A Párttörténet Intézet előterjesztést tett az Országos Szervező Bizottságnak az ’56-os anyagok és visszaemlékezések gyűjtésére.Tovább
Vissza az iskolapadba?
A politikai rendőrség megjelenése az iskolákban
„A pestszenterzsébeti áll. fiúgimnáziumban éppen személyesen vezettem magánvizsgálatot, amikor az igazgató jelentette, hogy a politikai rendőrség két kiküldötte be akar menni a tanórákra. Az illetőket hozzám utasította. Két feltűnően fiatal férfi jelent meg előttem s kijelentette, hogy a politikai rendőrség nyomozói és a tanórákat ellenőrizni jöttek. Kérdésemre, hogy milyen célból, azt válaszolták, hogy a reakciót kell nyomozniuk. Figyelmükbe ajánlottam, hogy az iskolai tanórákon csak a tanügyi hatóság kiküldöttei jelenhetnek meg. Erre eltávoztak és írásbeli paranccsal jöttek vissza.”
Jegyzőkönyv
A tanú a feltett kérdésekre a következőket adja elő;
1945. június 19-én léptem be a Pestszenterzsébet-i politikai rendőrség szolgálatába, mint nyomozó. Általában aktázással foglalkoztunk. Október vége felé az aktákat már feldolgoztuk, és ezután a csoportvezetőnk utasítására (Karóczkay Sándor rny. Fhdgy. (VI. ker. csop. Vezető jelenleg) a csoport egy bizonyos része külön munkára lett beállítva. Ennek a külön munkára beállított részlegnek a feladata volt az, hogy a gyárakat, iskolákat és egyéb közérdekű művelődési és munkahelyeket látogassa. Szorosabban a feladatunk az volt, hogy ezeken a helyeken "B" hálózatot építsünk ki, akik a demokráciaellenes egyéneket megfigyelik. Én 1945. november hó 5-én - emlékezetem szerint a délelőtt folyamán - a pestszenterzsébeti állami polgári fiúiskolába - Pék Márton nyomozó kollégámmal - tettem látogatást. Megkerestük az igazgatót és kértük őt, hogy egy pár percig beszélgessen velünk. Megjelenésünkkor magunkat rendőrségi igazolványunkkal igazoltuk. Az igazgatóval való beszélgetés során érdeklődtünk a tanítás menetéről, az iskolában esetleg fennálló nehézségekről, elkértük a tanárok névjegyzékét, megkérdeztük az igazgató pártállását, majd kértük azt, hogy az iskolában a faliújságot is okvetlen szerkesszék meg. Ezután a IV. b. osztályban a történelmi órát, melyet az igazgató személyesen tartott, végighallgattuk. Az óra végighallgatását az igazgatótól kértük és az megengedte.
A következő napon 6-án a Pestszenterzsébet-i állami polgári leányiskolában jelentünk meg Kovács Ferenc nyomozó kollégámmal. Itt szintén érdeklődtünk, hogy milyen nehézségek vannak a tanítás terén, tüzelőanyag és tankönyvek dolgában? Itt szintén ajánlottuk a faliújság megszerkesztését. Ezután dr. Uj Ida III/b. osztályában tartott történelemórát hallgattuk végig.
A fenti ellenőrzéseket csoportvezetőnk utasítására végeztük, és ellenőrzéseinkről minden esetben írásbeli jelentést tettünk (emlékezetem szerint 3 példányban).
Mást az ügyre vonatkozóan előadni nem tudok, vallomásomat az igazságnak megfelelően tettem meg.
| Bogdán Ernő rny. alhdgy. nyomozó | Jámbor József rny. alhdgy. tanú |
MOL XIX - B - 1 - r - 224297 - 1946. (Magyar Országos Levéltár - Az államigazgatás felsőbb szervei - Belügyminisztérium - Elnöki főosztály - 224297/1946. számú ügyirat.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 27.
1956
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő