„Színház az egész...”

Egy ál-ávós és a kulákok, az ÁVH tekintélye és a dolgozó parasztok nyugalma

„Ahogy bementek lakására, arról érdeklődtek, hogy kulák-e, a beszolgáltatásnak eleget tett-e, és az adója ki van-e fizetve, […] bementek a konyhába, ahol arról tanakodtak, hogy őtet elvigyék-e, de azt melyik áv. szds-nak mondta magát, azt mondotta, hogy most nem viszik el. Utána enni és innivalót követeltek. […] A két ismeretlen pedig evett, ivott, kb. 1 órai ott tartózkodás után eltávoztak, mindketten kerékpárral. Elmondja továbbá, hogy az egyik ismeretlen férfi személyében a sóstóhegyi újságárust ismerte fel, vagyis ahhoz hasonló férfi volt, a másik férfit nem tudja, hogy ki volt.”

Ítélet 

A nyiregyházi járásbiróságtól
B. 20112/1951-3 szám.

A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A nyiregyházai járásbiróság, mint büntetőbiróság, nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

itéletet:

V. I., vádlott, 36 éves, nyiregyházai születésü és (Dankó b.) lakos, magyar állampolgár, nőtlen, 2 kh. juttatott földje van, földmüves, apja: V. J., anyja: néhai M. I., aki, 1950 december 4 napjától előzetes letartóztatásban van, bünös 3 rb. a Btk. 330 -ába ütköző és a Btk. 331 . 1 és 2 pontja szerint minősülő magánlaksértés büntettében, továbbá 3 rb. a III. Bn. 29 . 2 bekezdésében meghatározott és a Btk. 353 . 2 pontja szerint minősülő zsarolás büntettében.

A járásbiróság ezért:

V. I. vádlottat a Btk. 331. . 1. bek. és a 353. . 1. bek. alapján a Btk. 57. . 1. bekezdésének felhivásával összbüntetésül 1 (egy) évi és 2 (kettő) hónapi börtönre, mint főbüntetésre, ezenfelül a Btk. 39. -a alapján a közügyek gyakorlásától 5 (öt) évi időtartamra való eltiltásra, mint mellékbüntetésre itéli.

A szabadságvesztés büntetésből a vádlott rendőrhatósági őrizetével, illetőleg az előzetes letartóztatásával a Btk. 54. -a alapján 1 azaz egy hónapot és 29 (huszonkilenc) napot kitöltöttnek vesz.

A szabadságvesztés büntetést megkezdésének napjától kell számitani.

A vádlott köteles az eddig netán felmerült bünügyi költségeket és az ezután felmerülő bünügyi költséget az államkincstárnak megtériteni, de a költségeket egyelőre behajthatatlanoknak nyilvánitja.

A járásbiróság elrendeli, hogy az itélet jogerőre emelkedése után 2 példányban, a vádlott erkölcsi és vagyoni bizonyitványával a nyiregyházai államügyészséggel, a Szabolcs-Szatmár m. kerületi rendőrfőkapitánysággal, a biróság székhelyén lévő államvédelmi hatósággal közöltessék.

Indoklás:

V. I. vádlott nyilatkozata, a tárgyaláson kihallgatott M. J., Cs. I., B. J. és U. Gy. tanuk vallomásai, az ismertetett iratok tartalma és a tárgyalás egyéb adatai alapján a járásbiróság az alábbi tényállást állapitotta meg és vette bebizonyitottnak:

(?)

1950 október hó 18 napján a délutáni órákban vádlott tanyai lakásáról bejött a városba ráfvasat vásárolni. Ráfvasat nem kapott s a városban való járkálása közben több korcsmába betért borozgatni. 6 óra tájban indult el a városból Sóstóhegy felé. Vádlott kerékpáron volt s azon közlekedett. Ugy 7 óra tájban találkozott a Kemecse felé vezető országuton U. Gy. tanuval, aki ugyancsak kerékpáron volt s akit megállitva egy kulcsot kért, amivel a kerékpárja ülését megigazitsa. V. I. vádlott, mint államvédelmi százados mutatkozott be U. Gy. tanunak és azt kérdezte tőle, hol lehetne bort inni. U. Gy. tanu elvezette vádlottat M. J. személyes ismerőséhez, akitől U. Gy. 1 liter bort kért. V. I. vádlott U. Gy. tanu és M. J. társaságában a liter bort elfogyasztotta, majd még 1 liter bort ittak meg kb. másfélóra leforgása alatt. Vádlott eközben U. Gy.-gyel szlovákul beszélgetett, és ott tartózkodása alatt a szekrény tetején turkált. Majd M. J.-t az udvarra kiszólitotta. U. Gy. azonban rögtön vádlott után lépett s szlovákul mondotta neki valamit, mire vádlott visszatért a szobába. Eltávozásakor, mint államvédelmi százados mutatta be magát s azt kérdezte M. J.-tól, hogy nem fél-e akkor, amikor ilyen vendéget fogad.

Vádlott és U. Gy. ezután eltávozott s a nem messze lakó Cs. I. tanyájára mentek. Az ajtót csukva találták, ahol vádlott hosszabb ideig zörgetett és rugdosta az ajtót. A zörgetésre Cs.-né jött az ajtót kinyitni. Vádlott Cs.-nét: "a kutya Isten bassza meg magát, államvédelmi százados előtt nem nyitják ki az ajtót belelőttem volna a zárba, ha még nem nyitják ki" szavakkal fogadta. Majd bementek a szobába, ahol vádlott bort kért. Vádlott érdeklődött, hogy az adót, beszolgáltatást, a békekölcsönt kifizették-e. Majd utána lefeküdt a lócára és kis időre elaludt. Felébredése után kérdezte, hogy mennyi cukrot és lisztet rejtettek el. Utána Cs.-néval felnyittatta a karoslócát s ott kutatott. Eközben U. Gy.-gyel szlovákul beszélgetett. Mielőtt eltávozott volna, azt mondta, hogy keritsenek neki egy nőt, mert nemsokára visszatér.

Innen B. J.-hez ment vádlott U. Gy.-gyel, a kaput ugyancsak zárva találták. A zörgetésre a B. J.-fel egy házban lakó K. M. nyitott kaput. K. M. vádlott kérésére B. J.-et felzörgette, aki kijött a lakásából. A "kutya Isten bassza meg, államvédelmi százados vagyok" mondotta neki vádlott, majd belépett a B. J. lakásába. Vádlott B. J. lakásában az összes szekrényeket és fiókokat átnézte, B. J. megtalált Kisgazdapárti igazolványát széttépte és a kályhába dobatta U. Gy.-gyel. Majd U.-tól azt kérdezte, hogy B. J.-et mi cimen vegye őrizetbe, B. J.től bort és ennivalót kért, majd eltávozott U. Gy.-gyel együtt B. J. lakásáról.

V. I. vádlott azt mondotta U. Gy.-nek, hogy 1950 november 19.-én délután 2 óráig kell szolgálatba legyen. Mivel vádlott kissé italos volt, már, U. Gy. V. I. vádlottat felkérte, hogy jöjjön lakására és aludja ki magát. Vádlott, akit U. Gy. államvédelmi századosnak szólitott, el is ment U. Gy. lakására, ahol ruhástól együtt azonnal lefeküdt és elaludt s a kora reggeli órákban eltávozott onnan.

Tényállásként állapitja meg a biróság, hogy vádlott M. J.-hoz 9 óra tájban, Cs. I. és B. J. vádlotthoz (!) pedig ezt követő órákban, tehát oly időben hatolt be, melyet tanyasi emberek éjjeli nyugalomra szoktak használni,

továbbá, hogy vádlott államvédelmi századosnak adta ki magát, tehát hivatali hatalmat szinlelt s ekként hatolt be sértettek házába: ezáltal mintegy szabadkezet nyert a lakháboritásra, sértettekben azt a hitet keltve fel, hogy az ő megakadályozása hatósági közeg elleni erőszak volna.

Megállapitja a járásbiróság tényállásként azt is, hogy a vádlott mindhárom helyen bort és ennivalót követelt s hogy Cs. I.-nál és B. J.-nél az elfogyasztott ital- és ételnemüekért nem fizetett. M. J.-nál elfogyasztott 2 liter borért U. Gy. 10 forintot fizetett.

Vádlott ténybeli beismerésben van, bünösségét is beismeri. Azzal védekezik, hogy cselekményét részeg állapotban követte el.

A vádlott meg nem cáfolt védekezése szerint a cselekmény elkövetését megelőzően s a közben is italozott, italos állapota nem volt olyan mérvü, hogy cselekménye következményeit átérteni képtelen lett volna. A biróság ezen megállapitását alátámasztja részben a tanuk vallomása, részben pedig a vádlottnak az előadása, aki az elkövetett cselekménye legapróbb részleteire is visszaemlékszik. Már pedig, hogyha vádlott teljesen lerészegedett volna, ugy a cselekményére visszaemlékezni nem volna képes.

V. I. vádlott abban megnyilvánuló fenyegetéssel, hogy államvédelmi százados, éjjel és közhivatalnoki minőség szinlelése mellett a sértettek lakásába behatolt,

abból a célból pedig, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen sértetteket annak türésére kényszeritette, hogy náluk házkutatást tartson, továbbá, hogy részére bort és ennivalót szolgáltassanak ki és a cselekményét közhivatalnoki minőség szinlelésével követte el.

Minthogy vádlottnak a fenti cselekménye a rendelkező rész szerinti büncselekmények törvényes tényálladéki elemeit kimeriti, büntethetőséget megszüntető ok hiányában a járásbiróság a vádlott bünösségét megállapitotta és őt megbüntette.

A járásbiróság a bünvádi per keretében vizsgálta vádlott osztályhelyzetét, egyéniségét, s különös sullyal cselekményéből a társadalomra háramló veszélyt.

Vádlott, mint 17-18 éves fiatalember a Festetics párt tagja volt. Az amerikai banditákra emlékeztető magatartásával, nemcsak Népi demokráciánk legmegbizhatóbb fegyveres testületét az államvédelmi hatóságot, hanem a felszabaditó szovjet haderő tekintélyét is sértette, amikor az éjjeli nyugalmukból felvert kisparasztok előtt az államvédelmi hatóság tiszti tagjának adta ki magát és oroszul beszélt. Olyannak tüntetve fel az emlitett személyeket, akik éjnek-idején ok nélkül zavarják a dolgozó parasztok nyugalmát és őket megzsarolják.

Enyhitő körülményként mérlegelte osztályhelyzetét. Vádlott származására nézve kisparaszt, aki a biróság megitélése szerint kellő felvilágositással megnevelhető. A népi demokráciánk dolgozó parasztságához tartozik, juttatott uj gazda, akivel szemben a kiméletlen harc eszközéhez folyamodni egyet jelentene, a Népi Demokráciánk számára való elvesztésével.

Enyhitő körülményként vette büntetlen előéletét, töredelmes beismerését.

Sulyositóként észlelte a halmazatot, azt a körülményt, hogy cselekménye társadalmi veszélyességére is, a dolgozó nép védelme érdekében, vádlott megjavitására és nevelésére is figyelemmel a rendelkező rész szerinti büntetést látta kiszabandónak.

Az itélet egyéb rendelkezései a felhivott törvényszakaszokon alapulnak és a vádlott elitélésének a következményei.

A járásbiróság a további bizonyitást mellőzte, mert a tényállást tisztázottnak és az ügyet a jelen állásában is elbirálhatónak találta.

Nyiregyháza, 1951 február 3.

Dr. M. I. sk. jb. a tanács elnöke, ugyis, mint az aláirásban akadályozott H. B. és K. R. népi ülnökök helyett.

 A kiadmány hiteléül:
(olvashatatlan aláírás)
kiadó

ÁSZTL V-32431 41.old. (állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 3.3 fond vizsgálati dossziék)

Kulcsszavak

Ezen a napon történt június 15.

1948

Tűzszünet Palesztinában, véget ér az első arab-izraeli háború.Tovább

1985

A szovjet VEGA–2 űrszonda által szállított ballonszonda behatol és méréseket végez a Vénusz légkörében.Tovább

1986

A Hungaroring megnyitása.Tovább

1989

A FIDESZ kezdeményezésére 200 fő a szovjet csapatok kivonását követel-te a szovjet nagykövetség előtt.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő