólnak, legfeljebb egy embert lelő az nem sokat számit. Majd mielőtt lakásomról eltávoztak volna V.-ék, engem V. hivott az udvarra, azonban ott velem semmit nem tett és nem mondott semmit, mert U. kijött utána és szlovákul beszélt neki. Ezután mindhárman visszajöttünk a lakásba.
A fentiek megtörténte után V. és U. lakásomból eltávoztak és V. ekkor nekem mondotta, hogy "államvédelmi százados" vagyok. A fenti kijelentés után V. és U. elindultak azzal, hogy B. J.-hez mennek. Azt, hogy B.-hoz mennek onnan tudom, hogy lakásomban V. a zsebéből kivett irást nézte, és azt a nevet mondta, hogy B. J. és mondta U.-nak, hogy tart e vele, amire U. azt válaszolta, hogy igen, vele tartok, ahogy megbeszéltük.
Tudomásom van arról, hogy ugyancsak azon az éjszakán mikor nálam voltak Cs. I.-nál és B. J.-nél is voltak.
Egyebet előadni nem kivánok, a jegyzőkönyv vallomásomat helyesen tartalmazza, melyet felolvasás után aláirok.
| Felvette: N. J. áv. fhdgy. | tanu M. J. |
ÁSZTL V-32431 22-23. old. (állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 3.3 fond vizsgálati dossziék)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
1967
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő