„Színház az egész...”

Egy ál-ávós és a kulákok, az ÁVH tekintélye és a dolgozó parasztok nyugalma

„Ahogy bementek lakására, arról érdeklődtek, hogy kulák-e, a beszolgáltatásnak eleget tett-e, és az adója ki van-e fizetve, […] bementek a konyhába, ahol arról tanakodtak, hogy őtet elvigyék-e, de azt melyik áv. szds-nak mondta magát, azt mondotta, hogy most nem viszik el. Utána enni és innivalót követeltek. […] A két ismeretlen pedig evett, ivott, kb. 1 órai ott tartózkodás után eltávoztak, mindketten kerékpárral. Elmondja továbbá, hogy az egyik ismeretlen férfi személyében a sóstóhegyi újságárust ismerte fel, vagyis ahhoz hasonló férfi volt, a másik férfit nem tudja, hogy ki volt.”

Demecser körmendi tanyán történt eseményről jelentés 

Tárgy: Demecser körmendi tanyán történt eseményről jelentés

Jelentés
Kemecse, 1950. október 21.-én

Jelentem, hogy fenti ügyben a nyomozást bevezettem és az alábbiakat állapitottam meg:

1950. október 18.-án este 21 és 22 óra között Cs. J. körmendi tanyai lakós tanyáján megjelent két ismeretlen személy, akik államvédelmi nyomozóknak adták ki magukat. Mindkettő esőköpenyben volt, s az egyik, akik ujabb szinü köpenyben volt századosnak adta ki magát. Amikor Cs.-hoz bezörgettek, Cs. megijedt és felbujt a padlásra, s csak felesége maradt a lakásban. Amikor a két ismeretlen bement a lakásba, azt kérdezték, hogy hol van a gazda, mire az asszony azt felelte, hogy elment az egyik tanyára. Erre az a személy, aki századosnak adta ki magát, azt mondta, hogy hogy meri elhagyni este a tanyát, mondja meg neki, hogy ma éjjel még visszajönnek és itt fognak aludni. Ezután azt kérdezték meg Cs. feleségétől, hogy hol lakik B. J., mire Cs.né megmutatta nekik és eltávoztak.

B. J. tanyájára kb. 23 órakor érkeztek meg, amikor is zörgettek, és bementek a lakásba. Itt is a jobb ruhás, századosnak adta ki magát. Amikor bementek a lakásba, amelyik századosnak adta ki magát, azzal fordult B.-hoz, hogy ugye maga kulák. Utána megkérdezte, hogy hogy áll a beszolgáltatással és az adóval, mire B. azt felelte, hogy ő rendezte. Erre a százados hozzáfogott kutatni a szekrényben és a ruhásládában. Itt nem talált semmit, majd átment a másik szobába, ahol ugyancsak a szekrényben kutatott, ahol talált egy 1932-évi kalendáriumot, melyet széttépett és azt mondta, hogy az bünjel, s visszatért az előbbi szobába, ahol ezidőn keresztül társa tartózkodott. Visszatérése után azt kérdezte társától, hogy mit csinálju[n]k az öreggel, elvigyük? Mire társa azt felelte, hogy tudod te vagy a százados, erre azt felelte, hogy hagyjuk még most, majd később.

Ekkor a százados megparancsolta B.-nak, hogy nekik adjon enni és inni valót. Mire B. azt felelte, hogy neki nincs se szallona, sem bora, ő nem tud adni. Erre azt válaszolták neki, hogy keritsen onnan, ahonnan tud, de hozzon. Ezek után B. kiszólt az udvarra K. M.-nak, hogy az ávósoknak egy kis szalonnát meg bort, mire K. hozott is. A két személy hozzálátott az evéshez és amikor jóllaktak, a százados lefeküdt a házban lévő vacokra és kb. egy óráig feküdt rajta, de nem aludt el. Ez időn keresztül társa állandóan beszélgetett B.-czal, arról, hogy milyen volt a termés és hogy megy a gazdálkodás. Majd a vacsora után kb. 1 óra mulva elhagyták B. lakását. Eltávozásuk alkalmával semmi megjegyzést nem tettek.

Amikor eltávoztak, látták meg B.-ék, hogy mindketten kerékpárral vannak és azt, hogy az egyik személynek a kerékpárján dynamó is van, de nem tudják meghatározni, hogy melyiknek. Annak e, aki századosnak adta ki magát, vagy annak, akki nem mutatkozott be. Eltávozásukkor gyalogosan mentek Sóstóhegy felé.

A bemondások szerint az alábbiak szerint néztek ki:

1./ Amelyik századosnak adta ki magát, egy kb. 175 cm. magas, sovány, kb. 30-35 év körüli személy volt. Fekete kalapban, igen jó állapotban lévő esőköpenyben, melynek szine halványzöldes, vagy halványzöldes barna volt. Lábán fekete csizma. Még feltünően sovány arca volt.

2./ Amelyik semmiféle rangot nem mondott, kb. 30 éves, 175 cm. magas, sovány, igen sápadt arcu egyén és a felső fogsorán vagy ezüstpapir, vagy pedig platina volt. öltözéke: hasonló szinü eső köpeny, mint az előbbié, csak erősen kopott. Fején micisapka, bár szinét megjelölni nem tudták, lábán vagy bakkancs, vagy cipő volt. Ezen utóbbi személy az egész idő alkalmával igyekezett ugy ülni, hogy arcát ne lehessen látni és lehetőleg nem sokat beszélt. Ebben a személyben B. és Cs. állitólagosan a sóstóhegyi ujságárust ismerték fel, bár ezt határozottan nem merik állitani. Egyébb felvilágositás személyükre vonatkozón megállapitani nem tudtam.

Megjegyezni kivánom, hogy a nyomozás során megállapitottam azt, hogy a két ismeretlen személy ezen eset kivételével más időben nem volt a környéken és más személyeket nem kerestek fel. Nem áll az, hogy valamelyik személytől valamit is, dohányt, vagy egyéb tárgyat vittek volna el.

Megjegyezni kivánom még azt, hogy 1950. október 18-án délután 5 óra tájban a kemecsei r. őrs járőre Nyirtura községben találkozott a sóstóhegyi ujságárussal, aki kerékpárral volt a községben és ujságot árult. A bajtársak határozottan nem emlékeznek rá, hogy ekkor az ujságárus köpenyben volt, e vagy sem. Az ujságárus nevét ezidáig megállapitani nem tudtam.

 Nyári I. áv. tiz. sk.

A másolat hiteléül:
U. I. áv. pa.

Nyiregyháza, 1951. január 8.-án.

ÁSZTL V-32431 6-7. old. (állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 3.3 fond vizsgálati dossziék)

Kulcsszavak

Ezen a napon történt szeptember 01.

1916

Bulgária hadat üzen Romániának az I. világháborúban.Tovább

1939

A II. világháború kezdete: a náci Németország megtámadja Lengyelországot.Tovább

1941

Németországban kötelezővé teszik a zsidóknak a sárga Dávid-csillag viselését.Tovább

1958

A Szoboszlay-per által halálra ítélt, többségében magyarokból álló csoport kivégzése Aradon.Tovább

1958

Az úttörőcsapatokban bevezették a kisdobos próbázást.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő